Május 16-án délelőtt érkezett a telefonhívás: hirtelen elhunyt Péterfi Sándor. Egy nappal korábban, vasárnap, a sepsiszentgyörgyi gyülekezet és a nagy család együtt ünnepelte Péterfi Ágnes beiktatását, másnap pedig letaglózott a szomorú hír: hatvanhatodik életévében meghalt Péterfi Sándor nyugalmazott unitárius lelkész.

1991-ben harmadéves teológus voltam, amikor először találkoztunk; váratlanul és bejelentetlenül toppantunk be mint a székelykeresztúri első ifjúsági konferencia szervezői és résztvevői a csekefalvi papi lakra. Szívesen fogadott, megosztotta velünk kenyerét és borát, és hajnalhasadtáig beszélgettünk. Azóta sokszor eszembe jut egyik kedvenc és a beiktató istentiszteletein (Csekefalva, Küküllődombó) is idézett bibliai verse: „ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked…” (ApCsel 3,6.). Péterfi Sándor bőven adott gazdag lelkének aranyából és humorának kiapadhatatlan ezüstjéből mindazoknak, akiket ismert és alázattal szolgált.

Középajtáról indult élete 1955. augusztus 10-én. A hazának és a magyar művelődésnek oly sokat adó szerteágazó Péterfi (-fy, -ffy) család leszármazottja. Mint maga is mondogatta, „onnan jött, ahol csokorba szedték a vadrózsákat”. Középiskoláit Baróton fejezte be 1974-ben, majd két évvel később, az 1976/77. tanévben a sikeres felvételi után megkezdte tanulmányait a Kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetben. 1980. szeptember 26-án szakvizsgázott, ezt követően nevezték ki az egykor jobb napokat látott aprócska gyülekezetbe, Kidébe. 1980. november 1-től 1983. június 30-ig volt a település unitárius lelkipásztora. A dobokai vár vidékét az Udvarhely vármegye székelykeresztúri járásához tartozó Csekefalvával cserélte fel. A gyülekezet meghívását elfogadva 1983. július 1-jével itt folytatta lelkészi szolgálatát 1992. január 31-ig. Pappá szentelésére 1984. december 2-án került sor a tordai zsinaton. Tizenegyedmagával ünnepélyes esküt tett, hogy az unitárius egyház előhaladásáért semmit el nem mulaszt és semminemű terhes szolgálatot ki nem kerül, és esküjéhez minden szolgálati helyén hű maradt. 1986-ban kötött házasságot Bencző Erikával, e házasságból született Sándor (1987. június 18.) és Dénes (1989. március 6.), mindkét fiú a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban érettségizett. Öt évnyi kissolymosi szolgálat után 1997. október 1-től a küküllődombói egyházközség hívta meg lelkészének. Október 12-én tartott beiktató ünnepségén beszédét az 1Móz 12,1 és az ApCsel 3,6 alapján mondta. Lelki kincseit 2018. július 1-jéig osztotta meg a nagy múltú Küküllő menti egyházközségben, harmincnyolc évnyi szolgálat után egészségügyi okok miatt kérte nyugdíjazását. A Péterfiek ősi fészkében, Középajtán kívánták eltölteni a békés nyugalom éveit. Hazatért rokonsága közé, arra a földre, amelyből vétetett, oda, „ahol csokorba szedték a vadrózsákat”, és ahol őt is az örökké élők csokrába kötötte életünk adója és Ura. Emléke legyen áldott, pihenése csendes, Isten adjon vigasztalást ittmaradó szeretteinek.

(ks)