Esztendőről esztendőre Siménfalván is október valamelyik vasárnapján köszöntjük öregeinket. Erre idén 13-án került sor a református templomban. Sátoros ünnepeinket leszámítva, mint minden más ünnepélyt, ezt is a valós ökumené szellemében tartottuk meg. Ebben az esetben a felekezetközség jelenti a rotációs elv érvényesítését abban a formában, hogy a színhely egyik évben az unitárius, másik esztendőben a református templom. Ennek a rendnek megfelelően váltakoznak a szolgálattevők is. Idén alulírott végezte a szószéki szolgálatot az 1Kir 17,14 alapján. Ezután került sorra a vasárnapi iskolások zenés, verses színvonalas műsora, amelyet Bálint Hortenzia kántornő tanított be és vezényelt le. Következett az igényesen elkészített emléklapok kiosztása, amelyhez mellékeltünk egy szál virágot is. A kiosztásnál unitárius és református asszonyaink segédkeztek.

Siménfalván évek óta az a szokás alakult ki, hogy az öregkor 75 évvel veszi kezdetét. Többen vitatják, köztük magam is ezt a korhatárt, merthogy szerintünk alacsony. Optimális a 80 év lenne, de hát a demokrácia törvénye szerint, mindig a többség elve kell érvényesüljön. Még akkor is ha jó pár atyánkfiát így igazságtalanul koravénségbe kényszerítünk. Templomból való kijövetel után, mint minden évben, Péter Zoltán polgármester vendégei voltunk a Hivatal tanácstermében. Bőségesen megterített asztal várt mindenkire, a felszolgálást szintén asszonyaink látták el. A szeretetvendégség után, hazatérőben öregeink édességet kaptak, amelynek költségeit szintén a polgármesteri hivatal állta.
Sokat megért, kedves, gazdag élettapasztalattal rendelkező, idős hívő testvéreinknek ezúton is kívánunk sok erőt, jó egészséget, hogy a még hátra levő éveiket csendes nyugalomban, áldásos biztonságban, megtartó erős hittel, derűs reménységgel éljék meg szerető, drága családjuk körében.

Szén Sándor