Jót s jól!

Kopog az eső az ablakon, álomba ringató dallama egyre mélyebbről szól. Az a fajta vasárnap délután ez, amikor igazolt a délutáni rövid szundítás. „Jól esik!”- hangzik a szomszéd udvarról is. Munka után valóban jól esik a megérdemelt pihenés és az is, ha a sokáig kitartó napfényes idő, forróság után frissítő permet üdíti a tájat, lemosva minden port, átmosva gondolataink megfeszülten cipelt felelősségtudatát.

Tegnap a csoda újra megcsillant a Firtos alatt. Megható volt minden pillanat! Ahogy elindultunk falvainkból, egymás után araszolva, az előttünk lévő nyomában lépegetve, zarándokolva pásztáztuk a tündéri tájat, az egybesereglők egyre népesebb közösségét, hetyke lovasokat, fürge gyermekeket, könnyed léptű fiatalokat, gyógynövényeket gyűjtögető asszonyokat, megfontolt szalmakalaposokat, botjaikon meg-megpihenő aggastyánokat. Gondviselő, köszönjük, hogy évről-évre bizonyítod a kicsinyhitűség kényelmes ruháját gyakran magára öltőnek működésedet, jelenlétedet, s azt, hogy eszed ágában sincs elaludni dombjaink fölött, a Firtos lova hátán!

Lám-lám, az V. Firtosi Unitárius Egyházköri Találkozón is bőségesen megpakolhattuk lelki hátizsákunkat minden jóval június 15-én! Szinte leírhatatlan az a sok rákészülés, munka, ami hónapokon keresztül zajlik a nagy nap előtt. Nekünk ez már az év eseményének számít itt, Keresztúr-körben, főleg a házigazda gyülekezetek számára, akik egyházunk legkisebbjei közé tartozunk: Énlaka és Firtosváralja.

Amikor azt mondjuk, hogy maroknyian vagyunk, itt szó szerint kell érteni. Tényleg maroknyi az a mag, akik saját teendőiket félre téve áldozni tudnak, akarnak valami olyasmiért, amiben az örömünk sokszorozódik. Nem fejezhetjük ki feléjük elégszer hálánkat! Hordozza őket tenyerén a Jóisten családjukkal együtt, akik büszkék lehetnek, hogy ilyen példán növekednek gyermekeik, unokáik, mert ez olyasfajta emberség, ami könyvből nem tanulható!

Szombat reggel, akár a megbolydult hangyabolyban, unitáriusok százai lepték meg a hétköznapok kakukkfű illatú, tehéncsorda kolompjától visszahangzó dombjait a firtosi kilátónál. A kecseti LóFő Lovasudvar felvonulása nyitotta meg a találkozót Demény Elemér vezetésével; nekik köszönhetően egész nap lovagolni és íjászkodni is lehetett. Az istentiszteleti szolgálatot Moldován Szeredai Noémi csekefalvi lelkésznő és Jakab Borika újszékelyi kántornő végezték. A teremtett világ, a bennünket éltető környezet, élővilág iránti felelősségünket nem lehet elégszer hangsúlyozni, Noémi beszéde hatalmas felkiáltójel volt számunkra ebben az égető kérdésben is. A himnuszok eléneklését követően Lőrinczi Lajos esperes, Szilveszter Attila polgámesteri teendőkkel megbízott etédi alpolgármester, Kovács Lehel farkaslaki polgármester, majd Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

Gazdag kulturális programunkat a székelyudvarhelyi Kékiringó Néptánccsoport előadása, a szentábrahámi Balázs Hegedüs Csenge szavalata, a Berde Mózes Unitárius Gimnázium VII-eseinek vereses-dalos összeállítása, Deák Boglárka népdalai, a firtosváraljai lányok énekei, Sipos Borbála hegedűjátéka, a csekefalvi és énlaki asszonyok közös népdalcsokra, a fiatfalvi papgyermekek énekei, Demeter András bácsi versmondása, a Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség énekkarának egyházi dalokból álló műsora, a kőrispataki Nagy Nikoletta népdalai és az alsóboldogfalvi Őszirózsa Nyugdíjas Klub fellépése képezte. A kalákával, gyülekezeteink adományából újonnan megépített színpadot kipróbáltuk, s állíthatjuk, a férfiak jó munkát végeztek az elmúlt napokban! Hála érte! Köszönet a fellépőinknek is!

Kora reggel óta tucatnyi üstben főtt az egyházközségek felajánlásaiból készülő bográcsos ebéd. Ez már így hagyományos Firtoson! A gyülekezetek adományozta finom házikenyér mellé ki-ki a maga szája íze szerint választhatott a csábító étkekből. Jó ebédhez szólt a nóta is, hiszen szárazhangszeres zene mellett a székely embernek másképp esik minden falat! Mi mindenkire gondolunk: nagyokra és kicsikre is! Gyermeksátorban gyülekeztek a legkisebbek, ahol színező, arcfestés, a Székelyföldi Legendáriumos csapat jóvoltából pedig rajzfilmek és óriástársasjáték fogadta őket. A színpadra kihelyezett kosárba kupakokat gyűjtöttünk egy beteg kisfiú megsegítésére.

A találkozó résztvevői egész nap megtekinthették azokat a panókat, amelyek erre az alkalomra készültek el ifj. Szombatfalvi József, Mikó Ferenc és Makkai-Ilkei Ildikó lelkészek szerkesztői, szervezői munkája nyomán, akik a lelkészek által megírt, közösségeink életéről szóló szövegeket és fényképeket fűzték egybe.

A délután folyamán a gyülekezetek közötti ügyességi vetélkedőre is sor került. Nagy sikernek örvendett, jó ötletnek bizonyult! A kupát a tarcsafalviak vitték haza. Gratulálunk nekik!

Nap végére, telítődve a találkozás gazdagságából lassan búcsúzkodni kezdtünk, vidám énekszóval indultak haza gyalogosan, szekéren, traktorral, autóval, busszal a zarándokok. Néhány nótázó lágy éneklése, s a domboldalon leereszkedő váraljai tehéncsorda szelíd kolompolása kísérte föleszmélésünket: íme, egy pillanat alatt lejárt az oly sokat várt találkozás, s mint faluhelyen, esti harangszókor búcsúzkodó játszótársak, mi is azzal a reménnyel köszöntünk el egymástól, hogy holnap (jövőben!) ugyanígy, ugyanitt folytatjuk a Játékot. Jót s jól!

Az esti tábortüzet még sokáig körbeülték a legkitartóbbak. A tűz ropogása beleolvadt a Mindenség békéjébe. Hála mindenért drága közösségeinknek, lelkészeinknek, támogatóinknak, házigazdai feladatokban hűségesen helytálló munkatársamnak, Sipos László firtosváraljai lelkészkollegámnak és családjának, de mindenek előtt Istennek, aki „megtölti szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással” (Jób 8,21)!

Énlaka, 2019. június 16.

Mátéfi Timea lelkésznő

Fotók: Boér Károly, Mátéfi Timea, Nagy István