Székelykeresztúron ünnepi hangulatban kezdődött meg május 9-én az egyetemes unitárius kórustalálkozó és öröméneklés. A templom körül gyülekező résztvevőket és vendégeket a Székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar 1895 muzsikája fogadta. A találkozóra Erdély különböző vidékeiről és Budapestről érkeztek kórusok, dalárdák és zenekarok: összesen 16 unitárius egyházközség képviseltette magát a közös éneklés ünnepén.
Az ünnepi alkalom áhítattal vette kezdetét. Andrási Benedek, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője a 108. zsoltár első hat versét olvasta fel, amely Dávid Istenbe vetett bizalmát és dicsőítő énekét idézi meg. Az áhítat során az éneklés ősi, emberi erejéről is szó esett: arról, hogy már gyermekkorunk első dallamai — az altatók, az édesanyák és nagymamák éneke — végigkísérik életünket.
A résztvevőket Bartha Alpár lelkész, a házigazda egyházközség képviseletében köszöntötte. Gondolataiban arra emlékeztetett, hogy maga a teremtés is egy rezgéssel kezdődött, Isten leheletével, ezért az éneklés a harmónia megélésének egyik legszebb formája. Úgy fogalmazott: amikor egy kórus megszólal, az különösen erős Isten-élményt ad, hiszen az együtt éneklők lélegzete, szívverése és figyelme is egy ritmusba rendeződik.
Bíró Barna Botond, a Hargita Megyei Tanács elnöke az ének közösségeket összetartó erejét emelte ki. Biblikus példaként Pál és Szilász történetét idézte fel, akik fogságuk idején is énekeltek és imádkoztak. Mint mondta, az ének minden körülmények között erőt ad, lelkesít és közösséget formál. Hozzátette: a kulturális élet támogatása ezért kiemelten fontos, mert egy erős közösségnek, amelynek „tiszta hangja van”, jövője is van.
Koncz Hunor, Székelykeresztúr polgármestere örömét fejezte ki, hogy a város otthont adhat egy olyan találkozónak, amely közösségeket kapcsol össze. Kiemelte: Székelykeresztúron az iskola, az egyház és a közösség összetartó ereje különösen fontos, főként egy olyan nehéz korban, mint amilyen a mostani.
Makkai Ilkei Ildikó espereshelyettes Sütő András Anyám könnyű álmot ígért című művéből idézett, majd azokról a dallamokról beszélt, amelyek életünk különböző szakaszaiban végigkísérnek bennünket, és emlékeket idéznek fel. Az éneklést olyan különleges ajándéknak nevezte, amelyet Istentől kaptunk, és amely örömteli kalandozásra hív bennünket dallamokon és emlékeken keresztül.
László Attila énekvezér a korábbi öröméneklések és kórustalálkozók emlékét is felelevenítette, kiemelve, hogy az unitárius közösségek gazdag zenei élete felbecsülhetetlen érték. Arra biztatta a jelenlévőket, hogy az éneklés szeretetét adják tovább a következő nemzedékeknek is.
A köszöntőket követően a részt vevő kórusok, dalárdák és zenekarok léptek színpadra, változatos egyházi és közösségi énekekkel gazdagítva a találkozót.
A találkozón a következő kórusok léptek fel:
- a Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség Kórusa (Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség),
- a Recsenyédi Gyermek-és Ifjúsági Kórus (Recsenyédi Unitárius Egyházközség),
- a Derzsi Zenekarocska (Székelyderzsi Unitárius Egyházközség),
- az Almamag Népdalcsoport (Homoródalmási Unitárius Egyházközség),
- Budapesti Unitárius Kórus (Budapesti Unitárius Egyházközség),
- Dávid Ferenc Vegyeskar (Székelyudvarhely 2. Unitárius Egyházközség)
- Jobbágyfalvi “Nagy Ferenc” Férfikar (Jobbágyfalva-Nyárádszereda Unitárius Társegyházközség),
- Tordai Magyar Dalkör (Tordai Unitárius Egyházközség),
- Pálffy Ákos Vegyeskar (Homoródszentpáli Unitárius Egyházközség),
- Szentmihályi Vegyes Dalkör (Alsófelsőszentmihályi Unitárius Egyházközség),
- Fitori Miklós Dalárda (Felsőrákosi Unitárius Egyházközség),
- Kövendi Vegyes Kórus (Kövendi Unitárius Egyházközség),
- Brassói Unitárius Vegyeskar (Brassói Unitárius Egyházközség),
- Olthévízi Vegyesdalárda (Olthévízi Unitárius Egyházközség),
- Régeni Áron Dalárda (Árkosi Unitárius Egyházközség),
- Kriza János Unitárius Dalárda (Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség).
A találkozó során felcsendülő dallamok nemcsak zenei élményt nyújtottak, hanem közösségeket és emlékeket is összekapcsoltak.
Andrási Benedek főjegyző emléklapokat adott át a házigazdáknak és a részt vevő kórusoknak, egyenként méltatva az előadásokat és megköszönve a közösségek szolgálatát.
Szabó Előd lelkész zárszavában házigazdaként köszönte meg a részvételt, örömét fejezve ki amiatt, hogy a templom megtelt élettel, és betölthette szerepét: otthont adhatott az együtt éneklő, Istent kereső közösségnek.
A Balázs Ferenc-emlékévre való tekintettel a találkozó végén a résztvevők közösen elénekelték az Unitárius Énekeskönyv 87-es énekét, amely Balázs Ferenc egyik kedves egyházi éneke volt.