Tanév végén szülőként, pedagógusként visszatekintve az elmúlt hónapok munkájára, vegyes érzelmek uralkodnak el rajtam. Nehéz és fárasztó év volt, sok váratlan és indokolatlan változással a rendszer részéről, sok kibújóval és mentegetőzéssel a résztvevők részéről. De ugyanakkor szép és felemelő is volt az elmúlt kilenc hónap. Számos kisebb-nagyobb sikerélmény és közösségi esemény van a diákok mögött, s remélhetőleg  nemcsak ismeretekkel gazdagodtak, hanem emberségben is mélyültek.

Kezdődik a jól megérdemelt, de legalábbis várva-várt vakáció. A gyerekeknek öröm, a szülőknek gond. Nehéz megszervezni az életet, ha nincs iskola és óvoda, ilyenkor fog igazán jól a nagyszülői segítség és a nyári foglalkozások. A vakációzó gyerekek ellepik a falusi nagymamák házát, a táborokat és egyéb gyermekmegörzőket. Tanév végén az jár a fejemben, hogy milyen jó volna, ha legalább a vakációban minél több időt töltenének a gyerekek a szüleikkel. Mert kedvesek a nagyszülők, de nem úgy fegyelmeznek, profik a szakemberek, de nem úgy szeretnek, valójában az édesanyát és édesapát nem helyettesíthetik. Iskolaidőben a gyerekek a nap nagy részét idegenekkel töltik: délelőtt iskolában, délután délutáni oktatáson, estefelé edzésen és plussz órákon vannak. Vakációban figyeljünk hát oda arra, hogy a következő hetekben, hónapokban szülőként töltsünk minél több időt gyermekeinkkel. Nemcsak méregdrága nyaralásokon az úszóedzőre és az animátorokra bízva őket, hanem otthon, a szabadban, kiránduláson vagy akár a munkahelyünkön, ahová vigyük bátran magunkkal őket, ha a környezet megfelelő erre, hogy lássák, mivel foglalkozunk, s szokják meg elfoglalni magukat csendesen, kivárni a sorukat.

Kívánok hát jó vakációzást minden diáknak és minden szülőnek!

Rácz Mária, Kolozsvár

Kép: Fülöp Jenő