Iskolakezdés. Sokunkból érzelmek egész sora tör elő az előbbi összetett szó hallatán. Egyrészt ott vannak az emlékeink régi palatáblás vagy épp pionírnyakkendős tanévnyitókról, másrészt sokan szülőként izguljuk végig gyerekünk első vagy sokadik iskolai évének kezdetét, az ezzel járó bevásárlási és felszerelési hajcihővel. És talán van olyan is az olvasók között, akinek az életét az iskolai mindennapok határozzák meg, tanulóként vagy pedagógusként.

Hogyan kezdjünk iskolát 2018 szeptemberében? Örömmel. Ne az elemi iskolások románoktatásának a hírekben oly aggasztóként feltűntetett helyzetén vagy a mindig változó törvénykezések és vizsgarendszerek kuszaságán aggódjunk. Illetve lehet aggódni, de nem érdemes. Szülőként igyekezzünk az iskola partnerei lenni, a gyerekeink fejlődését karöltve segíteni. Tanítóként, tanárként, ha ezt a nemes hivatást választottuk, igyekezzünk a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a diákok jó kedvvel járjanak a tanintézményekbe, ahol nemcsak a tudást szívhatják magukba, hanem a társas együttélés alapjait is elsajátíthatják. Diákként ne az előttünk tornyosuló feladatokat lássuk csupán, hanem a lehetőséget, hogy kortársainkkal együtt lehetünk, s szakképzett szakemberek keze között, saját hozzájárulásunkkal többet megtudhatunk a világról és önmagunkról.

Az iskolai év első napján virágcsokrok és könnyek között elindul valami. 34 tanítási-tanulási hét vár ránk, 34 ajtó, mely mögött megismerésre váró titkok rejlenek. Kalandra fel!

Rácz Mária lelkész-vallástanár