Anyanyelvünk s vele együtt a magyar nemzethez való tartozásunk Isten ajándéka számunkra. Száz évvel ezelőtt igazságtalanul ítélő nagy és kis hatalmak széttépték a történelmi Magyarországot. A Magyar Unitárius Egyház is hosszú évtizedeken át szétszakítva élt, de 2012-ben kijavította a csorbát. Magyarországi és erdélyi testvéregyházközségek lelkészeinek nyílt leveleit ajánljuk a trianoni gyász enyhítésére, nemzeti és vallási öntudatunk erősítésére.

 

NYÍLT LEVÉL A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA ALKALMÁBÓL A PÉCSI ÉS DÉL-DUNÁNTÚLI UNITÁRIUS ÉS MAGYAR TESTVÉREINKHEZ

Kedves Magyar és Unitárius Testvéreink!

  1. június 4-én, csütörtökön ugyanabban az időben szólalt meg a Kárpát-medence és a nagyvilág sok-sok magyar templomának harangja. Hangjuk összeölelkezett, egymásba kapaszkodott, hogy erősítsék, bátorítsák egymást nemzeti szétszaggattatásunk 100. évfordulóján, amely mára a nemzeti összetartozás napjává lett.

Eszembe jutott Bartis Ferenc gyergyószárhegyi születésű kortárs költőnk És mégis élünk! című költeménye. A költemény címe a versszakok végén megismétlődik. A keserű hangvételű költeményt a később meghurcolt költő 1956. november 1-jére, halottak napjára írta, és Kolozsváron az erdélyi magyar Pantheonban, a Házsongárdi temetőkertben szavalta el az 1956-os magyar szabadságharc idején. A vers címéből, amelyet a versszakok végén megismétel a költő, minden szomorúság és fájdalom ellenére biztatás, bátorítás is sugárzik felénk: És mégis élünk!

Ennek a költői gondolatnak, úgy érzem, hogy fontos üzenete van számunkra 2020. június 4-én.

1100 év történelmi viszontagságai után, benne az utolsó 100 év nemzeti megpróbáltatásaival, mégis élünk. Különböző körülmények között, más és más lehetőségekkel, de magyarként élünk Magyarországon, Pécsen és a Dél-Dunántúl településein, és magyarként élünk itt, Erdélyben, Marosvásárhelyen. Reménységgel tekintünk a jövendő felé, vannak vágyaink, álmaink, amelyeknek eléréséért imádkozunk és dolgozunk.

Tavaly nyáron horvátországi nyaralásból hazafele jövet két napot töltöttem családommal Pécs városában és a Dél-Dunántúl néhány történelmi helyszínén. Kevés volt ez az idő ahhoz, hogy jobban, közelebbről megismerhessük a várost és térségét. Ugyanakkor felemelő érzés volt Pécs városának gyönyörű történelmi központjában sétálni. El is határoztuk családommal, hogy amint lehetőségünk adódik rá, újból visszatérünk, ezúttal több időre ebbe a gyönyörű  városba, hogy lehetőségünk legyen jobban megismerni azt.

Szigetvár és Mohács történelmi emlékhelyein megérintett a múlt. Zrínyi Miklós és Szigetvár védőinek önfeláldozó hősiessége. Mohács nemzeti vesztőhely, ahol a vesztes csata után elkezdődött 1526-ban a történelmi Magyarország széthullása.

Számomra Pécs és a Dél-Dunántúl a megmaradást, a túlélést jelenti. A mégis élünk költői gondolatát. Azt, hogy van jövő, van remény. Mert túl lehetett élni 150 év török hódoltságot és meg lehetett maradni, új magyar életet teremteni. A megmaradást, vagy inkább az újjászületést jelenti a Dél-Dunántúli Unitárius Szórványegyházközségünk vallásunk történetében is. A XVI. századi megalakulás, virágzás, majd hanyatlás és megszűnés után az újraéledést, az új unitárius vallási és egyházi életet jelképezi ez az egyházközség.

100 évvel ezelőtt Pécsre és a Dél-Dunántúlra is szemet vetett az utódállamok mohósága. Nektek azonban sikerült megmaradnotok az anyaország kebelén, míg Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Őrvidék, Muravidék, Horvátország több mint hárommilliós magyar őshonos lakosságával együtt elszakadt a történelmi Magyarországtól. Az elszakított hatalmas területeken azóta zajlik a kisebbségbe került magyarok megmaradásért folytatott küzdelme.

Az elmúlt három évtized, az 1980-as évek végén bekövetkezett politikai változások újból közelebb hoztak bennünket egymáshoz.

Testvérvárosi, testvértelepülési, testvéregyházközségi kapcsolatok jöttek és jönnek része. Marosvásárhelynek Zalaegerszeg, Baja, Kecskemét testvérvárosai, akikkel élő kapcsolatot ápol. Szülőfalum, a Marosvásárhelytől 20 kilóméterre fekvő Szabéd öregfiúk focicsapata testvérkapcsolatot ápol a Pest megyei Acsa, a Bonyhád városa mellett fekvő Börzsöny és a Baja városa közelében fekvő Császártöltés öregfiúk focicsapataival. Évente meglátogatjuk egymást, barátságos fociturnékon veszünk részt Magyarországon és Erdélyben egyaránt.

Ezek a kapcsolatok lehetőséget teremtenek az egymás jobb megismerésére, a barátság és testvériség ápolására.

Pécs és a Dél-Dunántúl Unitárius Szórványegyházközségének lelkésze, nagytiszteletű Máté Ernő tiszteletes úr, közügyigazgató úr, Marosvásárhelyen született és nevelkedett. Egy esztendőn keresztül együtt szolgáltuk a marosvásárhelyi unitárius gyülekezetet a Bolyai téri gyönyörű unitárius templomunkban. Jenő testvérbátyám hitvestársával, Ildikóval 1990-ben a Székesfehérvár és Dunaújváros között fekvő Sárosdon telepedett le. Ott találtak maguknak új házat, új hazát.

Hozzájuk hasonlóan az elmúlt évtizedekben többen áttelepültek és letelepedtek még a Dél-Dunántúl városaiban és településein marosvásárhelyi unitárius híveink közül. Ők is összekötnek bennünket egymással.

Marosvásárhelyen, kövesdombi unitárius templomunk belső udvarán, egyházunk fennállásának 450. emlékévében Dávid Ferenc egyházalapító püspökünk mellszobrát szentelte meg főtisztelendő Bálint Benczédi Ferenc püspök úr. A szobor Dombóváron, Varga Gábor szobrászművész műhelyében készült, és egyházközségünk tiszteletbeli gondnokának, Szabó László mérnök úrnak Dombóváron élő orvos fia dr. Szabó Attila adományozta, ajándékozta templomunknak, egyházközségünknek.

  1. június 4-én, e gyászos napon szomorúság és bánat van szívünkben-lelkünkben. Ugyanakkor azonban ott él bennünk a hála és a köszönet érzése is. Hálát adunk a gondviselő Istennek, hogy a történelem viharai ellenére mégis élünk, imádkozunk és dolgozunk, hiszünk és remélünk. Kitárhatjuk egymás felé szívünket-lelkünket a nemzeti összetartozás napján, és közösen álmodhatunk és építhetünk egy áldottabb jövendőt nemzetünk és egyházunk számára.

Kecskés Csaba lelkész-esperes

Marosvásárhely, 2020. június 4.