Augusztus 9–11. között a Maros megyei Székelyszentistvánon rendezték meg az idei Szent Király Szövetség hagyományos találkozóját. Az eseményen a Szent István nevét valamely formában őrző huszonegy Kárpát-medencei helység több száz küldötte vett részt, illetve a történelmi egyházak részéről is jelen volt többek között Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kovács István, egyházunk közügyigazgatója, Bajkó Norbert székelyudvarhelyi plébános, Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese, Kiss Dénes házigazda református lelkész, Tőkés Lóránd csókfalvi unitárius lelkész. Az idei találkozó fővédnöke dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt.
A rendezvénysorozat szombati napján ökumenikus istentiszteleti alkalmat tartottak, ahol Kató Béla püspök az Ez 33,10b alapján hirdette az igét, feltéve a ma is aktuális kérdést: „Hogyan maradhatnánk életben?” Hogyan maradhatna meg népünk? A Biblia szerint az Isten színe előtt való élet az igazi, minőségi élet, és ehhez kellene tartania magát a mai embernek is – hangsúlyozta. Rámutatott a próféta megállapítására, miszerint egy nép nemcsak a fizikai megsemmisülés esetén halhat meg, hanem bűnei miatt vagy szimbólumainak, identitásának hiányában is – ilyen irányba vezet ma a mértéktelen fogyasztói társadalom is. (forrás: http://reformatus.ro/ujra-egyutt-unnepelt-a-szent-kiraly-szovetseg.html)
Kovács István közügyigazgató, lelkész szószéki beszédében az 1Kor 3,10-12 alapján fejtette ki gondolatait, miszerint Szent István országalapítása hasonlatos Pál apostol kereszténység megalapozásához, mivel Szent István is az isteni gondviselésére és a kereszténység alapértékeire alapozta a magyar királyság létrejöttét. Ez a haza az isteni teremtés sorrendje szerint előbb a lélekben fogan meg, „hogy aztán…templomot, igazságos törvényt, várat, otthont, iskolát egyszóval otthont nyújtó országot teremthessen”. Ezt a „hazát a magasban” a történelem adta megannyi veszedelem sem pusztíthatja el: megmaradt a „trianoni szétszakíttatásunk ellenére, a kommunista terror és 1956 vérbe fojtása ellenére, mert ezt a hazát a lelkekben még „a pokol kapui sem vehetik be”. A prédikáció záró gondolatában Kovács István hangsúlyozta az évezredes hagyaték tovább vivőinek felelősségét és kötelességét: „az ősi juss, a fundamentum jogán itt jövőt tervezünk, és minden tüzek próbáját kiállóan építünk tovább az ősök fundamentumára”.
Imát mondott Bajkó Norbert plébános, majd Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese, Vass Imre makfalvi polgármester és Kiss Dénes helyi református lelkipásztor köszöntötték az egybegyűlteket. Az istentiszteletet követően díszpolgári címet adtak a Székelyszentistvánról származó Somai József gazdaságtörténésznek, Kolozsvár egykori alpolgármesterének.
A Magyar Kormány képviseletében dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke is köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve, hogy a Szent István hagyatékához kötődő hűségben rejlik a magyar nemzet megmaradása, hiszen a korábbi nemzedékek bebizonyították, hogy a pusztítások és viszályok ellenére Szent István hagyatéka, a nemzet megmaradt, majd hangsúlyozta, hogy „mindaddig létezik magyar jövő, amíg hűségesek maradunk Szent István hagyatékához.”
Az ünnepsorozat a templomkertben folytatódott, ahol megkoszorúzták a Szent István-szobrot és nemzeti szalagokat helyeztek el a szervezet zászlóján. Az esemény lélekerősítő mozzanata volt az is, amikor a meghívottak az együvé tartozás szimbólumaként közösen fákat ültettek a templom melletti Összetartozás Parkjában. A rendezvény zenés programokkal és hagyományőrző tevékenységekkel folytatódott.
Faültetés az Összetartozás Parkjában