Dávid Ferenc (1520?–1579) – egyházalapító és vértanú püspök
Heltai Gáspár (1520–1575) – szász eredetű kolozsvári prédikátor, bibliafordító, író és nyomdász, a Krónika az magyaroknak dolgairól szerzője
János Zsigmond (1541–1571) – erdélyi fejedelem és magyar király, az unitárius reformáció nagy támogatója
Bogáti Fazekas Miklós (1548 – 1598 után) – prédikátor, író, az ószövetségi zsoltárok magyar fordítója
Toroczkai Máté (1553–1616) – püspök, prédikátor, Enyedi György nagy jelentőségű teológiai művének (Explicationes…) magyarra fordítója
Enyedi György (1555–1597) – püspök, prédikátor, a 16. század végének kiváló teológusa, széphistória-szerző
Kolozsvári Dimén Pál (1655–1720) – a kolozsvári főiskola igazgatója és megmentője, jeles orvostudós
Mikes Mihályné Paczolai Borbára (17. század) – a diákok taníttatására jelentős pénzösszegeket adományozott
Kmita Andrásné Wilhelm Krisztina (1656–1704) – a kolozsvári nyomda megvásárlására adományozott jelentős pénzösszeget az egyháznak
Daniel Klára (18. század) – jelentős értékű búzadézsmáját a kolozsvári Unitárius Kollégiumnak adományozta, emellett pénzadományokat is tett
Petrichevich Horváth Ferenc (1731–1804) – főgondnok, a Marosvásárhelyen létrehozott Consistorium (egyházi tanács) szervezője, alapítványtevő
Lázár István (1742–1811) – püspök; főpásztori szolgálata idején közel ötven templomot építenek, vagy újítanak fel
Körmöczi János (1762–1836) – püspök, filozófus, a kolozsvári Unitárius Kollégium fizikai szertárának megalapítója
Augusztinovics Pál (1763–1837) – alapítványtevő, az erdélyi főszámvevőszék elnöke
Bölöni Farkas Sándor (1795–1842) – demokrata gondolkodó és író, Észak-Amerika és az ottani viszonyok első magyar ismertetője (Utazás Észak-Amerikában, 1834), az első erdélyi szövetkezet megalapítója (1854)
Aranyosrákosi Székely Sándor (1797–1854) – püspök, főiskolai igazgató, énekeskönyv-szerkesztő, történész, író, A székelyek Erdélyben című erdélyi magyar eposz szerzője
Brassai Sámuel (1800? – 1897) – kollégiumi, majd egyetemi tanár, zenész, közművelődési szervező; az „utolsó erdélyi polihisztor”; az első erdélyi magyar egyháztársadalmi szervezet, a Dávid Ferenc Egylet első elnöke
Kriza János (1811–1875) – püspök, költő, az első erdélyi magyar népköltészeti gyűjtemény, a Vadrózsák kiadója, az első erdélyi teológiai folyóirat, a Keresztény Magvető alapító szerkesztője (1861)
Berde Mózes (1815–1893) – az unitárius jótevők fejedelme, alapítványa tette lehetővé a kolozsvári Unitárius Kollégium felépítését
Berde Áron (1819–1891) – a kolozsvári Unitárius Kollégium igazgatója, a Ferenc József Tudományegyetem tanára és első rektora, jeles közgazdász, az első magyar meteorológiai és klimatológiai szakkönyv (Légtüneménytan, 1847) szerzője
Kőváry László (1819–1907) – Erdély történetírója, statisztikus, szerkesztő, kollégiumi felügyelőgondnok
Jakab Elek (1820–1897) – Kolozsvár történetírója, 1848-as forradalmár, emlékíró, guberniumi levéltár-igazgató
Orbán Balázs (1829–1890) – író, utazó, felnőtt korában (1865-ben) tér át a katolikus hitről az unitáriusra; vagyonát és könyvtárát a székelykeresztúri Unitárius Kollégiumra hagyja; leghíresebb munkája: A Székelyföld leírása
Ferencz József (1835–1928) – püspök, egyházszervező, kátészerkesztő, egyházunknak ötvenkét évig főpásztora, ebből tíz év az első világháborút követő nehéz időszak
Fanghné Gyújtó Izabella (1840–1914) – írónő, újságíró, a kolozsvári Dávid Ferenc Egylet tevékeny tagja
Szentkatolnai Bálint Gábor (1844–1913) – keleti utazó, nyelvész, kolozsvári egyetemi tanár; 1870-ben tér át unitárius hitre (katolikusról)
Pákei Lajos (1853–1921) – egyházi tanácsos, mérnök, műépítész; fontosabb alkotásai: a kolozsvári Unitárius Kollégium épülete, a bölöni, székelyudvarhelyi, firtosmartonosi, lókodi és magyarsárosi unitárius templomok, Brassai Sámuel és Berde Mózes házsongárdi síremléke, a kolozsvári New York szálló és más középületek
Perczelné Kozma Flóra (1864–1925) – írónő, szerkesztő, a Dávid Ferenc Egylet társelnöke, felnőtt korában meggyőződésből lett unitárius
Kelemen Lajos (1877–1963) – a kolozsvári Unitárius Kollégium tanára, történettudós, főgondnok
Ürmösi Károlyné Kántor Gizella (1880–1938) – költőnő, az Unitárius Nőszövetség főtitkára
Csifó Salamonné Árkosi Veress Ilona (1880–1943) – az Unitárius Nőszövetség ügyvezető alelnöke, a „szegény ügyek” intézője, a kolozsvári Napközi Otthon, majd az Unitárius Otthon megteremtésében és működtetésében töltött be vezető szerepet
Gyallay Domokos (1880–1970) – kollégiumi tanár, szerkesztő, író (Vaskenyéren)
Bartók Béla (1881–1945) – zeneszerző, népdalgyűjtő, a budapesti unitárius egyházközségnek meggyőződésből lesz tagja; fia, ifj. Bartók Béla, a Magyarországi Unitárius Egyház későbbi főgondnoka
Gyergyai Árpád (1881–1952) – orvostudós, egyetemi tanár, kollégiumi felügyelőgondnok
Gelei József (1885–1952) – kollégiumi tanár, főgondnok, világhírű biológus, egyetemi tanár
Varga Béla (1886–1942) – teológiai tanár, püspök, filozófus, pedagógus, egyetemi tanár
Kiss Elek (1888–1971) – teológiai tanár, egyházi író, püspök
Dr. Mikó Lőrincné Zsakó Aranka (1889–1969) – az Unitárius Nőszövetség vezetője, a Romániai Kisebbségi Nők Központi Titkárságának tagja, az Unitárius Ipari Leánylíceum felügyelőgondnokaként az Egyházi Főtanács első női tagja
Dr. Kauntz Józsefné Engel Ella (1890–1956) – a Nőszövetség külföldi kapcsolattartója, valamint „ideológusa” (programok, stratégiák kidolgozója)
Balázs Ferenc (1901–1937) – lelkész, ifjúsági egyletvezető, szövetkezet-alapító, író, a Tizenegyek tagja; világkörüli útjának tapasztalatait a Bejárom a kerek világot című könyvében írja le, a másik híres könyve: Rög alatt
Szent-Iványi Sándor (1902–1983) – ifjúsági egyletvezető, később a magyarországi egyházrész lelkész-elnöke, püspöki vikárius, országgyűlési képviselő; a második világháború idején eredményes zsidómentő tevékenységet végez; a háborút követően a Magyar Vöröskereszt elnöke
Szabédi László (1907–1959) – költő, műfordító, nyelvész, egyetemi tanár
László Gyula (1910–1998) – régész-történész, egyetemi tanár
Mikó Imre (1911–1977) – író, jogász, politikus, műfordító, az Erdélyi Unitárius Egyház főgondnoka, 1944–1948 között szovjet fogságot szenvedett
Bözödi György (1913–1989) – író, szociográfus, történész
Erdő János (1913–1996) – teológiai tanár, egyháztörténész, püspök, volt politikai fogoly (1959-1963 között)
Gellérd Imre (1920–1980) – lelkész, egyházi író, volt politikai fogoly (1959-1964 között)
Szabó Gyula (1930–2004) – író, folyóirat-szerkesztő; novellái és regényei a XX. századi magyar próza nagy mesterei közé emelték; számos irodalmi díjban részesült, tagja volt a Magyar Írószövetségnek
Moyses Márton (1941–1970) – az 1956-os forradalommal rokonszenvező és kommunistaellenes versei miatt diákkorában 7 év börtönre ítélték; a börtönbeli kínvallatások közben saját nyelvét metszette le, mintsem vallomásra bírják; 1970. február 13-án rendszerellenes tiltakozásként a brassói pártszékház előtt leöntötte benzinnel és meggyújtotta magát