„Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” Kol 3,16

Szomorú szívvel, de Isten akaratában megnyugodva adjuk hírül, hogy Iszlay László nyugalmazott zenetanár, kórusvezető, a Küküllői Unitárius Egyházkör felügyelőgondnoka életének 74. évében, amelyből 44 évet boldog házasságban, 4 évet pedig özvegységben élt, 2026. április 29-én visszatért Teremtőjéhez.

Iszlay László 1952. december 22-én született Magyarsároson. Gyermekkorát szülőfalujában, szülei, három fiútestvére és apai nagyanyja körében töltötte. Elemi és általános iskolai tanulmányait Magyarsároson végezte, majd Székelykeresztúron érettségizett. Már fiatalon közel került a zenéhez: otthon németül tanult, nagynénjétől zongorázni, diákként pedig társaival zenekart alapított. A marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet zene szakán szerzett képesítést, majd 1974-ben Medgyesen kezdte meg zenetanári pályáját.

Harmincöt éven át tanított magyar, román és német tannyelvű iskolákban. Tanítványai nemcsak az énekórák tanáraként emlékeznek rá, hanem olyan nevelőként, aki kórusokat, furulya-, gitár- és zongoracsoportokat vezetett, kirándulásokat, táborokat szervezett, és a közös éneklésen keresztül fegyelemre, figyelemre, szépségre és közösségi életre tanított. Tanári munkáját csak 1996 és 2000 között szakította meg, amikor Szászbogács község polgármestereként szolgálta szülőfaluja és a község közösségét

Életének egyik legfontosabb hivatása a kórusvezetés volt. Vezette a Gaz Metan vállalat kórusát, a Katonák Háza kórusát, a Târnava textilüzem kórusát, a medgyesi szász kamarakórust, valamint megalapította és vezette a Camerata Mediensis régizene-együttest. A rendszerváltás után huszonhárom éven át volt a Medgyesi Magyar Vegyeskar karnagya, tizenegy évig vezette a dicsőszentmártoni Sipos Domokos Művelődési Egyesület kórusát, tizenhét éven át a Magyarsárosi Unitárius Egyházközség Vegyeskórusát, és öt esztendeig a Szászcsávási Vegyeskórust is. Saját számvetése szerint aktív éveiben több mint 2500 kóruspróbát tartott, és 200–250 alkalommal állt kórusai élén.

1977-ben kötött házasságot Vass Borbálával, aki 44 éven át volt hűséges társa, munkatársa és támasza. Házasságukat két leánygyermekkel, Rékával és Borókával áldotta meg Isten, később pedig hat unoka öröme tette teljessé családi életét. Felesége elvesztése után özvegységben is szeretteiért, közösségéért és egyházáért élt.
Nyugdíjas éveiben visszaköltözött Magyarsárosra. Hazatérése nem visszavonulást jelentett, hanem újabb szolgálatot: gondozta a családi birtokot. Otthona biztos fészek maradt gyermekei és unokái számára, és továbbra is tevékenyen részt vett a közösség életében.

2024. június 1-jén, a Magyarsárosi Unitárius Egyházközségben tartott köri közgyűlésen választották meg a Küküllői Unitárius Egyházkör felügyelőgondnokává. Ezt a megbízatást lelkesedéssel, derűvel és teljes odaadással végezte, egyháza szolgálatát szívügyének tekintve. Hitét nemcsak szóval, hanem a tettek mezején, mindennapi helytállásában élte meg, csendes hűséggel és példamutató kitartással.

Iszlay László életében a tanítás, az ének, a közösség és az egyház szolgálata egyetlen hivatássá fonódott össze. Ő maga így vallott erről: „Mindazt, amit tettem szeretettel, önzetlenül és legjobb tudásom szerint végeztem”. Ez a mondat méltón foglalja össze életútját. Tanárként nemzedékeket indított el, kórusvezetőként hangokat formált közösséggé, egyházi emberként pedig csendes, hűséges szolgálattal mutatott példát.

Hiánya fájdalmas, de emléke és öröksége tovább él mindazok szívében, akiket tanított és vezetett. Szerettei, tanítványai és tisztelői az alábbi időpontokban kísérhetik utolsó útjára.
A virrasztás 2026. május 1-jén, pénteken 19 órától lesz Magyarsároson, a községi ravatalozóban. A temetési szertartás 2026. május 2-án, szombaton 13 órától kezdődik ugyanott, majd megpihent testét a magyarsárosi unitárius temetőkertben, a családi sírkertben helyezik örök nyugalomra.

Legyen áldott emlékezete, és adjon az Úr vigasztalást gyászoló szeretteinek, tanítványainak, kórustársainak, munkatársainak és mindazoknak, akik ismerték és szerették.

Márkos Hunor-Elemér
lelkész-esperes