Tanévzárásra

A tanévek mindig bezáródnak. Tanévzáráskor, amikor az iskolacsengő a végzősöket búcsúztatja, édes-keserű érzések tombolnak bennünk. Nosztalgiázunk saját diákkorunk felett, megkönnyebbülve gratulálunk a mostani végzősöknek, és ábrándozunk az oktatásnak azon megvalósítandó formáiról, melyek a mindenkori diáknak lelki és szellemi gyarapodást tudnának hozni fájdalom és kín nélkül.

Mi az, amit érdemes megtanítani gyermekünknek abból a rengeteg tananyagból, ami bele van zsúfolva a rengeteg tanórába, amit minden tanévben a tanár, a diák, a szülő hármasa végigküzd?

Évente nyolc hónapot töltenek a diákok iskolában, és ez elegendő idő arra, hogy megszeressék vagy rossz esetben megutálják az iskolát, a tananyagot, a tanárt és az osztályközösséget. Gondoltuk volna-e, hogy a görög kifejezés (szkolé), melyből a magyar iskola szó származik, valójában azt jelenti, hogy szívesen végzett, kellemes foglalatosság!?

Igen, az iskola egy olyan hely, ahol minden odatartozó fél szívesen tartózkodik, mert a tevékenység, amit közösen űznek, minden fél számára szívbéli jót jelent. Az iskola az oktatás helyszíne. Az iskola egy épület a benne működő oktatási intézménnyel, melynek nélkülözhetetlen szereplői a diákok és a tanárok. Intézményi szinten a tanár- és a diáksereget a tanterv és a tananyag vezeti, melyeket olyan tanáremberek alkottak meg, akik adott időben maguk is diákok voltak. Az iskola az életre tanít, megtanít élni az életben. A család után a második legerősebb személyiségformáló erő, hisz az iskolában eltöltött évek során lesz a gyermekből felnőtt.

A bibliai teremtéstörténetben azt olvassuk, hogy Isten uralkodóvá tette az embert minden más teremtmény felett, tudójává a jónak és a rossznak. Megtanulni uralni a helyzetet, melyben más emberek, más érdekek, más élőlények, más alkotások és más törvények uralkodnak és mindeközben megkülönböztetni a jót a rossztól, vajon sikerül-e, vajon kell-e a mai diákoknak? Az ókori Spártában harcolni és túlélni tanították az iskolásokat, jó katonákat akartak nevelni belőlük. Tűrni a hideget és a meleget, a születést és a halált, megtanulni a hősiességet és a mártíromságot, vajon sikerül-e, kell-e, a mai diákoknak? Az ókori Athénban úgy gondolták, hogy a katonáknak jó, ha van szépérzékük is, ezért a művészetekre is oktatták a diákokat. Megtanulni harcolni, megtanulni szépet alkotni vajon sikerül-e, vajon kell-e, a mai diákoknak? A reformáció két legerősebb társadalomépítő megvalósítása az anyanyelv meghonosítása a templomban és az oktatás meggyökereztetése minden közösségben.

Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem? Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált: Legyetek okosak, ti együgyűek, legyetek értelmesek, ti ostobák! (Péld 8,1–5)

A reformáció korában meggyökereztetett oktatás az emberi méltóság megőrzéséért folytatott küzdelem egyik alapköve lett. Mert a kényurakat, a hatalmat erőszakkal kezükben tartókat a kiszolgáltatottak nem tudták legyőzni fegyverrel, nyers erővel, de a kényúr erőszak-páncélját átlyuggatták a tudás erejével. Egy igazságosabb társadalmi rend valósult meg azáltal, hogy a reformáció korában meghonosították az anyanyelvűséget, és lehetőséget biztosítottak a társadalom elitje mellett a szélesebb társadalmi rétegeknek is az oktatásra, a tudás és a megismerés rejtelmeinek a felfedezésére. A tudás a közjó szolgálatába állt, az élet minden területén megkönnyítette az egyének és a közösségek boldogulását.

Egyházunk napjainkban is a hit és értelem elszakíthatatlan, egymást kiegészítő minőségét hirdeti. A hit és az értelem közös terméke az erkölcs, mely szabályokat és normákat ajánl az egyénnek és a közösségnek egyaránt. Mi tudjuk azt, hogy lehet hittel élni értelmesen, és lehet erkölcsösen is kellemes és boldog életet folytatni.

A gyermek a családban és az iskolába tanul meg élni, de valójában az egész élet a tanulásról, az ismeretek és tapasztalatok halmozásáról szól. Bizonyos időszakonként ezeket az ismereteket és tapasztalatokat a gyermekből lett felnőtt átértékeli, és ezen átértékelés közben újraalkotja, újra meghatározza (definiálja) önmagát.

Mi mást akarna egy szülő, mint azt, hogy gyermeke boldog legyen?! Boldog legyen otthon, boldog legyen az iskolában, boldog legyen, amikor megalapozza saját életét, és családot alapít.

Mi hiszünk abban az oktatásban, mely lehetővé teszi, hogy a gyermek, a diák boldog legyen, de ne maradjon tudatlan. Mi hiszünk abban az oktatásban, melyben a gyermek kíváncsi lehet, de nem kényszerül vakmerőségre, melyben a gyermek kreatív lehet, de összpontosításra is képes lesz.

Mi hiszünk abban az oktatásban, mely összefonja a hitet az értelemmel, a megismerés kiapadhatatlan vágyát az élet szeretetével, és az élet iránti tisztelettel.

Hisszük azt, hogy az egymást követő nemzedékek hite és tudása a mi életünk kényelmét és biztonságát szolgálják.

Hisszük azt és dolgozunk azért, hogy a gyermek, a diák, megismerje a természet működését, a fizika törvényeit, az élőlények titokzatos élettanát, a föld és az ég csodáit, de mindezekkel együtt képes legyen családot alapítani, gyermeket vállalni, szeretteihez és idegen embertársaihoz igazságosan és méltányosan viszonyulni.

A tanévek minden évben bezáródnak, de életünkben minden zárás után nyitás következik.

Székely Kinga Réka