Anyanyelvünk s vele együtt a magyar nemzethez való tartozásunk Isten ajándéka számunkra. Száz évvel ezelőtt igazságtalanul ítélő nagy és kis hatalmak széttépték a történelmi Magyarországot. A Magyar Unitárius Egyház is hosszú évtizedeken át szétszakítva élt, de 2012-ben kijavította a csorbát. Magyarországi és erdélyi testvéregyházközségek lelkészeinek nyílt leveleit ajánljuk a trianoni gyász enyhítésére, nemzeti és vallási öntudatunk erősítésére.

Trianon 100.

(1920-2020) – Összetartozunk

Budapesti Bartók Béla Unitárius Egyházközség – Brassói Unitárius Egyházközség

Kedves nemzettársaink, hittestvéreink!

A Magyar Unitárius Egyház alapításának 450-ik esztendejében, 2018-ban merült fel az az ötlet, hogy a Budapesti Bartók Béla Unitárius Egyházközség és a Brassói Unitárius Egyházközség testvéregyházközségi kapcsolatot létesítsen egymással.

A kapcsolatfelvétel megtörtént, ám objektív akadályok miatt mindeddig hivatalosan nem köttetett meg a testvéregyházközségi szerződés.

A trianoni békediktátum 100. évfordulója alkalmával az egyházközségek lelkészei úgy döntöttünk, hogy a százéves évfordulót követő vasárnapon a hitbeli és nemzeti összetartozás jegyében ugyanazon bibliai textus alapján fogunk szószéki szolgálatot végezni.

Alapgondolatként felolvassuk a Zsidókhoz írt levél 10,32-39 verseit:

„De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. És az igaz ember hite által fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Schopenhauer német filozófus szerint az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi, ennek analógiájára mondhatjuk azt, hogy az évszázadosra kerekedett trianoni döntés óta a történelem nemzetünket megtanította: a nemzeti összetartozás nem minden, de nemzeti összetartozás nélkül semmivé, senkivé válunk.

Kedves Testvéreink!

A múltat tanulságul kell felhasználnunk, jövőnk építése és munkálása érdekében. A felolvasott bibliai levél emlékeztet:

„De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt.”

És ugyanakkor előre fordítja a tekintetünket:

„Nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek,”

Kedves Hittestvéreink,

Trianon 100. évfordulóján emlékezzünk arra, hogy milyen nagy veszteséget szenvedett el unitárius egyházunk, és milyen kétszeres kisebbségbe kerültünk mi, unitárius hívők.

Szükséges felidéznünk Trianon következményeit, hogy átadjuk ezeket az ismereteket azon fiataloknak, akik erről keveset tudhatnak, ismeretük bővítésén tanulják meg, hogy milyen küzdelmek és áldozatok árán maradt meg unitárius hitünk és vallásunk, egyházszervezetünk, amelyben tovább élnek és tevékenykedhetnek a mai unitáriusok. Kiemelve annak a fontosságát, hogy nem a múltban kell élni, azonban a múlt tapasztalataiból szükséges, illetve lehet szép és eredményes jövendőt építeni.

A szégyenletes trianoni diktátum nemcsak az országunkat szakította darabokra, hanem egyházunkat is, és éppen ezekből a részekből hajtottak ki új közösségek, gyülekezetek. Ilyen történelmi körülményt követően született meg Budapesten a Misszióház gondolata, és vált valóra 1923-ra.

A missziós központ szervezésére és létrehozására Csíki Gábor lelkészt bízták meg, aki egy év alatt annyi adományt gyűjtött össze, hogy az akkori egyház meg tudta vásárolni ezt az ingatlant, amelyben ma is működik templomunk.

A Misszióház többek között amerikai és angol unitáriusok igaz hite, valamint előrelátása által kelt életre, figyelemmel arra, hogy a tragédia nagy visszhangot kapott szerte a világban. A hit emberei voltak elődeink, és új életet és célt nyert munkásságuk, tevékenységük, a jelentős emberi és hatalmas területi veszteség éppen, hogy cselekvésre buzdította őket.

A Misszióház olyan nemes célokat szolgált, mint például: ideiglenes menedék biztosítása a kitelepedett unitárius családoknak, lelkészi szolgálati lakás biztosítása a Budapest és környékén szolgáló lelkészeknek. Az államosításig diákotthon és öregotthon is működött az erdélyi fiatalság részére, akik Budapesti egyetemeken tanultak, de emellett a Misszióház még kulturális központként is működött, előadásokat és más programokat szerveztek és tartottak neves költők, írók, előadók közreműködésével.

Nagyjából ugyanebben az időben Brassóban az új hatalom nem engedélyezte a Kós Károly által tervezett templomnak a város központjában történő felépítését, így az nemzetközi nyomásra Kovács Lajos templomépítő esperes munkássága eredményeképpen egy másik helyen épült fel, a hívek anyagi áldozatának eredményeképpen 1935-1936 között.

A kis lélekszámú gyülekezet életére nagy hatással volt a kommunizmus, valamint annak bukása és az azt követő, máig tartó átrendeződés: míg a kommunista iparosítás éveiben a hívek száma egy adott ponton elérte a 4500-at, addig napjainkra 1500 főre apadt. A kettős kisebbség ellenére a brassói unitáriusok zöme megőrizte anyanyelvét, hitét.

Kedves Testvéreink!

Meg vagyunk győződve, hogy olyan kultúrát kell ápolnunk, mely azonos a magyarság lelkével, telve van nemzeti érzésekkel és értékekkel, amelyet nemzeti cél vezérel. Szükséges gondoznunk hit-és nemzettársainkban a hazaszeretetet és a sorsközösség vállalását, amelyet egyházunk teljesít is.

Vallásunk nemzeti vallás legyen, irodalomunk a magyar lélekből fakadjon, és a magyar történelemből merítsen, őszintén beszéljünk múltunkról, jelenünkről és jövőnkről. Másképpen hamis illúziókat ébreszthetünk, amelyek idővel csak kiábránduláshoz vezethetnek.

Az egymás iránti odaadásunk, rokonlelkűségünk, önzetlenségünk és segítőkészségünk vezéreljen mindannyiunkat továbbra is, mert a nemzetünk nem egy piaci áru, melyet adni és venni lehet.

Arra hívunk minden unitáriust és minden magyart, hogy ezután is országhatárokon átívelve, éljük úgy hitünket és örökségünket, mint határtalan lehetőségeket. Az összetartozás közös együttműködést igényel a továbbiakban is ahhoz, hogy hitben, reményben és szeretetben gyarapodhassunk: lélekben, létszámban és anyagiakban egyaránt.

Mert mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hité és a reménységé, hogy életet nyerjünk trianonok, avagy napjaink megtévesztései mellett, de főleg azok ellenében. Ámen.

Léta Sándor – Budapest

Andrási Benedek, Szász Ferenc – Brassó