2026. március 15-ei nemzeti ünnepünk alkalmából Csíkszeredában került sor a Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök által adományozott magyar állami kitüntetések ünnepélyes átadására, melynek során Fekete Levente unitárius lelkész Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült; az alábbiakban közöljük a laudációt.

Nagy öröm számomra, hogy földimet, Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkészt laudálhatom jeles kitüntetése alkalmából. Olyan ember ő, aki születésétől mostanáig csekély megszakításokkal Erdővidéken élt, alkotott, lámpásemberként közösségépítő munkát végzett, és végez napjainkig. Öröm számomra az, hogy mindezt nemcsak mi, erdővidékiek látjuk, hanem e munka már Budapesten, Budapestről is látszik.

Fekete Levente 1963. június 4-én született Oklándon, de valódi szülőfaluja Felsőrákos, ahol édesapja, Fekete Dezső unitárius lelkészként szolgált. Családja kebelében igényes kulturális miliőben nevelkedett. Felmenői, a nagyfalusi–gálfalvi Feketék és a szentábrahámi Lőrincziek mindkét ágról lófők.

Teológiai tanulmányait a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte 1983–1988 között. 1988 novemberében kihelyezték Sepsikőröspatakra lelkésznek, majd hét év után, 1995 májusától a nagyajtai unitárius eklézsia megválasztotta lelkipásztorának, azóta is ott szolgál.

Lelkészi pályafutása elején vette feleségül Durugy Juditot, aki mindvégig hű társa és segítője volt, három gyermekük édesanyja.

1994-től két évtizeden keresztül szervezte a Jurta Expedíció nevű honismereti kerékpártúrát. Fontosnak tartotta, hogy a diákok, fiatalok először szűkebb hazánkat, Erdélyt ismerjék meg, mielőtt a nagyvilággal ismerkednének, ezáltal is erősítve szülőföldhöz való ragaszkodásukat.

2000–2010 között felépíttette a gyülekezet modern, meleg, befogadó otthonát, multifunkcionális közösségi terét, az Áldás Házát. Az otthon elnevezése sugallja, hogy az épület megvalósulása nem végcél volt, hanem eszköz arra, hogy az isteni áldás fénye és ereje legyen jelen, és kiterjedjen azokra, akik éheznek és szomjaznak erre az áldásra.

Közben nagyajtai lelkészi pályafutása kezdetétől aggódva figyelte, hogy a vártemplom állaga egyre romlik, és bár kisebb állagmegóvási munkákat tudtak rajta végezni, a nagyobb munkálat, a teljes felújítás lehetősége sokáig váratott magára. Végül kitartó munkával, pályázással, több kudarcot követően 2019-ben megnyílt a lehetőség, hogy az Európai Unió és a Magyar Kormány jelentős anyagi támogatásával a templom és a romos várfal teljesen megújuljon. A három évig tartó munkálat egyik fő eredménye, hogy az évszázadokig vakolat alatt rejtőző középkori Szent László-freskó is napvilágra került. A várban falutörténeti múzeumot és Kriza János-emlékkiállítást hoztak létre. A vár udvarán olyan közösségi teret alakítottak ki, hogy a Fekete Levente által korábban évekig gondolatban dédelgetett Várfesztivál is megszervezhetővé vált, immár három egymást követő esztendőben.

A Jurta Egyesület elnökeként számos közösségi program szervezője, amelyek sok esetben Nagyajta határain túlmutató hatásúak. Kriza János hagyományának egyik fő ápolója, számos további civil szervezet és unitárius egyházi főhatóság vezetőségi tagja volt, és az a jelenben is. Fontos szerepe van az évente sorra kerülő Péterffy családtalálkozó megszervezésében, valamint a hosszú időre visszatekintő Áfonya Citera együttes működtetésében, a fiatalok zenei nevelésében.

Mindebben felesége, Judit mindvégig hű társa, erősítője, nehéz helyzetekben vigasztalója is. Három gyermekük, Ágnes, Hunor és Kincső kirepültek a családi fészekből, de szüleik örömére a szülőktől tanult, látott szellemben folytatják munkájukat, közülük Hunor Nagyajtán.

Fekete Levente munkásságát az unitárius egyház Díszoklevéllel, a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület pedig Erdővidék Kultúrájáért Díjjal ismerte el. A most átadásra kerülő Magyar Arany Érdemkereszt méltán koronázza az elismerések sorát.

Demeter László, az Erdővidék Múzeuma muzeológusa

Fotó: Veres Nándor, Borbély Fanni / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda

2026. március 15-ei nemzeti ünnepünk alkalmából Csíkszeredában került sor a Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök által adományozott magyar állami kitüntetések ünnepélyes átadására, melynek során Lőrinczi Lajos közügyigazgató is Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült; az alábbiakban közöljük a laudációt.

Lőrinczi Lajos 1974. augusztus 26-án született Székelykeresztúron, és Fiatfalván nőtt fel. Tanulmányait a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumban végezte, majd 1992-ben felvételt nyert a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe. Teológiai évei alatt a hitbéli elmélyülés és szakmai felkészülés mellett az egyház és a közösség iránti elkötelezettsége is formálódott. Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet jegyzőjeként kiemelkedő szerepet vállalt a Zsil-völgyi magyar gyermekek Homoród menti táboroztatásának megszervezésében is.

1997-ben kezdte meg szolgálatát Kolozsváron vallástanárként, Kolozson pedig segédlelkészként. 1999-től Csehétfalván és Tordátfalván lett gyülekezeti lelkész. Hivatását hűséggel és alázattal végzi; felesége, Tünde életének és szolgálatának azóta is elkötelezett és hűséges társa.

2002-ben elnyerte a Balázs Ferenc-ösztöndíjat, amelynek keretében a kaliforniai Starr King School for the Ministry intézményében folytathatta tanulmányait. Ez a nemzetközi tapasztalat tovább szélesítette látókörét, és még inkább elmélyítette benne a közösségszolgálat iránti elhivatottságot.

2008-ban, mindössze 34 évesen a székelykeresztúri egyházkör esperesévé választották. E tisztséget három cikluson át, tizenhárom éven keresztül töltötte be. Esperesként szolgálatát a közösségi felelősség és az „evangéliumi többre hivatottság” szelleme vezette. Munkája során megerősítette az egyházkör anyagi és adminisztratív alapjait, átlátható pénzügyi működést és lelkészi adminisztrációt vezetett be. Emellett támogató szakmai közösséget kovácsolt a lelkészekből, és olyan közösségi programok elindításában vett részt, mint az évenkénti egyházköri gyermektáborok, a Firtosi egyházköri találkozó vagy a HitVilág rádióműsor.

Felterjesztésére 2005-ben Csehétfalva teljes lakossága elnyerte Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára címet.

Szívügye a közösségi hagyományőrzés. A hódmezővásárhelyi illetőségű Nemzeti Ivó Kupa baráti társasággal közösen 2007-től tizenhét éven át minden évben megszervezte az Orbán Balázs Emlék Szekértúrát, amely a történelmi emlékezet és a nemzeti identitás erősítésének példás formájává vált. Ez az élményalapú közösségépítés, valamint a faluban elindított Falumentő program szolgáltatta azt az ihletet is, amelyből kinőtt a Csehétfalván 2016-ban létrehozott Hagyományos Székely Jövő Központ.

Ez az intézmény egyedülálló kezdeményezés: évente több ezer táborozó gyermeket és fiatalt fogad, és naponta több mint száz adag meleg ebédet juttat el tizenöt környező település rászorulóihoz, idős, egyedül élő emberekhez. A központ egyszerre nevelési, szociális és közösségszervező tér, amely Lőrinczi Lajos víziója nyomán jött létre, és mára az egyházi szeretetszolgálat, valamint a hagyományos székely falu megőrzésének egyik legsikeresebb példájává vált.

2021 óta a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatójaként főhatósági szinten is szolgálja az egyházat. Hivatali munkáját ugyanaz a három vezérelv határozza meg, amely egész eddigi életútját: hit, alázat és szorgalom.

Lőrinczi Lajos munkássága méltó példája a küldetéstudatból fakadó szolgálatnak, ahol a lelkészi hivatás, a közösségépítés és értékmegőrzés, valamint az intézményi felelősségvállalás egymást erősítve hat. A 2017. évi főtanácsi ülésen méltatásban részesült a Hagyományos Székely Jövő Program létrehozásáért, valamint közösségszervező és valláserkölcsi nevelő munkájáért.

Eddigi életútja annak tanúsága, hogy egyházat és közösséget építeni nemcsak lehet, hanem szükséges is – hittel, alázattal és hagyományos értékeinkből táplálkozó, a jövő iránt érzett felelősséggel.

Kedves Lajos! Amikor Istennek hálát adva köszönöm meg szolgálatodat – személyesen is, mint közeli munkatársamnak –, egyben legközelebbi munkatársadnak, hitvesednek, Tündének is köszönetet mondok azért, hogy együtt tudtok álmodni, és egymást segítve alkottok ebben a nemes küldetésben.

Kovács István
a Magyar Unitárius Egyház püspöke

Fotó: Veres Nándor, Borbély Fanni / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda

2026. március 13-án Budapesten, a Karmelita kolostorban tartott ünnepségen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes adta át a Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetéseket; ennek során Kászoni-Kövendi József nyugalmazott lelkész, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének nyugalmazott püspöki helynöke a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült, az alábbiakban közöljük a laudációt.

A Magyar Érdemrend tisztikeresztjét több mint négy évtizedes lelkészi szolgálata, valamint az anyaországi és erdélyi unitárius egyházrészek intézményi integrációját elősegítő munkája elismeréseként Kászoni-Kövendi József nyugalmazott lelkész, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének nyugalmazott püspöki helynöke kapta.

Kászoni-Kövendi József teológiai tanulmányait 1973 és 1978 között a Kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte. Tanulmányait később külföldön is folytatta: 1990–1991 között az Egyesült Királyságban, a Manchesteri Unitarian College hallgatója volt, majd 1992-ben az Amerikai Egyesült Államokban, a Berkeley-ben működő Starr King School for the Ministry intézményében vett részt posztgraduális képzésben.

Lelkészi szolgálatát Erdélyben kezdte: 1978 és 1980 között Bözödújfalu–Kőrispatak lelkészeként, majd 1980 és 1994 között Homoródszentmárton gyülekezeti lelkészeként szolgált. Ezen idő alatt megalapította és felépítette a Dávid Ferenc Ifjúsági Ház és Konferenciaközpontot.

1994-től Magyarországon folytatta szolgálatát: 1994 és 1998 között a budapesti IX. kerületben, a Hőgyes Endre utcai Misszióház lelkésze volt, majd 1998 és 2018 között a budapesti Belváros, Nagy Ignác utcai gyülekezet vezető lelkészeként szolgált. 2012 és 2020 között a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének főpásztora volt, püspöki helynöki titulussal.

Kászoni-Kövendi József negyvenkét éven át tartó lelkészi szolgálata során magas színvonalú teológiai tudásával és prédikációs irodalmával jelentősen hozzájárult a gyülekezeti élet fejlődéséhez és egyháza lelki gyarapodásához. Szolgálata során mindvégig megtartotta gyülekezeti lelkészi állását, ifjúsági programokat szervezett, valamint előadásokat tartott különböző egyházi fórumokon. Ebben az időszakban aktív szerepet vállalt egyházi kiadványok és dokumentumok szerkesztésében is.

2009 és 2012 között egyik motorja és katalizátora volt annak a folyamatnak, amely a magyarországi és az erdélyi unitárius közösségek intézményi egységesítésének kidolgozását célozta. 2009-ben, annak ellenére, hogy a Magyarországi Unitárius Egyház püspöki tisztségének várományosa volt, félreállt, ami lehetővé tette az intézményi integráció folyamatának elindulását. 2012-ben a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének püspöki helynökévé választották. Ebben a tisztségében lehetőségei szerint mindent megtett a lelkészek szellemi és lelki gyarapodása érdekében, lelkesen látogatta a gyülekezeteket.

Lelkészi szolgálatában kiemelkedő fontossággal bírt a jó értelemben vett „kultúrprotestantizmus” legszebb hagyományainak ápolása. Számos kulturális eseményt és kiállítást szervezett, elsősorban erdélyi művészek magyarországi bemutatkozása céljából. Szolgálatát és magánéletét egyaránt meghatározta erdélyi magyar identitása, valamint a magyarság felemelésének szolgálata.

Nemzetközi egyházi szolgálata során 1999 és 2009 között a Partner Church Council (Testvéregyházközségi Tanács) regionális képviselője volt. Munkája révén az erdélyi és magyarországi gyülekezetek testvérkapcsolatokat hoztak létre amerikai és kanadai unitárius gyülekezetekkel. 1998 és 2004 között az International Council of Unitarians and Universalists elnökségi tagjaként is szolgált.

Kiemelkedő, negyvenkét éven át végzett egyházi szolgálata megbecsüléseként a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének Közgyűlése 2020-ban Szervét Mihály-díjban részesítette.

Önálló kötetei és fordításai közé tartozik a Csak Neki szolgálj! (válogatott prédikációk, homíliák, 2000), Christine Morgan Mészkő (Alabaster Village) című művének kétnyelvű fordítása (2007), G. Peter Fleck Csak jöjjetek (Come as you are) című kötetének fordítása (2010), valamint a Megvan az ideje a megőrzésnek című válogatott egyházi beszédeket tartalmazó kötet (2018). Gretchen Thomas és Kászoni József közös kötete, a Más bőrébe bújva (Walking in Others’ Shoes) előkészületben van.

Fotó forrása: Magyar Nemzet, Havran Zoltán

2026. március 6-án nyílt napot szervezett a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet a teológiai képzés iránt érdeklődő középiskolások számára. A találkozó célja az volt, hogy a fiatalok személyes és interaktív módon nyerjenek betekintést a lelkészképzés világába, és közelebbről is megismerjék a lelkészi hivatás sokrétű szolgálatát.

Az eseményen 23 unitárius diák vett részt. Közülük 19-en a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium 10–12. osztályos tanulói voltak, mellettük Marosvásárhelyről, Várfalváról és Ádámosról is érkeztek érdeklődők.

A nyílt nap délelőtti részében a résztvevők a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet életével ismerkedtek: próbaórákon vettek részt, betekintést nyertek az intézet működésébe, valamint megtekintették az épület közösségi tereit és tantermeit.

A program délután az unitárius fiatalok számára szervezett külön találkozással folytatódott az unitárius Püspöki Hivatal székhelyén. A program vezetett sétával kezdődött, amelynek során a résztvevők megismerhették az egyházi központ épületét és annak tereit. Az egyházi központ épülete egyben a János Zsigmond Unitárius Kollégiumnak is otthont ad; a Pákei Lajos tervei alapján épült intézmény a kolozsvári unitárius oktatás és egyházi élet egyik meghatározó történeti helyszíne.

A találkozás során ft. Kovács István püspök a lelkészi elhívásról beszélt. Gondolataiban hangsúlyozta, hogy Isten különböző módokon szólítja meg azokat, akiket szolgálatra hív: nincs egyetlen előre meghatározott út a lelkészi hivatás felé. Ennek szemléltetésére a jelen lévő lelkészeket – Rácz Norbert Zsolt missziói előadótanácsost, Koppándi Botond dékánt, Lőrinczi Levente kissolymosi lelkészt és Nagy Norbert egyetemi lelkészt – arra kérte, hogy személyes történeteiken keresztül meséljék el, miként jutottak a teológiai pályára. A beszélgetésekből világossá vált: ahány elhívás, annyiféle lelkészi életút és szolgálati minta létezik.

A délután közös áhítattal folytatódott, amelyet Széles László teológiai hallgató tartott. Az áhítathoz kapcsolódva Nagy Norbert arról beszélt, hogy a lelkészi hivatás alapja mindenekelőtt az élő hit és az Istennel való személyes kapcsolat. A teológiai tanulmányok és a kompetenciák fejlesztése fontos részei a felkészülésnek, de a szolgálat lényege az a hitbeli kapcsolat, amelyből a lelkész munkája fakad.

A beszélgetések során szó esett arról is, mennyire sokrétű a lelkészi szolgálat. A lelkész egyszerre lelki vezető, tanító, közösségépítő, szervező és sokszor intézményfenntartó is. A szolgálat személyes jellege miatt minden lelkész saját személyisége szerint formálja ezt a hivatást: amilyenek vagyunk, olyan lelkészek leszünk.

A nap egyik legélményszerűbb része az unitárius teológiai hallgatók által szervezett interaktív program volt. A hallgatók kreatív, közösséget bevonó foglalkozással készültek, amely játékos formában segítette a fiatalokat abban, hogy elgondolkodjanak saját személyiségükön és lehetséges hivatásukon.

A személyiségtesztre épülő játék során a résztvevőket négy különböző személyiségtípushoz sorolták. Mindegyik típushoz egy-egy jelentős unitárius történelmi személyiséget kapcsoltak, így a játék egyszerre adott önismereti élményt és egyháztörténeti betekintést.

A közös gondolkodás végül arra a felismerésre vezette a résztvevőket, hogy az egyház szolgálatában különböző karakterű vezetőkre van szükség: irányító, elemző, lelkesítő és támogató személyiségekre egyaránt.

A program végén a fiatalok ajándékokkal térhettek haza, és remélhetőleg új gondolatokkal is gazdagodtak a lelkészi hivatásról. A teológiai nyílt napot immár negyedik alkalommal szervezték meg, és harmadik éve készül külön program az unitárius érdeklődők megszólítására.

Második alkalommal szervezték meg a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör adománygyűjtő focitornáját, amely idén is jó hangulatú közösségi eseményként hozta össze a kör unitárius gyülekezeteinek focikedvelő tagjait.

A rendezvény ezúttal is jótékony célt szolgált: a szervezők a Firtosi-kilátó újjáépítésére gyűjtöttek. A tervek szerint az adományokból építőanyagot vásárolnak, hogy a kilátót közösségi kaláka keretében újjáépítsék. Fontosnak tartják, hogy a kilátó a júniusban sorra kerülő Firtosi Unitárius Egyházköri Találkozóra elkészüljön.

A tornán 16 csapat vett részt: Alsóboldogfalva, Bencéd, Csehétfalva, Csekefalva/Rugonfalva, Fiatfalva, Gagy, Kadács, Kissolymos, Kobátfalva, Korond, Siménfalva, Székelykeresztúr I., Székelykeresztúr II., Székelyszentmihály, Szentábrahám és Tarcsafalva csapata.

A nevezési díj csapatonként 500 lej volt, a szervezési költségek levonása után a befolyt összeg teljes egészében a jótékony célt szolgálja. A helyszínen adománydoboz is ki volt helyezve, és lehetőség van banki utalással is támogatni az ügyet.

A jótékonyság mellett a rendezvény másik fontos célja a jó hangulatú unitárius találkozás volt, amelyet küzdelem és sportszerűség egyaránt jellemzett. A szabályzat külön hangsúlyozta, hogy minden korosztály képviseltesse magát, így a csapatokban az idősebb és a fiatalabb generáció is képviselve volt.

A csapatok négy csoportba voltak osztva, majd nyolcaddöntők és negyeddöntők után alakult ki a végső sorrend.

A torna végeredménye:

I. hely: Székelykeresztúr I. csapata
II. hely: Fiatfalva
III. hely: Székelyszentmihály
IV. hely: Korond

A szervezők bíznak benne, hogy a kezdeményezésnek lesz folytatása, és a focitorna a jövőben is alkalmat ad majd a közösségi találkozásra és a jótékony összefogásra.

Március első hetében két egyházkörben is sor került a soron következő lelkészi értekezletekre: március 5-én Csíkszeredában a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör, március 6-án pedig a Kőhalom–Homoródi Unitárius Társegyházközség templomában a Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör tartotta I. negyedévi találkozóját.

Csíkszeredában az egyházkör területén szolgáló lelkészek gyűltek össze, a találkozón jelen volt Kovács István püspök is. Az értekezlet Lőrinczi Zsófia gyakorló segédlelkész lelki órájával kezdődött. A Jób könyve 2. fejezete alapján tartott áhítata és bibliamagyarázata a megpróbált ember példájára irányította a figyelmet; az igei szolgálatot rövid eszmecsere követte. A program folytatásában Andrási Benedek főjegyző az unitárius vallásoktatás aktuális törvényes keretrendszeréről tartott előadást. Az értekezleten Kovács István püspök bátorító szavakkal fordult a szolgáló lelkészekhez, majd egyházköri ügyek és gyakorlati kérdések is napirendre kerültek.

A következő napon, március 6-án a Kőhalom–Homoródi Unitárius Társegyházközség temploma adott otthont a Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör lelkészi értekezletének. A találkozón az egyházkör lelkészei vettek részt, valamint jelen voltak a Püspöki Hivatal és a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselői is. Az értekezlet Ilkei Árpád vargyasi unitárius lelkész áhítatával kezdődött. Ezt követően a csíkszeredai főkonzulátus képviselője adott tájékoztatást a közelgő magyarországi választásokkal kapcsolatos tudnivalókról. A program részeként Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész vezetésével kerekasztal-beszélgetésre került sor, amely lehetőséget adott a közös gondolkodásra és tapasztalatcserére. Az értekezleten Szabó László, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke is beszámolt a szervezet szolgálatáról.

A két találkozó alkalmat adott a lelkészek számára a lelki elmélyülésre, az aktuális egyházi és közéleti kérdések megvitatására, valamint a közös szolgálatot érintő tapasztalatok megosztására.

Megkezdődtek az egyházköri lelkészi értekezletek a Magyar Unitárius Egyházban. Az első találkozókra Mészkőn és Székelykeresztúron került sor.

Lelkészi értekezlet Mészkőn

Március 2-án Mészkő adott otthont a Kolozs–Tordai Unitárius Egyházkör lelkészi értekezletének, amelyen az egyházkör területén szolgáló lelkészek vettek részt.

A találkozó Nagy Norbert tordatúri lelkész magas szakmai színvonalú bibliamagyarázatával kezdődött, amelyet a jelenlévők élénk eszmecseréje követett.

Ezt követően dr. Kovács Sándor, a Protestáns Teológiai Intézet rektora, unitárius lelkész tartott előadást Jókai Mór vallásosságáról. Az értekezés vitaindító jelleggel szólt az író unitárius eszmeiségre gyakorolt hatásáról.  Az előadó nemes gesztusként tiszteletdíját a megrongálódott nagyváradi templomi ingatlan fedelének javítására ajánlotta fel.

A program részeként dr. Kőrösi Viktor Dávid konzul nyújtott objektív, pártállástól független tájékoztatást az áprilisban esedékes magyarországi választásokról. Ezt követően adminisztratív kérdések kerültek napirendre.

Az értekezlet különleges mozzanata volt a Balázs Ferencre való emlékezés. A résztvevők a templom előtt álló szobornál, majd a templomban tisztelegtek a Mészkőhöz kötődő, meghatározó lelkész emléke előtt. Koppándi Júlia missziói előadó-tanácsos Balázs Ferenc egyik írásából olvasott fel, majd dr. Bálint Róbert Zoltán mészkői unitárius lelkész verssel szolgált. A megemlékezés részeként az egyházkör virágot helyezett el az Úr asztalán, végül a jelenlévők közösen elénekelték Balázs Ferenc kedves nótáját, a „Kék nefelejcs”-et.

A nap közös ebéddel zárult, amelyet a helyi unitárius asszonyok készítettek. Köszönet jár érte.

A közelgő nőnap alkalmából az egyházkör minden hölgy résztvevőt egy-egy szál virággal köszöntött.

Lelkészi értekezlet Székelykeresztúron 

Március 3-án Székelykeresztúron, a Barátság Házában tartotta soron következő lelkészértekezletét a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör. A találkozón jelen volt Kovács István püspök, az egyházkör vezetői és lelkészei.

Az értekezlet Makkai-Ilkei Ildikó espereshelyettes köszöntőjével kezdődött, majd Dénes Erzsébet siménfalvi lelkész tartott bibliamagyarázatot Mt 5,13 alapján, amelyet a jelenlévők rövid eszmecseréje követett.

A program részeként dr. Bálint Róbert Zoltán mészkői lelkész tartott előadást „Szép, apostoli élet ma” címmel Balázs Ferenc szolgálatának mai értelmezhetőségéről és időszerű üzenetéről. Az előadást a Balázs Ferencről szóló film megtekintése vezette fel, amely segített közelebb hozni a résztvevőkhöz a neves lelkész példaértékű szolgálatának szellemiségét.

Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja a közelgő választásokkal kapcsolatos tudnivalókról nyújtott tájékoztatást, végezetül pedig egyházköri ügyek és közérdekű kérdések kerültek megbeszélésre. A találkozó közös ebéddel zárult.

Az elmúlt hétvégén Brassó adott otthont a Háromszék-Felsőfehéri Unitárius Egyházkör gondnok–presbiteri értekezletének, amelyen mintegy hetvenen vettek részt, és az egyházkör szinte valamennyi egyházközsége képviseltette magát. Jelen volt Szabó László püspöki hivatalvezető és Sándor Krisztina főgondnok. A találkozót Biró Attila esperes áhítata nyitotta meg, mely Lukács evangéliuma 4,26 alapján vezette be a tanácskozás lelki keretét. Köszöntőt mondott Demeter Zoltán felügyelőgondnok, valamint a vendéglátó gyülekezet képviseletében Erdő Imola lelkész.

A nap középpontjában az ifjúság gyülekezeti életbe való bevonásának kérdése állt. A résztvevők négy csoportban folytattak párbeszédet, amelyet az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet köri képviselői vezettek. A fiatalok kérdésekkel indították a beszélgetést, a hangsúly pedig a közös gondolkodáson volt: miként tudják a gondnokok és presbiterek hatékonyabban segíteni a lelkészi szolgálatot, és hogyan kapcsolódhatnak be a fiatalok a gyülekezet életének különböző területeibe — a templomi jelenléten túl a programokba, szolgálatokba, közösségi feladatokba is.

 

A megbeszélések során visszatérő gondolat volt, hogy a bevonás feltétele a bizalom és a felelősség átadása. A fiatalok akkor érzik magukat a közösség részének, ha konkrét feladatot kapnak, és számít a munkájuk. A kiscsoportos munka összegzését követően az egyházközségek képviselői röviden beszámoltak az elmúlt esztendő fontosabb megvalósításairól. 

A találkozó vendégelőadója Székely István, az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége elnöke volt, aki a presbiterek, gondnokok és tanácsosok gyülekezetépítő szolgálatáról szólt, párbeszédre ösztönző, pozitív megközelítésben.

A napot Ferenczi Zoltán Sámuel felügyelőgondnok összegzése, ajándékátadás és közös ünnepi ebéd zárta.

A találkozó egyik fontos felismerése az volt, hogy az ifjúság megszólítása szemléleti kérdés. A résztvevők arra kaptak bátorítást, hogy más nézőpontból közelítsenek a fiatalokhoz, merjenek felelősséget adni nekik, és vigyék tovább a közösen megfogalmazott kérdéseket saját gyülekezeteikbe. Már az is előrelépés, ha egy-egy új gondolat megfogalmazódik, amely a későbbiekben cselekvésre ösztönöz – összegzett Biró Attila esperes a gondnok-presbiteri találkozó kapcsán.

Gondnok–presbiteri konferencia a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkörben

A Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör szintén az elmúlt hétvégén szervezte meg idei gondnok–presbiteri konferenciáját, Székelykeresztúron, a Barátság házában. Az alkalomra az egyházkör gyülekezeteinek képviselői gyűltek össze, hogy közösen tekintsék át az aktuális egyházi kérdéseket és a helyi közösségeket érintő feladatokat.

A konferenciát Kovács István püspök kezdő áhítata nyitotta meg, a Korinthusiakhoz írt első levél 12. fejezet alapján. Az egybegyűlteket Makkai-Ilkei Ildikó espereshelyettes köszöntötte, majd a felügyelőgondnoki köszöntőt Burus Endre mondta el. A betegség miatt távol maradó Farkas Emőd főgondnok üdvözletét a püspök tolmácsolta.

A délelőtt folyamán aktuális egyetemes egyházi kérdések kerültek terítékre. A beszélgetést a püspök vezette, és a résztvevők aktívan bekapcsolódtak a párbeszédbe. A visszajelzések szerint különösen értékesnek bizonyult, hogy valódi eszmecsere alakul ki: a gondnokok és presbiterek megoszthatták tapasztalataikat, kérdéseiket, és olyan gyakorlati válaszokat kaptak, amelyek segítik őket gyülekezeti feladataik ellátásában. Számos gazdasági és szervezési kérdés is szóba került, amelyek az egyházközségek mindennapi működését érintik.

A találkozó következő részében az egyházközségek képviselői számoltak be az elmúlt időszak eseményeiről. A beszámolókban a pozitív tapasztalatok mellett felvetések és megoldásra váró kérdések is megfogalmazódtak, ami tovább erősítette a közös gondolkodás jellegét.

A délutáni program a Balázs Ferenc-emlékévhez kapcsolódott. A résztvevők megtekintették a Balázs Ferenc, az unitárius reneszánsz ember című filmet, majd beszélgetést folytattak az emlékév üzenetéről. Miközben fontos, hogy az egyház nagy alakjaira emlékezzünk, minden gyülekezet múltjában is találhatók olyan példamutató személyiségek, akiknek emlékét érdemes továbbadni a felnövekvő nemzedékek számára. A találkozó közös ebéddel zárult.

„Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!… Övezd fel derekadat és indulj, hirdesd nekik mindazt, amit én megparancsolok!” (Jer 1,9–10.17)

Pálffy Asztalos Tamás 1946. október 4-én született Kolozsváron. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte meg, majd a 14. számú középiskola elvégzése után 1964-ben sikeres érettségi vizsgát tett.

A kötelező sorkatonai szolgálatot követően, 1967-ben felvételizett az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karára, ahol 1972-ben eredményes teológiai szakvizsgát tett, majd 1974-ben lelkészképesítést nyert. Két évre rá, 1976. december 5-én Marosvásárhelyen ünnepélyesen felszentelték.

1974. augusztus 10-én házasságot kötött Asztalos Erzsébettel, és Isten e házasságot egy gyermekáldással gazdagította, fiuk, Tibor személyében.

Ebben az évben segédlelkészi kinevezést nyert a Homoródjánosfalvi Unitárius Egyházközségben, ahol 1975. november 1-től töltötte be a rendes lelkészi állást. 1989. október 29-én iktatták be a Datki Unitárius Egyházközségbe, ahol nyugdíjba vonulásáig szolgált.

2011. szeptember 25-én, az őszi hálaadás ünnepi istentiszteletén búcsúzott el a datki gyülekezettől, majd Brassóba költözött, ahol nyugdíjas éveit töltötte.

Pálffy Tamás megszívlelte a Jeremiás prófétának szóló isteni üzenetet, és ennek szellemében szolgálta közösségét, hirdetve az evangélium igazságait. Olykor prófétikus lendülettel küzdött és szent haraggal tanított, máskor derűs, egyedi humorával mutatott példát; így őrizte meg rendíthetetlen hitét és az emberi értékekbe vetett bizalmát a „rendszer” pusztító sodrában. Amint Jeremiás prófétának, úgy neki is Isten adta ajkára igéjét, hogy hűséges lelkészi szolgálatával gyomláljon és irtson, építsen és plántáljon, vigasztaljon és bátorítson. Ennek szellemében övezte fel magát és indult el, hogy 37 éves lelkészi szolgálatával hirdesse az örökkévaló egy igaz Isten szeretetét és gondviselését.

Most azzal a reménységgel búcsúzunk el tőle, hogy örökkévaló Istenünk szeretetébe fogadja hűséges szolgáját és gyermekét, lelkét örök üdvösséggel ajándékozva.

Pálffy Asztalos Tamás nyugalmazott unitárius lelkész virrasztására 2026. február 26-án 18 órától kerül sor a datki unitárius templomban. Temetési szertartása 2026. február 27-én 13 órakor lesz a kolozsvári Házsongárdi temetőben.

Nyugodjon békében!

Biró Attila esperes

Elindult az idei gondnok–presbiteri találkozók sora a Magyar Unitárius Egyházban: a Marosi és a Kolozs–Tordai Egyházkörben gyűltek össze elsőként a gyülekezetek világi vezetői. A gondnokok és presbiterek évről évre ezekben a találkozásokban erősítik meg egymást szolgálatukban, és közösen tekintenek rá az egyházközségek örömeire, gondjaira, terveire.

A Marosi Unitárius Egyházkör találkozójának a Marosvásárhely – Bolyai téri Unitárius Egyházközség temploma adott otthont. A konferencia Kiss Zsuzsánna köri jegyző, ikland–nagyernyei lelkész áhítatával kezdődött, az énekszolgálatban Szabó Hajnal Imola, a bolyai téri egyházközség énekvezére vett részt. Az áhítatot követően dr. Sándor Krisztina főgondnok, valamint a köri felügyelőgondnokok, Fazakas Csaba és Szabó Zoltán Győző köszöntötték a jelenlévőket.

A délelőtt központi előadását dr. Bálint Róbert mészkői lelkész tartotta „Balázs Ferenc, a közösségszervező lelkész – a közösségépítés ága-boga” címmel. Előadásában nemcsak egy életutat idézett fel, hanem rámutatott arra is, hogy a tudatos közösségépítés ma is az egyházi szolgálat egyik alapja.

A kávészünet után egyházközségi beszámolók következtek. A megszólalásokból kirajzolódott a szolgálat sokrétűsége: az ingatlanfenntartás és felújítás terhei, a tervezett építkezések felelőssége, ugyanakkor a megerősödő közösségi élet örömei is. Egyértelművé vált, hogy a gondnokok és presbiterek nem csupán szervezési feladatokat látnak el, hanem közösségeket tartanak egyben.

Következtetésként megfogalmazódott: a bizonytalan, kihívásokkal teli időszakokban a hit megtartó erő. Olyan belső támasz, amely segít túllátni a nehézségeken, és értelmet ad a vállalt felelősségnek. A találkozó közös ebéddel zárult.

Teljesíthető-e az elvárt?

A Kolozs–Tordai Egyházkör gondnok–presbiteri találkozóján 62-en vettek részt; a jelenlét földrajzi íve Dévától Magyarszovátig, Kolozsvártól az Aranyos mentéig és a Székelykő térségéig terjedt.

A találkozó alkalmat adott az elmúlt esztendő kiértékelésére, a hiányosságokkal és kihívásokkal való őszinte szembenézésre.

Az összejövetel a sinfalvi unitárius templomban kezdődött, ahol Csécs Márton Lőrinc esperes tartott áhítatot. Az énekszolgálatban Pálfi Ferenc, az aranyosrákosi egyházközség énekvezére működött közre. A résztvevőket a felügyelőgondnokok, Kolozsi Ernő és Fodor Dorottya köszöntötték, majd Farkas Emőd főgondnok, valamint Rácz Norbert Zsolt missziói előadó-tanácsos szólt a jelenlévőkhöz a püspökség képviseletében. 

A szakmai előadást Csécs Márton Lőrinc esperes tartotta „Teljesíthető-e az elvárt?” címmel. Előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy a tisztségekhez rendelt kötelezettségek, jogok és elvárások mennyiben állnak összhangban a valósággal. Történeti kitekintéssel felidézte az 1614 és 1850 közötti időszak szabályozását, bemutatva, milyen elvárások vonatkoztak egykor a gondnokokra és presbiterekre, és hogyan változott azóta a munkakör és a társadalmi szerep. Az előadás beszélgetést indított el a gondnokok és presbiterek mai felelősségvállalásáról.

A folytatásban minden egyházközség képviselője beszámolt saját közössége örömeiről, terveiről és kihívásairól. A gazdasági kérdések és a gyakorlati szempontok különös hangsúlyt kaptak. 

A tanácskozást közös ebéd követte a sinfalvi kultúrotthonban; a helyszín biztosításáért köszönet illeti a szentmihályi önkormányzat vezetését.

A találkozó egyik visszatérő gondolata az volt, hogy a törvény szelleme fontosabb, mint a betűje. Az alapállás tisztasága és világossága meghatározó. Az előadás címében feltett kérdésre – teljesíthető-e az elvárt – a válasz végül abban fogalmazódott meg: nagyrészt a mi hozzáállásunkon múlik.

 

A Magyar Unitárius Egyház híveinek közössége együttérzését fejezi ki a szilágycsehi református gyülekezet felé a felújítás alatt álló templomtorony leomlása miatt. A Szilágyság e meghatározó épített öröksége évszázadokon át hirdette a helyi közösség hitét és megmaradását, pusztulása nemcsak a református testvéreink, hanem egész erdélyi magyar közösségünk közös vesztesége.

A helyreállítás és az újjáépítés olyan mértékű anyagi és fizikai erőfeszítést igényel, amely meghaladja a helyi gyülekezet lehetőségeit. Meggyőződésünk, hogy a bajban a felekezetközi összefogás és a tettekben megnyilvánuló testvéri felelősségvállalás nyújthat valódi segítséget.

Ennek jegyében kérjük és buzdítjuk unitárius híveinket, gyülekezeteinket és minden jóérzésű támogatót, hogy lehetőségeikhez mérten járuljanak hozzá a szilágycsehi református templomtorony újjáépítéséhez.

Hiszünk abban, hogy közös áldozatvállalással a torony megújul, a megrendült gyülekezet pedig visszakaphatja templomát.

 Az adományozás adatai:

Kedvezményezett: Királyhágómelléki Református Egyházkerület
(Eparhia Reformată de pe lângă Piatra Craiului)

Bankszámlaszám (RON): RO88BTRLRONCRT0T03790712
Bank: Banca Transilvania
Adószám (CUI): 4390305
Cím: Nagyvárad (Oradea), Sulyok István u. 9. Szám
Megjegyzés: Szilágycsehi torony (Turnul din Cehu Silvaniei)

 Kolozsvár, 2026. február 5.

Atyafiságos tisztelettel,

Kovács István

püspök

Fotó: Torkos Márk-Erik/KREK

A Mathias Corvinus Collegium Transylvania Lectures című sorozatának legutóbbi eseményén az 1568-as tordai országgyűlés történelmi jelentőségéről folyt beszélgetés Jaume de Marcos vallásközi párbeszéd-kutató, Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, valamint Rácz Norbert Zsolt unitárius lelkész, előadó-tanácsos részvételével.

Jaume de Marcos külső, európai történeti nézőpontból értelmezte a tordai ediktumot. Rámutatott: a 16. századi Európa vallásháborúkkal terhelt világában a vallási sokféleséget általában veszélynek tekintették. Ebben a közegben különösen jelentős lépés volt az a gondolat, hogy a hit csak akkor lehet igaz, ha szabad, és hogy senkit sem szabad büntetni a meggyőződéséért. Előadásában hangsúlyozta: a tordai ediktum egy hosszabb szellemi folyamat betetőzése volt, amely az emberi lelkiismeret és a szabad gondolkodás tiszteletére épült.

Rácz Norbert Zsolt Erdély 16. századi társadalmi és politikai kontextusába helyezte a tordai ediktumot. Kiemelte: a fejedelemség soknemzetiségű, vallásilag sokszínű térként, két nagyhatalom szorításában próbálta elkerülni a belső konfliktusokat. A tordai döntés ezért nem csupán teológiai kérdés volt, hanem a béke megőrzésének eszköze is. Közönségkérdésre válaszolva megjegyezte: miközben Erdélyről a világban gyakran Drakula jut eszébe az embereknek, a tordai ediktum volt az, amely elsőként fogalmazta meg azokat az elveket, amelyekre később a modern demokráciák is épültek – mégis jóval kevesebben ismerik ezt az örökséget.

Kovács István püspök egyházi és egzisztenciális nézőpontból szólt a tordai örökségről, hangsúlyozva, hogy unitáriusként saját szolgálata és az egyház mai léte is közvetlen következménye az 1568-as döntésnek. A tordai határozat egyik legfontosabb üzenetének a közösségek megbecsülését nevezte: a gyülekezet joga megválasztani a maga lelkipásztorát, és ebbe sem világi, sem egyházi hatalom nem kényszeríthet bele. Megfogalmazása szerint: „A gyűlöletből gyűlölet lesz – az elfogadásból viszont elfogadás.” A szabadság tehát nem elszigetelődést jelent, hanem felelős kötődést, hiszen „valódi szabadság csak kapcsolódásban élhető meg.”

Az est összegzéseként a résztvevők egyetértettek abban, hogy a tordai ediktum nem mai értelemben vett vallásszabadságot jelentett, mégis korszakos lépés volt: olyan jogi és szellemi alapot teremtett, amely Erdélyt a vallási együttélés különleges terepévé tette. Ez abban is megmutatkozik, hogy míg Európa nagyvárosaiban jellemzően egyetlen felekezet uralta és uralja a történelmi városképet, Kolozsváron és Erdély több városában évszázadok óta több felekezet él és alkot együtt.

1568. január 13-án az Erdélyi Országgyűlés Tordán hozott határozatával a világon elsőként rögzítette törvényben a lelkiismereti és a vallásszabadság jogát. A történelmi jelentőségű törvényalkotásra emlékezve a Magyar Unitárius Egyház ünnepi istentiszteleteket tartott a vallásszabadság törvénye elfogadásának és az egyház megalakulásának 458. évfordulója alkalmából. A programsorozatra két helyszínen került sor: délelőtt Tordán, délután Kolozsváron.

A tordai unitárius templomban tartott ünnepi istentisztelet kezdetén Józsa István Lajos helyi lelkész vezetésével előfohász hangzott el, majd a magyarországi egyházkerület püspöki helynöke és az erdélyi egyházkörök esperesei az alapvető unitárius hitelveknek adtak hangot.

A szószéki szolgálatot Lőrinczi Levente kissolymosi és Péterfi Ágnes sepsiszentgyörgyi unitárius lelkészek végezték. Lőrinczi Levente imádságában hálát adott Isten gondviseléséért és a vallásszabadság örökségéért, valamint tisztánlátást, bölcsességet és cselekvő szeretetet kért a jelen kihívásai között élő közösségek számára. Péterfi Ágnes szószéki beszédének bibliai alapgondolata Pál apostol Korinthusiakhoz írt első leveléből hangzott el (1Kor 3,10). Az egyház több évszázados történetét az építés képével értelmezte, hangsúlyozva, hogy az unitárius közösség múltja és jelene egyaránt a Krisztusban megvetett alapra épül. Rámutatott arra, hogy minden nemzedék felelőssége megvizsgálni, miként épít tovább erre az alapra, és hogy a vallásszabadság öröksége csak tudatos, hiteles és cselekvő hittel válhat élő valósággá a jelenben is.

Kovács István püspök ünnepi beszédében az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatát történeti összefüggéseiben értelmezte, rámutatva arra, hogy a mindennapi élet gyakorlati kérdéseit rendező döntések sorából egyetlen eszme maradt időtálló: a vallásszabadságé. Hangsúlyozta, hogy miközben a történelem sok törvényt feledésbe merít, a vallásszabadság olyan érték, amely évszázadokon át megőrizte irányt mutató erejét. Kiemelte: az unitárius hagyomány küldetése ma is az igazság sallangmentes, hiteles megfogalmazása egy változó és kiszámíthatatlan világban.

Az ünnepi alkalmat – akárcsak Kolozsváron – a Keresztúri Népzenetanoda és a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium diákjainak műsora gazdagította.

A Himnusz eléneklése után az ünneplő gyülekezet közösen vonult át a vallásszabadság emlékművéhez, ahol koszorúzással rótta le tiszteletét. Az emlékműnél Andrási Benedek főjegyző mondott ünnepi beszédet, amelyben Liviu Mocan szobrászművész Ad Astra című köztéri alkotásának üzenetére utalva hangsúlyozta: az erdélyi hitviták küzdelmeiből nem pusztulás, hanem az 1568. évi tordai vallásügyi határozat született meg, amely a hit kényszertől mentes, szabad megélését rögzítette.

Az ünnepség 17 órától Kolozsváron folytatódott. A kolozsvári istentisztelet elején Rácz Norbert Zsolt, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze köszöntötte az ünneplőket, majd a keresztény testvérfelekezetek és más vallások képviselőinek üzenetei hangzottak el. Szentírási idézeteket szólaltatott meg Claudiu-Lucian Pop a Román Görögkatolikus Egyház nagyérseke, Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Fehér Attila, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház egyházkerületi főtanácsosa, Bőjte Csongor, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség képviseletében, valamint Dumitru Boca román ortodox püspöki vikárius. A nem keresztény felekezetek részéről Murat Yusuf főmufti a Koránból, Yoshinori Shinohara japán buddhista lelkész, a Religions for Peace nemzetközi szervezet főtitkára pedig a Lótusz Szútrából olvasott fel.

Mátéfi Timea énlaki lelkész előfohászában hangsúlyozta, hogy a ma természetesnek tűnő szabadság és együttélés nem volt mindig magától értetődő. Imádságában felidézte a vallási és közösségi nyitás történeti útját, Isten megszólíthatóságának sokféleségét, valamint azt, hogy a hit és az evangélium nem kisajátítható, hanem közösségben hordozott küldetés.

Solymosi Alpár csíkszeredai lelkész, esperes szószéki beszédének alapigéje János evangéliuma 3,3 verse volt. A prédikáció központi üzenete az újjászületés volt, amely Jézus Nikodémussal folytatott beszélgetésén keresztül jelent meg, mint személyes és közösségi tapasztalat. A szónok hangsúlyozta, hogy az újjászületés nem a múlt megtagadása, hanem a lélek megérintettsége, amely képessé tesz Isten országának meglátására, és amely az egyház valódi erejének forrása.

Az ünnepi alkalom keretében átadták a Magyar Unitárius Egyház János Zsigmond-díját, amelyet idén dr. Balázs Mihály irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem emeritus professzora vehetett át. A díjazottat dr. Kovács Sándor, a Protestáns Teológiai Intézet rektora méltatta, bemutatva szakmai életútját, az unitárius szellemi örökség kutatása és értelmezése terén végzett munkásságát.

Nicușor Dan államfő a vallásszabadság napja alkalmából ünnepi üzenetet fogalmazott meg, amelyet Jobbágy Júlia lelkész olvasott fel.

Az üzenet elérhető itt: Románia államelnökének ünnepi üzenete

Köszöntőt mondott Ciprian-Vasile Olinici, Románia Egyházügyi Államtitkárságát vezető államtitkár, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Yoshinori Shinohara japán buddhista lelkész.

Kovács István püspök záróbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a múlt felidézése nem önigazolás vagy idealizálás, hanem alázatos szembenézés önmagunkkal és küldetésünkkel. A püspök a jelen kihívásai közepette a küldetés újrafelfedezésére, a falak bontására és a szeretet útjának járására buzdított. Bejelentette továbbá, hogy a Magyar Unitárius Egyház a 2026-os esztendőt – a küldetés éve mellett – Balázs Ferenc-emlékévvé nyilvánítja, születésének 125. évfordulója alkalmából.

Az ünnepi alkalom koszorúzással zárult Dávid Ferenc szobránál, ahol Farkas Emőd főgondnok mondott beszédet, a vallásszabadság felelősségének hangsúlyozásával és a jövő iránti elköteleződés gondolatával zárva az ünnepi megemlékezést.

 

 

A Magyar Unitárius Egyház 2026. január 13-án Tordán és Kolozsváron ünnepi istentiszteletekkel emlékezik meg a vallásszabadság napjáról.

1568. január 13-án az erdélyi országgyűlés Tordán olyan határozatot hozott, amely Európában elsőként rögzítette törvényben a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. A történelmi jelentőségű döntés emlékére Magyarország Országgyűlése 2018-ban január 13-át a vallásszabadság napjává nyilvánította.

Az 1568. évi vallásügyi törvényalkotás évfordulója egyben a Magyar Unitárius Egyház fennállásának 458. évfordulója is. E jeles alkalomból ünnepi istentiszteletekre és megemlékezésekre kerül sor Tordán és Kolozsváron.

A vallásszabadság napi ünnepségek 2026. január 13-án 10:45-kor kezdődnek Tordán, a tordai unitárius templomban. Az ünnepi istentiszteleten Lőrinczi Levente kissolymosi és Péterfi Ágnes sepsiszentgyörgyi unitárius lelkészek végeznek szolgálatot, a kántori szolgálatot Kiss Erika vezeti. Az alkalmon köszöntőt mond Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke. Az istentiszteletet a Keresztúri Népzenetanoda és a Berde Mózes Unitárius Gimnázium diákjainak műsora gazdagítja. A megemlékezés koszorúzással folytatódik a Vallásszabadság emlékművénél, ahol Andrási Benedek főjegyző mond beszédet.

A tordai ünnepséget a Duna World televíziós csatorna élőben közvetíti, így azok is bekapcsolódhatnak az ünneplésbe, akik nem tudnak személyesen jelen lenni.

A vallásszabadság napjához kapcsolódó események 17 órától Kolozsváron, a belvárosi unitárius templomban folytatódnak. Az istentiszteleten a történelmi egyházak képviselőinek imája után Mátéfi Timea énlaki és Solymosi Alpár csíkszeredai unitárius lelkészek végeznek szolgálatot. Az ünnepi alkalmon átadják a János Zsigmond-díjat, amelyet idén dr. Balázs Mihály irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem emeritus professzora vehet át. A díjazottat dr. Kovács Sándor, a Protestáns Teológiai Intézet rektora méltatja.

A kolozsvári ünnepségen köszöntőt mond dr. Ciprian-Vasile Olinici, Románia Egyházügyi Államtitkárságát vezető államtitkár, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, dr. Yoshinori Shinohara buddhista lelkész, a Religions for Peace nemzetközi szervezet japán főtitkára, valamint Kovács István püspök. Az ünnepi alkalom koszorúzással zárul Dávid Ferenc szobránál, ahol Farkas Emőd főgondnok mond beszédet.

A kolozsvári megemlékezést egyházunk Facebook-oldalán élőben is közvetítjük.

ÚJÉVI PÁSZTORLEVÉL

„Majd kiállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt: hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.” (2Kir 23,3)

 

Az újrakezdés derűjével és lelkesedésével köszöntelek benneteket kedves testvéreim! A jó Isten ilyen csodálatosan alkotta meg életünket: a nappalok, hónapok, esztendők váltakozása által megadta számunkra a folyamatos újrakezdés lehetőségét. Milyen üdítő egy megfáradt napot záró este után az újrakezdés lehetőségét hozó napfelkelte! Egy fáradtságos, hosszú, sokszor tévutaktól is vargabetűs esztendő után, milyen üdítő az újrakezdést ígérő újesztendő reggele! Az új év indulása jó alkalom ugyan a megújulásra, de csak a segítő keret, önmagában nem hozza el a változást. Nekünk kell megtölteni tartalommal, nekünk kell változtatni, legyen szó egy-egy apró káros szenvedélyünkről, vagy akár egész életünket meghatározó tévútjaink irányáról. Ebben az önmagunkkal folytatott küzdelmünkben nem vagyunk egyedül, mert Isten maga siet a segítségünkre és teremt alkalmat arra, hogy életünk a tévutakról visszatérjen Hozzá. Segít meglátni azokat a jeleket, amelyekkel hív a vele való szövetség megújítására.

Jósiás király uralkodásának idején a zsidóság már azon a ponton volt, hogy feladja ősi vallását és helyette idegen bálványoknak hódolt. A zsidó vallás iránti érdektelenségből elhanyagolt jeruzsálemi templom felújítása rendjén Hilkijjá főpap rátalált a feledésbe merült törvény könyvére. A felfedezés és az elfeledett törvénykönyv tartalmának megismerése mélyen megrendítette a királyt: szembesült azzal, mennyire eltávolodott népe az Úr útjától, törvényeitől és rendeléseitől. Ebben a sorsfordító pillanatban Jósiás egész népével közösségben újította és erősítette meg azt az ősi szövetséget, amelyet Isten már korábban kötött népével, amely azonban teljesen feledésbe merült. Közösen indultak el a lelki megújulás útján, és ez az újból megkötött szövetség teremtette újjá és őrizte meg a zsidó népet.

Milyen különös tanulsága a történelemnek, hogy egy ekkora tudást jelentő, eredeti tiszta törvény, amely évszázadokon át meghatározta egy közösség vallását, értékrendjét, életvitelét, ennyire feledésbe merülhet egyik pillanatról a másikra. És milyen reménykeltő, hogy bármilyen mélységből megvan a visszatérés lehetősége. A történelem során újra és újra megtörténik, hogy egy-egy korszakot meghatározó tudás elvész, vagy eltávolodunk attól, ami megtart. Ez igaz volt arra az unitarizmus fundamentumát jelentő tanításra is, amelyet ezerhétszáz évvel ezelőtt a niceai zsinaton feledésre ítéltek, de amely később mégis életre kelt a reformáció által, majd létrehozta egyházunkat.
Ma is mennyi bálvány között vergődik az életünk. Közösségeink és egyéni életünk boldogulását hány meg hány bálvány akasztja: az önzés, a közömbösség, az „úgysem lehet”
kicsinyhitűsége, a pillanatnak élés és az ebből adódó jövőtlenség állapota. Azt látjuk, hogy a hatalmi önzés, valamint a haszonelvűség a szomszédunkban és a világ más tájain is tomboló háborúkkal magát az emberi létezést veszélyezteti.

Elfelejtve bár, de ott az igazság: az élet Istennel teljes lehet és csak Istennel lehet teljes. Ezért kell a vele kötött szövetséget újra és újra megújítanunk. Időnként meg kell szaggatnunk a ruháinkat, hogy felismerjük mulasztásainkat, és ezeket kijavítva erősítsük meg hivatásunkat.

Küldetésünk a visszatérés. Visszatérni Isten útjára, amíg még tudjuk, mit jelent a hit, az ünnep, a közösség öröme, amíg még együtt tudunk ünnepelni gyermekeinkkel, és tovább tudjuk adni nekik azt az utat, amelyen mi magunk is jártunk, amely ez idáig megőrzött bennünket. Vissza kell térnünk egyházunkban ahhoz az eredeti áldozatvállaló elköteleződéshez, amely a küzdelmes évszázadok során következetesen vállalta küldetését: a tiszta jézusi kereszténység hirdetését!

Én hiszem, hogy lelki életünk időnként roskadozó templomának egy-egy repedésében megsemmisíthetetlenül ott rejtőzik az isteni törvény. Hiszem, hogy a világ zűrzavarában templomaink és közösségeink biztos pontok: olyan helyek, ahol egymásba kapaszkodva biztos lábakkal állhatunk a jelen talaján, és reményteljesen nézhetünk a holnapok elé. Őszintén, tisztán, állandó ébredésvágyban, készenlétben és nyitottságban arra, hogy Isten csodája átjárjon bennünket.

Létezésünk egyik legszebb paradoxona, hogy az életünk akkor igazán a miénk, ha elajándékozzuk azt. Osztozzunk hát fényén, erején! Ne szundikáljunk, ne egy látszatvilágban éljünk, hanem az Ő valóságának fényében, ahol láthatóvá válik egymás arca, mindezen keresztül pedig a jó Isten arca és világossága is.

Az új esztendő küszöbén arra hívlak kedves testvéreim, újítsuk meg a jó Istennel kötött szövetségünket, és teljes lényünkkel, tiszta szándékkal, erős hittel folytassuk utunkat az Általa kijelölt ösvényen.

Ámen!

Kolozsvár, 2025 decembere

Atyafiságos üdvözlettel,
Kovács István s. k.
püspök

„Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.” (Mt 2,10)

Kedves ünneplő testvéreim!

Van valami kimondhatatlanul csodálatos abban, ahogyan a Gondviselő minden évben karácsony ünnepének varázslatával hozza el az év végét. Mintha a „minden jó, ha a vége jó” igazságával segítene az év utolsó napjaiban egy hosszú esztendő fáradt vándoraiként megérkezni oda, ahová tudatosan vagy öntudatlanul folyamatosan vágytunk: haza az otthon meghittségébe, haza egymás szeretetébe, haza Isten ölelésébe, haza az ünnep teljességébe!

Olyan évről évre visszatérő derűs bizonyossága ez az életünknek, mint naponként a napnyugtával felkelő esthajnalcsillag a többi csillaggal, amelyeknek pislákoló fényénél nem veszünk el a nappali fény sokszor fárasztó részleteiben, hanem létezésünk titokzatos lényegéhez térhetünk vissza: a végtelenségbe kiáradó lényünkhöz, az egymással, Istennel és a mindenséggel összekapcsoló kiáradó szeretethez.

Sosem éreztem annyira parányinak magam, mint amikor egy nyári estén felnéztem a végtelen égre. Néztem a sok hunyorgó csillagot, és arra gondoltam: Istenem, mennyire jelentéktelen apró pont vagyok én ezekhez képest a világmindenség egén. Aztán ez az érzés hirtelen átfordult bennem… mellkasomat a végtelenség, a teljesség érzése feszítette, s mintha egész lényem átölelte volna a mindenséget. Óriás voltam, határtalan, s az összes hatalmas csillag az én parányi szívemben lüktetett.

Lehet, hogy emberi életünk porszemnyi a jó Isten végtelen egén, viszont egyik legnagyobb csodája az, hogy ennek ellenére képes befogadni a mindenséget, az örökkévalót. Amikor a napkeleti bölcsek meglátták a csillagot, örültek, mert nem csupán egy égitestet láttak benne, hanem reményt, irányt, értelmet az útnak. Nem elvesztek a végtelenben, hanem meghívást kaptak a benne való haladásra. Annak a bizonyságát, hogy a megtett út nem céltalan bolyongás. Isten megszólította, vezette őket a betlehemi jászol felé.

Kedves Testvéreim, miközben a körülöttünk lévő világban egyre sűrűbb, már-már kitapintható a sötétség, arra van talán legnagyobb szükségünk, hogy meghalljuk Isten megszólítását, hogy meglássuk a csillagot! Hogy érezzük, a folyton megújuló holnapok felé haladó lépteink nem hiábavalóak, mert Isten maga vezérel. Csillagok kellenek a világ egére. Kiáradó fénnyel, erővel, meleggel megáldott csillagokra van szükség. Rátok, drága Emberek!

Édesapák és édesanyák, emeljétek magasba gyermekeiteket, és mondjátok nekik sok milliószor, mondjátok úgy, hogy végig visszhangozzon hangotok a mindenségen: csillagom! Hitvestársak, ragyogjátok be közös utatok sötét éjszakáit a szeretet fényével, és legyetek egymásnak Isten által rendelt vezérlő csillagjai! Nézzetek bele minél gyakrabban a körülöttetek élő és támaszra vágyó emberek szemébe, hogy tekintetek fénye reményt adjon, vigasztaljon, emeljen. Legyetek csillagok! Mutassatok utat! Ne járjátok végig mások helyett az utat, de maradjatok végig útitársak. Fényetek ne vakítson, hanem igazítson. Ne csak ereje, hanem melege is legyen. Össze kell kapaszkodnunk, és elvezetnünk egymást Betlehemig. Évről évre vissza kell vergődnünk Betlehemig, az Istennel és egymással szeretetben megélt élet normalitásáig.

Oda, ahol a jászol egyszerűsége, az újszülött tekintetének ártatlansága újjászüli lelkünket. Oda, ahol újra megérezhetjük, mit jelent a szerető család otthonos békéje és biztonsága. Oda, ahol a szeretet megtanít családunknak érezni a tágabb közösséget, ezt az ezer sebből vérző emberiséget, és tenni, imádkozni azért, hogy oszoljon a gyűlölet és a háborúk őrülete, amely egyre inkább hatalmába keríti a világ tébolyult hatalmasait! Oda, ahol az ünnep a kétszerkettő egyszerűségével villantja fel a megvilágosító felismerést, hogy mindnyájunknak küldetése van: meglátni és követni Isten vezérlő csillagát, hogy visszatükrözve fényét magunk is csillagjai lehessünk a reánk bízottaknak!
Ámen!

Kolozsvár, 2025 decembere

Atyafiságos üdvözlettel,
Kovács István s. k.
püspök

 

1Kir 6,11–12: „Így szólt az Úr igéje Salamonhoz: Ezt mondom a templomról, amelyet most építesz: Ha az én rendelkezéseim szerint élsz, törvényeimet teljesíted, ha megtartod minden parancsolatomat, és azok szerint élsz, akkor én is megtartom ígéretemet, amelyet apádnak, Dávidnak tettem.”

Szomorú szívvel hozzuk unitárius közösségünk tudomására, hogy Kiss Alpár Kálmán nyugalmazott unitárius lelkésztestvérünk 2025. december 5-én, életének 71. évében visszaadta nemes lelkét Teremtőjének.

Fogarason született 1955. március 13-án. Lelkészi családban nevelkedett fel, édesapja és nagyapja szintén unitárius lelkészek voltak. Az általános iskolát szülővárosában végezte el, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba felvételizett. 1974-ben Nagyszebenben megszerzett sikeres érettségi vizsga után, a Kolozsvári Protestáns Teológia Intézet Unitárius Karára felvételizett, ahol a kilenc hónapnyi kötelező katonai szolgálat után, csak rá egy évre kezdhette el egyetemi tanulmányait.

1979-ben kötött házasságot Tordai Arankával. E házasságot a Jóisten egy gyermekáldással gazdagította, amikor megszületett szeretett lányuk Abigél. Ez időben segédlelkészi kinevezést nyert a Brassói Unitárius Egyházközségbe, és megkezdte lelkészi hivatásának gyakorlását.

1982-ben a Chicagói Egyetem teológiai fakultásán egy évet tanult. Hazatérését követően 1984-ben nevezték ki a Baróti Unitárius Egyházközség rendes lelkészi állásába. Lelkes gyülekezetet karolt fel, ahol – a leány és szórványegyházközséggel együtt – mintegy ötszáz gyülekezeti tagnak lett lelkésze. Éveken keresztül a lelkészi lakásban tartották az istentiszteleteket, melynek szobája az ünnepek alkalmával szűkösnek bizonyult a népes gyülekezet számára. Abban a korszakban, amelyre az egyházüldözés volt jellemző, majd a rendszerváltás utáni általános bizonytalanság, ő salamoni bölcsességgel templomépítésbe fogott.

Mindvégig arra törekedett, hogy a templom ne csak téglából, kövekből, cédrusfából épüljön, hanem hűséges szolgálatokból, vigasztaló imádságokból, halk bátorításokból és olyan szeretetteljes odafigyelésekből, ahol mindenki megtapasztalhatja: Isten hajléka bennünk épül.

Kiss Alpár Kálmán unitárius lelkész hűségesen végezte papi szolgálatát a baróti közösségben és életét a lélek templomának építésére szentelte. Szolgálatában ott volt az engedelmesség csendes méltósága. Isten törvényeit hűséggel követte, és a reábízottakat türelemmel, imádsággal, vigasztalással és buzdítással vezette a lélek belső szentélyébe.

Több mint három évtizedes egyházszolgálatot követően, 2017-ben vonult nyugdíjba.

Temetési szertartásának időpontját a gyászoló család a későbbiek során fogja meghatározni. 

Nyugodjon békében!

Biró Attila, esperes

A Magyar Unitárius Egyház Egyházi Képviselő Tanácsának Elnöksége — a Magyarországi Egyházkerület kezdeményezését támogatva — adománygyűjtést hirdet az erdélyi és magyarországi unitárius hívek, egyházi szervezetek és minden jó szándékú adakozó felé. A gyűjtés célja a Budapesten található Pestszentlőrinci Unitárius Egyházközség parókiaépítésének támogatása.

Történelmi gyülekezet, régi hiányosság pótlása

A pestszentlőrinci egyházközség létrejötte szorosan kapcsolódik Erdély történelmi sorsfordulójához: a trianoni döntést követően az innen elmenekülni kényszerült unitárius hívek alapították a közösséget Pestszentlőrincen. A kezdeti időkben az istentiszteleteket egy egyszerű barakkban tartották, mígnem 1936-ban Pethő István lelkipásztor vezetésével saját erőből templomot emeltek.

A templom 2019 és 2022 között — nagyrészt állami támogatásnak köszönhetően — teljes felújításon esett át, így ma méltó otthont biztosít a gyülekezeti életnek. A lelkészlakás hiánya azonban évtizedek óta nehezítette a mindenkori lelkipásztor szolgálatát. Az egykori parókia az 1970-es években, a Havanna-lakótelep építése előtt lebontásra került, és azóta nem sikerült új épületet kialakítani.

2024-től új lelkész vezeti a gyülekezetet, aki számára hagyományaink szerint a templom közvetlen közelében szükséges szolgálati lakást biztosítani. A Magyarországi Egyházkerület saját forrásból 2025 márciusára előkészítette a parókia építésének megkezdését, azonban a beruházás teljes költsége eléri a 155 millió forintot (mintegy 397 000 eurót), amely meghaladja az egyházközség jelenlegi teherbírását.

Téglajegyek és közösségi összefogás

A beruházás támogatására az egyház vezetése célirányos gyűjtést indít. A Pestszentlőrinci Unitárius Egyházközség téglajegyeket bocsátott ki, melyek megvásárlásával mindenki saját lehetőségei szerint járulhat hozzá a parókia felépítéséhez, és így a közösség jövőjéhez.

A cél, hogy az adománygyűjtés révén legalább a költségek 10%-át közösen teremtsük elő.

Az adományokat 2026. február 28-ig várják.

Az adományozás módjai

  • Készpénzben: a területileg illetékes esperesi hivatalokban
  • Banki átutalással:
  • Számlaszám (RON): RO85BTRLRONCRT0T054F6E05
  • Kedvezményezett: Episcopia Unitariană (adóazonosító: 4288322)
  • Megjegyzés: pestszentlőrinci parókia

Minden adományozó a befizetett összegnek megfelelő értékű téglajegyet kap. A 200 000 forintot vagy 2 500 RON-t meghaladó felajánlások esetében — az adományozó hozzájárulásával — a név egy készülő emléktáblán is megörökítésre kerül, régi unitárius hagyományaink szerint.

Valósítsuk meg közösen a pestszentlőrinci gyülekezet célkitűzését!

November 22-én, a Maros megyei Nyomáton lelkészbeiktató istentiszteletre került sor, amely különleges, lelket melengető eseménnyel töltötte meg a több évszázados unitárius templomot. Pavelka Attila mintegy másfél éve végzi a nyomáti gyülekezet lelkészi szolgálatát, ennek ünnepélyes megerősítéseként tartották meg most – a gyülekezet szeretetteljes szervezésében – a beiktatást, amelyhez hasonló alkalomra több mint öt évtizede nem volt példa a településen.

A szószéki beszéd alapjául a Máté evangéliuma szolgált: „Ahol a te kincsed, ott a te szíved is.” Pavelka Attila gondolatai a szív és a kincs kapcsolatát járták körül, visszatekintve a gyülekezet múltjára, ugyanakkor előre tekintve a közösséget váró lehetőségekre és feladatokra.

A helyi gyermekek – Török Ákos, Kovács Anita és Pap IvettCseh Edit Zsuzsánna irányításával verset mondtak. Ezt követte Kolozsvári Boróka és Kolozsvári Kincső éneke, Váradi Imre énekvezér gitárkíséretével. A meghívottak között szerepelt Czikó Júlia marosvásárhelyi színművésznő is, aki verset mondott, az ünnep fényét pedig a Bernády-kórus előadása tette teljessé.

A köszöntések sorában az egyházközség részéről Cseh József gondnok és Vajda Ibolya nőszövetségi elnök szólt, a Marosi Unitárius Egyházkör és az évfolyamtársak nevében pedig Fazakas Lajos Levente esperes üdvözölte a beiktatott lelkészt. Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségét Kecskés Csaba, a marosvásárhely-kövesdombi gyülekezet lelkésze képviselte, míg a testvérfelekezetek és a kórházlelkészek részéről Nagy Norbert-Levente nyomáti református lelkész és Lakatos Gabriella marosvásárhelyi református kórházlelkész mondtak köszöntést.

Pavelka Attila 2000-ben fejezte be teológiai tanulmányait. Egy évig levéltárban dolgozott, majd Magyarzsákodon és később Szentháromságon szolgált, ezt követően kezdte meg kórházlelkészi tevékenységét. A marosvásárhelyi kórházlelkészi szolgálatot a továbbiakban is folytatja, a Nyárádszentlászló–Nyomáti Unitárius Társegyházközség lelkészeként végzett feladatai mellett.

Az ünnepi alkalmat szeretetvendégség zárta a helyi iskolában, ahol a jelenlévők közösen adtak hálát a szolgálat megerősítéséért és a gyülekezet életében jelentős mérföldkőnek számító eseményért.

 

A Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség 2025. november 23-án püspöki vizitációnak adott otthont. A főhatósági vizsgálószék november elején már részletesen áttekintette a gyülekezet működését, a pénzügyi és adminisztratív helyzetet, az egyházi vagyon állapotát, valamint az egyházközségi élet különböző területeit. A mostani alkalom ennek a folyamatnak a folytatása volt, immár ünnepélyes keretek között, a gyülekezet és az egyházi vezetőség közös jelenlétében.

A nap gyalogos felvonulással indult, a fúvószenekar kíséretével vonultak be a vizitáció résztvevői a templomudvarra. Ott elsőként Burus Endre gondnok köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva, hogy ünnep ez a nap a gyülekezet életében. Ezt a gondolatot erősítette tovább Kovács István püspök is: az egyház számára is ünnepi nap, mert a vizitáció mindig alkalom a találkozásra és a hit kölcsönös megerősítésére is.

A püspöki vizitációk rendje szerint a továbbiakban sor került az anyakönyvek aláírására, melynek helyszíne a nemrég példásan – a hagyomány és a modernizmus ötvözésével – felújított Báró József imaterem volt. A vizitáció tagjai megtekintették az egyházközség ingatlanjait, a templomot, a Barátság Házát, illetve a Hűség Házát, amelyben az esperesi hivatal levéltára is helyet kap, továbbá a Berde Mózes Unitárius Gimnázium épületét, ahol az iskola vezetősége, élükön dr. Lakatos Sándor igazgató fogadta a küldöttséget. Az elhangzó beszédek az iskola szerepét méltatták, kiemelve, hogy ez az intézmény biztos hátországot ad az unitárius gyülekezeteknek. Az iskola mellett nemrég a magyar kormány támogatásával napközi és óvoda épült. Az ingatlanok megtekintése alkalmával a küldöttség meggyőződhetett, hogy nem véletlenül kapott szakmai elismerést az elvégzett munka, hiszen a tervezés és a kivitelezés egyaránt példaértékű.

A keblitanáccsal való találkozón a püspök ismertette a vizitáció megújult szemléletét: míg korábban inkább ünnepi alkalom volt, püspöksége idején már a gyülekezeti élet minden területére kiterjedő áttekintést végeznek. Kiemelte, hogy Székelykeresztúr helyzete különleges: két kiváló lelkész szolgál itt, a presbitérium dinamikus, a gyülekezet pedig új lendületet kapott. Ez a

számtalan újszerű kezdeményezésben is megmutatkozik.

A délután folyamán a vizitáció küldöttsége a városházán is látogatást tett, ahol Koncz Hunor-János polgármester, valamint Klein László alpolgármester fogadta a küldöttséget. A felek az unitárius közösség meghatározó szerepét hangsúlyozták a város életében. Szó esett a Dávid Ferenc lakónegyed utcaneveiről is, amelyek kapcsán a város az Egyház javaslatait várja. A megbeszélés során méltatták a Gondviselés Segélyszervezet helyi tevékenységét.

A püspöki vizitáció ünnepi csúcspontja a délutáni istentisztelet volt, amely Csáki Levente esperes imájával kezdődött, majd Kovács István püspök mondott szószéki beszédet a 2Kir 23,1–4 és Péter apostol második levele 1. részének 10. verse alapján. Prédikációjában a megújulás szükségességét hangsúlyozta: nemcsak a keresztény egyház egészének, hanem Székelykeresztúr unitárius közösségének is új lendületre van szüksége. A küldetés éve arra hív, hogy újra felébredjünk, visszatérjünk Istenhez, és Jézus tanításainak tiszta követésével erősítsük meg közösségi életünket. E gondolat ívéhez kapcsolódva a püspök az ökumené fontosságát is kiemelte, hangsúlyozva: soha nem volt ennyire szükség arra, hogy a keresztény felekezetek egymást támogatva járják közös útjukat.

A szószéki beszédet követően Szabó Előd helyi lelkész szólt a gyülekezethez. Úgy fogalmazott, hogy a püspöki vizitáció a közösség számára olyan, mint egy meghallgatott imádság: áldás, hogy együtt tehetik fel kérdéseiket, és közösen láthatnak rá a feladatokra. Hozzátette, hogy a mai találkozás örömmel töltötte meg a gyülekezetet, és meggyőződése szerint ennek az alkalomnak

valóságos gyümölcse lesz a közösség életében.

Több egyházi és közéleti szereplő is köszöntötte a vizitációt. Pál Attila Csaba református esperes kiemelte, hogy Kovács István püspök emberi közelségbe hozza a püspöki szolgálatot, és az 1. zsoltár szavaival kívánta, hogy a székelykeresztúri közösség legyen „folyóvíz mellé ültetett fa”. Koncz Hunor-János polgármester hangsúlyozta, hogy a város várta ezt a találkozást, amely őszinte, tabukat is érintő eszmecserét hozott, és megköszönte az Egyház mindennapi munkáját Székelykeresztúr lelki életéért. Bíró Barna Botond, Hargita megye tanácselnöke hangsúlyozta, hogy a közelgő nehéz időkben a közösségek megerősödése a legfontosabb. Mint mondta, Székelykeresztúr ezt az erőt az iskola és az egyház példás, „az ész és a szív” egységében megvalósuló összefogásából meríti.

Az istentiszteletet követően a gyülekezet fiataljainak zenés műsora hangzott el, majd sor került a közgyűlésre. Lőrinczi Lajos közügyigazgató összegezte a gyülekezet teljes életére kiterjedő vizsgálószéki ellenőrzéseket, méltatva a két lelkész pontos és lelkes munkáját.

A zárszóban Kovács István püspök az újrakezdés és a közösségi megerősödés fontosságát hangsúlyozta, a kenderkötés képével élve: ahogy a szálak erős kötéllé fonódnak, úgy válik erőssé az egyház közössége is, ha a gyülekezeti tagok összefognak.

Végezetül Bartha Alpár lelkész átadta az ajándékokat a vizitáció tagjainak, hangsúlyozván, hogy a vizitáció „tükörbe nézésként” segítette a gyülekezetet önmaga jobb megismerésében. A hagyomány szerint a püspök feltette a kanonikus kérdéseket, melyekre a gyülekezet elégedetten válaszolt a lelkészek, az énekvezér és az egyházközség vezetőségének szolgálatát illetően.

A nap zárásakor a gyülekezet és a vizitáció tagjai egyaránt azt erősítették meg: van erő, szándék és közösség ahhoz, hogy a székelykeresztúri unitárius gyülekezet továbbra is példaértékű közössége maradjon a Magyar Unitárius Egyháznak.