Augusztus 4-én 58 család, összesen 243 személy részvételével zárult a Kapocs családos tábor Tusnádfürdőn. A négy napos rendezvény célja elsősorban a kapcsolódás volt, hogy az együttlét, közös imádkozás, változatos programok által a családok személyes és gyülekezeti életükbe is feltöltődve, megerősödve térjenek vissza.

A tábort istentisztelettel nyitották, különlegessége, hogy a szolgálatot nem csupán egy lelkész, hanem annak teljes családja végezte. Idén a szentivánlaborfalvi  Buzogány-Csoma lelkészi család, István, Csilla, Boglárka, Eszter és Lilla közös szolgálata nyitotta a rendezvényt. A közös ima és ének indította el a résztvevőket az egymáshoz vezető úton.

A tábor programja korcsoportos bontásban zajlott. A gyerekeknek állandó felügyeletet és sokszínű tevékenységet biztosítottak. A nekik szánt programban szerepelt a Kelekótya zenekar koncertje, hangszerbemutató, mondókázás, szövés, nemezelés, családfa-készítés és rengeteg játék. Örömüktől zengett a gyereksátor, életre kelt a tábor minden szeglete.

Az ifjak Kondor Enikő, református lelkipásztor, pszichodráma asszisztens és Magyari Zita Emese, ifjúsági és egyetemi lelkész, pszichodráma asszisztens vezetésével önismereti, csoportos foglalkozáson vettek részt. Fiatalos útkeresésükben erőt és ihletet adott a sikeres fiatalokkal, Kovács Nórával (a Rusty a világjáró robot megálmodója), Györgydeák Aporral, (teqball világlista-vezető, világ- és Európa-bajnok) és Ilyés Szabolcssal (teqball világbajnoki ezüst- és bronzérmes, a székely Gobék Teqball Team vezetője) való beszélgetés. Bányai Orsolya, Fekete Hunor és Molnos Ildikó tanárok vezetésével őszinte, tiszta képet kaptak a katedra másik oldaláról, őszinte, igaz válaszokat az iskolával, oktatási rendszerrel kapcsolatos kérdéseikre. Izgalmas vitakörön vettek részt Rácz Norbert Zsolt unitárius lelkész vezetésével. Az ifjúsági programok során nyitottan hallgatták meg egymás véleményét, és bátran adott hangot mindenki a sajátjának is. Egymástól tanulni nagy áldás, s ezt ők ismét megtapasztalhatták.

A felnőttek Rácz Norbert Zsolt (unitárius lelkész, Kolozsvár): A hit elviselhetetlen könnyűsége, dr. Koppándi Botond (teológiai tanár, Kolozsvár), dr. Pál Tünde (pasztorálpszichológus, Sepsiszentgyörgy): Tanítsd meg fejlődni!, Szász Cserey Katalin (unitárius lelkész és meseterapeuta, Firtosmartonos): Meseterápia, Demeter Erika (unitárius lelkész és szupervizor, Korond): Élhető asszonylét és Biró Attila (unitárius lelkész, Árkos): Kié az utolsó szó? – férfiak szerepe a családban című előadásokon és csoportos foglalkozásokon vettek részt.

A párhuzamosan zajló tevékenységek mellett a szervezők igyekeztek olyan alkalmakat is szervezni, ahol a családok tagjai együtt lehettek, tevékenykedhettek és alkothattak. Érdekes színfoltja volt az ilyen értelemben vetett közös eseményeknek az apa-fia, anya-lánya foglalkozás. A fiúk és férfiak papírsárkányokat készítettek a Megoldom. Csapatával. A lányok és hölgyek stílus- és színtanácsadáson vettek részt Hajnal Zsuzsa vezetésével, illetve gerincjógán Koppándi Éva irányításával. Emellett a hagyományos családi vetélkedőre, focira is sor került, amely programok lehetőséget kínáltak a játék örömének megtapasztalására, nevetésre, az életigenlés érzésének erősítésére.

A reggeli áhítatok szolgálatvégzői Kiss Zsuzsánna (Nyárádszentmárton) és Koppándi Júlia (Kolozsvár) lelkészek voltak. A családos záróistentiszteletet pedig Péterfi Ágnes sespiszentgyörgyi unitárius lelkész tartotta. Hol elcsendesedve, hol az ének által, hol a zajos-csendben történt meg a kapcsolódás a jó Istenhez.

Az esti programok sorába idén a tábortűz mellett táncházra is sort került, amit az Udvarhely Néptáncműhely két tehetséges táncosa Mátéfi Ágota és Fülöp Csaba vezetett. Hatalmas élmény volt a Fűszál koncert, az együttes ugyanis 2017 óta nem léphetett színpadra, most azonban újra összehívták a zenekar tagjait, és fergeteges koncerttel ajándékozták meg a tábor résztvevőit. Mosoly és könnyek, emlékek, múlt és jelen találkozott, és összefonódott mindenki a hálában.

A szervezők azzal a reménnyel és ígérettel zárták a rendezvényt, hogy a következő évben is lesz tábor, de addig is igyekeznek kapcsolatban maradni a résztvevőkkel, és együttes erővel a mindennapokba, a közösségi és gyülekezeti életbe is átemelni azt a szeretetteljes hangulatot, amit itt tapasztaltak.

A kapcsolódás megtörtént. A cél mindig közelebb lépni: közelebb egymáshoz, önmagunkhoz és ezáltal Istenhez. Ennek az ajándékát vitték haza a résztvevők. A derű és jókedv, az egymáshoz tartozás érzése, a hit erősödött, s ennek a folytatása a szervezők reménye szerint nem csak az egyéni, de a közösségi életben is látható lehet.

A rendezvényt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt és Hargita Megye Tanácsa támogatta.