„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét…” (Zsolt 127, 1–5a)
2024. március 16-án örömünnepet ült közösségünk. 2019-ben egyházközségünk megvásárolt egy hagyományos székely portát, s azóta a telken levő épületek folyamatosan változnak, újulnak, átalakulnak, szépülnek. 2022-ben a Magyar Kormány támogatásának köszönhetően hozzáfogtunk a csűr átépítéséhez, átalakításához. Az elkészült és kultúrcsűrré átalakult épület átadási ünnepére került sor 2024. március 16-án, amikor megnyitottuk a Benczédi Székely István nevét viselő unitárius központunkat. Hálát adtunk Istenünknek, hogy mindig adott eleget, hogy az építőkkel, az álmodókkal, a fáradozókkal együtt építette, szépítette e házat, hogy e csodálatos épületet átengedhettük közösségünk szolgálatába.
Ünnepünket hálaadó istentisztelettel kezdtük, meghívott szolgálatvégzőnk főtisztelendő Kovács István püspök volt, aki meghatódva nézett körül a megújult falak között, de méginkább meghatódott, amikor a lélekszámban, a lelkesedésben folyton megújuló kis közösségünkre nézett. Ünnepi beszédében kiemelte, hogy a központunk névadójának, Benczédi Székely Istvánnak életművét sokat kell emlegetnünk, hiszen a 16. században élt reformátor, történetíró az elsők között volt, aki az anyanyelv fontosságát hangsúlyozta, elsőként írt magyar nyelven világtörténeti munkát, elsőként fordította és jelentette meg magyar nyelven a zsoltárokat, és az első magyar nyelvű teljes bibliafordításban is oroszlánrészt vállalt. Köszönjük Csáki Levente esperes köszöntő, közösségünket üdvözlő és Antal István-Lóránt szenátor az elvégzett munka iránt kifejezett elismerő szavait.
Meghatódva fordultam e szép ünnepen az ünneplő arcok felé. „Nézlek titeket, kikkel összefonódott szívünk az elmúlt években. Nézlek titeket, kiknek köszönhetően sokaknak elújságoltam már kicsiny falum rendes feltámadását, a sok-sok csodát, amit átéltünk, megéltünk az évek során: látom a falakról is ránk mosolygó, szívünkben tovább élő elődöket, de olyan jó ma látni a folytatást, titeket, drága gyermekeink, unokáink, szép ifjaink az Úr kedves ajándékai, hálásak vagyunk értetek gondviselő Istenünknek. Nagyon sokan mondják rólunk bencédiekről: Úgy éltek ti ott, mint egy nagycsalád! Boldog vagyok, mikor ezt hallom, és tudom, hogy így van ez, mint egy igazi családban, közös a vér és közös a név, közös a nyelv és közös a cél, közös az öröm és közös a bánat, közös a feladat és közös a szolgálat. Egy otthon, akkor lesz igazi otthon, ha falai között élet, szeret, megértés van, ha falai között, egymás vállárra borulnak a benne élők, ha emlékek születnek benne, és kötnek hozzá. Azt kívánom, hogy egy családként élő közösségünk új otthonában minél többször találkozzunk, azt kívánom, hadd gyűljön az emlék, azt kérem Istenünktől, hogy a gyerekeink gyerekei is azt vallják, amit az én gyerekem: anya, olyan jó volt itt felnőni, bunkert építeni a Szalon partján, friss levegőn a határban biciklizni. Pásztorkutyák elől menekülni, s mikor lemaradtam a többiektől, mert a biciklim levette a láncot, bár jöttek a pásztorkutyák, de a barátom ott maradt velem a bajban, el nem hagyott. Adja Istenünk, hogy el ne hagyjuk egymást, legyünk ott bajban, de az örömben is, örüljünk egymásnak úgy, ahogyan ezt ma is tesszük! Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét!”
Ünnepünk során köszönetet mondtunk mindazoknak, akik e csodálatosan szép épület megszületésében és a mai ünnep létrejöttében részt vállaltak.
Ünnepi műsoruk rendjén elsőként Molnar Thiess család muzsikálását, lelkünket megörvendezető dallamait hallgattuk. Majd fellépett gyülekezetünk vegyeskórusa, vegyes olyan értelemben is, hogy a legkisebb éneklő 3, a legnagyobb 73 éves. A csodaszép dallamok, a szívhez szóló versek Pap Margit és Pap Emőke tolmácsolásában sokunk szeméből könnyeket csalogattak elő.
Ezt követőn sor került az emléktáblák leleplezésére, majd főtisztelendő Kovács István püspök áldása zárta az ünnepet.
A közös ebéd elfogyasztása közben a Berde Mózes Unitárius Gimnázium Vadrózsák néptánccsoportjának szép előadása fokozta bennünk a nemes, szép érzéseket. Köszönjük Nemes Annamária zenetanárnőnek és Józsa Levente néptáncoktatónak, hogy e lelkes, népes, táncoslábú, csodaszép ifjakat gyülekezetünkbe kalauzolták.
Ünnepünkön több mint kétszázan vettek részt, az együttlét öröme mindenkit magával ragadott: itthon élőt, hazatérőt, testvért, jóbarátot. Arra hívtuk az egybegyűlteket, hogy tekintsék meg a csűr szobáit, a nemrég megnyílt falumúzeumot, melynek szintén ez a porta ad otthon. Ölelje át újra egymást a múlt, a jelen és a jövő reménysége.
Makkai-Ilkei Ildikó, Bencéd