Balázs Ferenc születésének 125. évfordulóján, 2026. október 24-én Mészkőn tartotta az emlékév egyik központi ünnepségét a Magyar Unitárius Egyház. Az egykori lelkész, író és közösségszervező legfőbb szolgálati helyén rendezett megemlékezésen ünnepi istentisztelettel, köszöntőkkel és rendhagyó műsorral idézték fel életét és munkásságát. A templomi ünnepséget időkapszula elhelyezése, faültetés és a mészkői temetőben tartott koszorúzás követte.
A mészkői unitárius templomban tartott istentiszteleten Koppándi Júlia missziói előadó-tanácsos végzett szószéki szolgálatot. Prédikációjának alapigéje a Példabeszédek könyvéből: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik” (Péld 11,24). A bibliai gondolatból kiindulva a közösségért vállalt felelősségről beszélt, Balázs Ferenc mészkői munkásságának példáin keresztül.
Beszédének egyik különösen személyes mozzanata volt, amikor nagymamája, Gálfi Rózsika történetét idézte fel, akiről Balázs Ferenc A rög alatt című művében is megemlékezett. A mészkői gyermekkönyvtár sajátos gyarapítási módszere szerint a jutalomként kapott könyveket a gyermekek továbbajándékozták a könyvtárnak, hogy mások is olvashassák azokat. A történet jól példázta a prédikáció alapgondolatát: amit önzetlenül megosztunk, az nem feltétlenül fogyatkozik meg, hanem mások javára sokszorozódhat. Koppándi Júlia a templom felújítását és a közös munkával megvalósított mészkői kezdeményezéseket is felidézte, hangsúlyozva, hogy a nagylelkűség nem az anyagi javak felajánlását jelenti, hiszen időnkkel, tudásunkkal, figyelmünkkel és képességeinkkel is hozzájárulhatunk közösségeink gyarapodásához.
Az ünnepi alkalmon Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében Balázs Ferencet nem a múlt távoli alakjaként, hanem olyan kortársként szólította meg, akinek gondolatai ma is segítséget jelenthetnek az egyház előtt álló kérdések megválaszolásában. Képzeletbeli párbeszédet kezdeményezve vele arról kérdezte, hogyan lehetne megerősíteni a fogyatkozó gyülekezeteket, kapcsolatot tartani az elszármazottakkal, és megszólítani azokat, akik eltávolodtak az egyháztól. Beszédének végén a Balázs Ferenc példájából merítő, küldetését újra és újra kereső egyház közös munkájának folytatására buzdított, hiszen – mint fogalmazott – „nagyon sok a dolgunk”.
Bálint Róbert Zoltán mészkői unitárius lelkész, az ünnepség házigazdája köszöntőjében a helyi közösség és Balázs Ferenc máig élő kapcsolatáról beszélt. Felidézte, hogy az egykori lelkész munkássága intézményekben, közösségi kezdeményezésekben és a mindenkori útkeresésekben egyaránt tovább él. Szólt arról is, mennyi személyes és közös munka előzte meg a mészkői ünnepséget. Balázs Ferenchez fordulva azt kívánta, hogy alakja a jövőben se csupán tiszteletet ébresszen, hanem gondolkodásra és változtatásra is ösztönözzön: „Ma is és ezután is forgasd fel életünket, legyél felemelő, legyél kényelmetlen, legyél inspiráló […], de legyél jelen.”
Az ünnepséget „A kiteljesedő világ prófétája – Rendhagyó közeledések Balázs Ferenc rendhagyó életéhez” címmel Rácz Norbert Zsolt missziói előadó-tanácsos vezette végig: Balázs Ferenc írásainak, gondolatainak és életútja meghatározó mozzanatainak felhasználásával mutatta be sokoldalú személyiségét. Szó esett lelkészi és közösségszervezői tevékenységéről, vallásos gondolkodásáról, a világ fejlődéséről vallott elképzeléseiről, valamint a szeretet és a társas elköteleződés életművében betöltött szerepéről. Az elhangzó szövegrészletek között helyet kapott Balázs Ferenc Az új ember vallása című, befejezetlen munkájának gondolatvilága is.
Bálint Bence Balázs Ferenc Mese egy kis leányról, aki jó volt, mert szerette a szüleit című írását olvasta fel. A zenei közreműködők, Csete Orsolya zongorán, Nagy Anna klarinéton és Albert Anna Zsófia csellón, Balázs Ferenc saját szerzeményeiből szólaltattak meg műveket. Balázs Ferenc írásaiból Bálint Imola teológiai hallgató olvasott fel részleteket, amelyek Rácz Norbert Zsolt gondolatmenetével és a zenei közreműködésekkel együtt az egykori mészkői lelkész vallásos gondolkodását, személyes életét és sokoldalú munkásságát mutatták be.
A templomi programot követően a 48. Unitárius Ifjúsági Konferencia résztvevői időkapszulát helyeztek el a templomkertben. Az alkalomra megfogalmazott nyilatkozatukban – amelyet Mezei Csaba teológiai hallgató olvasott fel – saját nemzedékük kérdéseiről, a gyorsan változó világ kihívásairól és a közösséghez tartozás jelentőségéről szóltak. Vállalták, hogy Balázs Ferenc példáját követve továbbra is kérdeznek, tanulnak, kezdeményeznek, és olyan közösségeket építenek, amelyekben a kételynek, a párbeszédnek és a cselekvésnek egyaránt helye van. Az időkapszulában a jelen fiataljainak gondolatait és reményeit őrizték meg azok számára, akik majd évtizedek múltán felnyitják.
Ugyancsak a templomkertben gyümölcsfát ültettek Balázs Ferenc és családja emlékére. A faültetés során elhangzott, hogy az egykori mészkői lelkész leszármazottai a későbbi nemzedékekben is megőrizték kapcsolatukat a faluval. Az elültetett fa így nemcsak Balázs Ferencnek és családtagjainak állít emléket, hanem a ma élő leszármazottakkal való kapcsolattartás szándékát is kifejezi.
Az ünnepséghez Balázs Ferenc életét és munkásságát bemutató kiállítás is kapcsolódott.
A megemlékezés a mészkői temetőben zárult, ahol a résztvevők koszorút helyeztek el Balázs Ferenc sírjánál, majd közösen elénekelték a Kék nefelejcs című műdalt, amely az egykori lelkész egyik kedvence volt.
A Magyar Unitárius Egyház által meghirdetett, „Balázs Ferenc 125 éve kortársunk” mottójú emlékév mészkői rendezvénye egyszerre adott alkalmat az életmű sokoldalú megismerésére, a helyi közösség ünneplésére és az ifjabb nemzedékek saját vállalásainak megfogalmazására.