2025. szeptember 14-én a Marosvásárhelyi Bolyai téri Unitárius Egyházközség ünnepi istentisztelet keretében iktatta be hivatalába új lelkészét, Szakács Györgyöt.

Az igehirdetés a Zsidókhoz írt levél 10. részének 39. versére épült: „De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Szakács György prédikációjában visszatekintett a templom történetére, felidézve dr. Fekete Gyula 1929-es szavait az alapkőletételkor, amikor a templom még csak álom volt, de már akkor hitvallássá vált, hogy falai között békét, vigasztalást és hitet találjon mindenki. Hangsúlyozta, hogy ez a gondolat ma is érvényes, hiszen a templom nem önmagáért létezik, hanem az élő közösségért, Isten jelenlétének megtapasztalásáért.

Személyes vallomásában Szakács György arról beszélt, hogy olvasmányai és példaképei alapján eszményi képet hordozott a lelkészi hivatásról, de a valóságban megtapasztalta: a szolgálat igazi lényege az isteni küldetés vállalása ott, ahová az Úr rendeli. Ebben a munkában a gyülekezet vált társává és támaszává, akikkel együtt építhet hitet és közösséget. A beiktatás ezért nem csupán egy ember ünnepe volt, hanem a gyülekezet közös hitvallása arról, hogy a hit embereiként Isten közelségében keresik életük teljességét, hangzott el.

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…”

Kovács István püspök beszédében Péter első levelének második részéből idézett (1Pét 2). Beszédének központi gondolata az volt, hogy a kimondott szó mulandónak tűnik, mégis maradandó örökség: beíródik az emberi lélekbe, és nemzedékeken át tovább él. A püspök kiemelte: a prédikációk igazi ereje nem a szavak pontos tartalmában rejlik, hanem abban a lelki élményben, amelyet átadnak. Egy igehirdetés hangja, rezgése, a lelkész jelenléte, a szószékről áradó lélek formálja a hallgatót, és ezek az élmények sokszor egy életre szólnak. A szó így válik Isten eszközévé: irányt mutat, eligazít, lelket erősít.

Ez a maradandóság az emberi szívekben és emlékezetben él tovább, és így épül fel a közösség – élő kövekből. A püspök bátorította a gyülekezetet és új lelkipásztorát, hogy ebben a küldetésben együtt járjanak, és hétről hétre tapasztalják meg Isten szavának megtartó erejét.

Az ünnepség kiemelkedő pillanataként Fazakas Lajos Levente esperes átadta a szolgálat jelképeit – a Bibliát, az egyházközség pecsétjét és a templom kulcsát – Szakács Györgynek, aki ezzel a gesztussal jelképesen is átvette a lelkipásztori szolgálat felelősségét.

Köszöntőbeszédek és jókívánságok

A beiktatás után több köszöntő is elhangzott. Elsőként Szabó Zoltán Győző, a gyülekezet gondnoka szólt, majd Fazakas Lajos Levente, a Marosi Unitárius Egyházkör esperese üdvözölte az új lelkipásztort. Felszólalt Kecskés Csaba, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének Maros köri képviselője. A testvérfelekezetek nevében Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese mondott köszöntő beszédet, továbbá az évfolyamtársak nevében Lőrinczi Alpár lelkész üdvözölte a beiktatott szolgálattevőt. A gyülekezeti élet aktív közösségeként a nőszövetség képviselője is kifejezte jókívánságait.

Az ünnepi alkalomhoz a művészet is hozzátartozott: dr. Molnár Tünde-Erzsébet orgonajátéka és a Tiberius vonóshármas előadása emelte a hálaadás és öröm hangulatát.