Testvéregyházközségi köszöntéssel fordulunk felétek nemzeti történelmünk gyásznapján. Testvérek vagyunk unitárius hitünkben, magyar nemzeti öntudatunkban. Összetartozunk.

A Pestszentlőrinci Egyházközség, mint Trianoni mementó, pontosan a nemzeti tragédiának köszönheti létrejöttét.

Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én, Versailles-ban, a Kis-Trianon-palotában írták alá azt a békediktátumot, amely a magyarságot kényszerpályára állította. Szétdarabolták az országot.

1914. június 28-án tört ki az első világháború, amelynek Magyarországra nézve tragikus befejeződése az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés, aminek következtében az utódállamok menekülésre kényszeríttették az állami alkalmazottak jelentős részét. A váratlan roham nyomán nehéz helyzet teremtődött az országban, de főként Budapesten. A menekülteknek meg kellett ismerkedniük a vagonlakással, az alkalmi munkával, sőt a munkanélküliséggel is. Ezek az események Pestszentlőrincet is sújtották, de egy véletlen adottsága révén a nagyközség elöljárósága hozzá tudott járulni a letelepítési probléma megoldásához.

1916-ban a dr. Lipták és Társa Építési és Vasszerkezeti Gyár Rt. Pestszentlőrinc nagyközségben egy külön lőszergyárat létesített, amelyet kőfallal vett körül. Ezt a területet a Népjóléti Minisztérium a menekültek részére adta át lakásgondjaik enyhítésére, s állami telep néven maradt fenn 1977-ig. A menekültek nemcsak erdélyiek és unitáriusok voltak. Jöttek a Felvidékről, a Délvidékről, unitáriusok és nem unitáriusok. A közös sors összekapcsolta őket, és a lakók szorgalma, összefogása kedves kisvárost varázsolt az egykori gyártelepből.

Az unitárius lelkészi munkát: istentiszteletek tartását, a hitoktatási feladatokat a budapesti egyházközség lelkészei végezték.

1928-ban új, fiatal hitoktató, Pethő István került Budapestre Erdélyből. Munkaterületéhez az állami telep is hozzátartozott. Mint lelkész összefogta kis létszámú gyülekezetét.

Pestszentlőrincen egy kultúrházzá előléptetett barakk nedves termébe jártak istentiszteletre, s ott tartottak időnként családi összejöveteleket. De a vágy egyre nagyobb volt egy templom után. Az építéshez azonban nem volt meg a fedezet.

A belügyminisztérium 1929-ben átengedett egy telket egy 10×10 méteres barakképülettel templomépítés céljára. A terveket Máthé Géza kénosi unitárius építész díjtalanul készítette el, a többi munkát pedig elvégezte a gyülekezet. Az egyik szomszédos gyár területén megvették egy összedőlt műhely épületét, majd közös munkával kitermelték a téglát és hozzáfogtak az építkezéshez.

1935. október 3-án került sor az alapkőletételre. 1936. február 19-én volt az első istentisztelet a belül kész, de kívül még vakolatlan templomban. Április 16-án megkezdték a gyülekezeti ház és tanácsterem építését, majd 1936. június 17-én felszentelték a teljesen kész templomot és a hozzáépített gyülekezeti termet. Ekkor 170 tagja volt a gyülekezetnek. A fentiekből is látszik, hogy az egyház története összefonódik a magyar történelemmel.

Később a fogyatkozó gyülekezetnek lendületet adott az 1990-es évektől nagyobb számban érkező erdélyi unitárius családok bekapcsolódása. Az egyházközséghez nagy szórványterület tartozik, a teljes dél-pesti agglomeráció, ahol szinte minden székely, illetve erdélyi helyiségből származó híveink telepedtek le.

Ezért is tartottuk nagyon fontosnak, hogy találjunk erdélyi unitárius testvérgyülekezetet, hogy erősítsük az összetartozás érzését. Mérhetetlen öröm volt számunkra, hogy 2018-ban, az ünnepi évben hivatalosan is testvérgyülekezeti kapcsolatot hoztunk létre Veletek. De, ami igazán tartalmas öröm volt, az a találkozás, együttlét, közös imádkozás, közös éneklés. És felemelő volt 2019. novemberében a korondi látogatásunk, amikor együtt emlékeztünk egyházalapító püspökünkre.

2010-ben döntött a Magyar Országgyűlés arról, hogy június 4-e a nemzeti összetartozás napja. A döntés kimondja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.

Egyházi szolgálatunkban fontos a hazai, Kárpát-medencei, és a világban élő magyarságnak az összetartozása, anyanyelvünk és közös kultúránk ápolása, hitünk megélése a jézusi úton.

Ezekkel a gondolatokkal köszöntünk Titeket, és reméljük, hogy tovább erősítjük egymást az elkövetkezendőkben az egy, igaz Isten tiszteletére!

Budapest-Pestszentlőrinc 2020. június 4.

Atyafiságos szeretettel,

Dr. Szent-Iványi Ilona lelkész

Giba Ferenc gondnok