Negyvenegy év után, június utolsó vasárnapján püspöki vizitációra kerülhetett sor Vargyason, a Magyar Unitárius Egyház legnagyobb lélekszámú vidéki gyülekezetében. A helyi gyülekezet egész napos, tartalmas programmal készült az egyház vezetőinek fogadására, ugyanakkor a látogatás alkalmat teremtett arra is, hogy megvitassák az egyházközség működésének fontos kérdéseit.

Kovács István püspököt és kíséretét a település határában fogadta Ilkei Árpád lelkész és az egyházközség tagjai, azon a legendákkal övezett helyen, ahol a Rika-patak, a Hagymás és a Vargyas-szoros találkozik. Nem messze innen emelkedik a Leányhalom, amelyről a helyiek úgy tartják, hogy ott meggyilkoltak egy vargyasi leányt, pusztán egy pénznek vélt hagyma miatt – mutatta be a környéket Ilkei Árpád.

Köszöntőjében Kovács István püspök örömét fejezte ki, hogy eljöhetett ebbe a székely völgybe, „ahol minden dombnak és dűlőnek története van, és ahol a táj összefonódik az emberi sorssal”. Hangsúlyozta, hogy a vizitáció célja nem csupán a hivatalos találkozás, hanem a lelki megerősödés is: „Azért jöttünk, hogy találkozzunk ezzel a közösséggel, számba vegyük lelki erőforrásainkat, és megerősödjünk hitünkben, hogy ezen a legendás tájon van múltunk, és lesz jövőnk is.”

Lovasszekeres felvonulás és székely kapu-avatás

A vendégek ezt követően díszes lovasszekérrel vonultak a paplak elé, ahol a híres bútorfestő Sütő-család adományaként székelykaput avattak fel. Sütő Gábor elmondta: szülei emlékére készítette a székelykaput, ezért csak egyetlen szó jelenik meg rajta, a köszönet. A bútorfestés és faragás mestersége nemcsak évszázadok óta él ezen a vidéken, hanem ugyanennyi ideje él a Sütő család kezei által is – nemzedékről nemzedékre öröklődve. Sütő Gábor jelen lévő fiai és unokái is tanúsítják: a hagyomány nem ért véget, tovább él és formálódik a jövő nemzedékeiben.

Kovács István püspök áldotta meg a kaput, kívánva, hogy mindig nyitva álljon az ide érkezők és innen indulók előtt, akárcsak a szív. Áldását adta a kapu készítőjére, Istentől kérve, hogy az ifjú nemzedék vigye tovább az atyai örökséget. A püspöki vizitáció tiszteletére egy rózsát ültettek a paplak előtti kertbe, hogy a jövő nemzedékeit is emlékeztesse erre a napra.

A látogatás tulajdonképpeni céljával összhangban, az egyház vezetői tanácskozást folytattak az egyházközség elnökségével és a keblitanács tagjaival. Sorra vették azokat a témákat, amelyek meghatározzák a közösség jelenlegi helyzetét, és jövőbe mutató tervekkel keresték a fejlődés és megmaradás lehetőségeit.

A hagyományok őrzése fontos Vargyas számára

A vendégek számára tartogatott egyik meglepetés a kultúrotthonban rendezett textilművészeti kiállítás volt, ahol Csomák Lászlóné Cserzi alkotásait tekinthették meg. A művészt tíz éve ragadta magával ez a különleges technika, és azóta természetes anyagokból – újrahasznosított textilekből, gyakran hulladékból – készülő munkái nemcsak a szakma, de a közönség figyelmét is elnyerték, egészen a Vatikánig eljutva. Kovács István püspök személyesen is köszöntötte az alkotót, hangsúlyozva a képek mély lelki tartalmát, valamint azt a nemes célt, hogy tudását a fiataloknak is átadja – ahogy az a tárlat anyagában is megjelent.

A Polgármesteri Hivatalban tett látogatás során Imets Lajos polgármester bemutatta Vargyas nagy becsben tartott ősi címerét, amelyet Köpeczi Sebestyén József heraldikus készített, és
amely a közösség hagyományainak fontos örökségét őrzi.

A vargyasiak számára fontos a múlt megőrzése, ez a székelyszáldobosi leányegyház imaházának kialakítására tett erőfeszítésekben is meglátszik. A vendégeket itt Farkas Enikő gondnok és a leányegyházközség kicsiny gyülekezete fogadta, bemutatva azt a munkát, amit a több mint százéves ház szakszerű konzerválásáért tesznek. Ferenczi Z. Sámuel műemlékvédelmi szakmérnök segítségét ajánlotta fel a közösségnek abban, hogy szakszerű tervek készülhessenek a ház megmentésére, Kovács István püspök pedig Isten áldását kérte a gyülekezet tagjaira.

Küldetésünk: Isten hívása szerint élni

Délután 15 órakor a harangszó ünnepi istentiszteletre hívta a híveket Vargyas kiemelkedően szép templomába. A püspöki vizitáció mellett ez alkalommal a templom felszentelésének 205., valamint az orgona felszentelésének 100. évfordulóját is megünnepelték. Ahogyan Ilkei Árpád lelkész megemlítette, a templom kerek évfordulóit száz évvel ezelőtt Trianon, öt évvel ezelőtt pedig a világjárvány akadályozta meg méltó megünneplésükben. A gyülekezet ezért most érezte úgy, hogy az orgona centenáriumát méltóképpen összekapcsolhatja a korábban elmaradt templomi évfordulóval is.

Az ünnepi istentiszteleten imát mondott Biró Attila esperes, majd szószéki beszédet mondott Kovács István püspök, aki a 1Pét 2,2–5 alapján szólt a gyülekezethez.

Az igehirdetésben arra hívta fel a figyelmet, hogy a küldetés évében mindannyiunkat az a kérdés foglalkoztat: mi a küldetésünk, miért vagyunk a világban. Erre csak egyetlen válasz adható: Isten hívása szerint élni. Küldetésünk keresztény emberként, unitárius egyházhoz tartozóként, a Kárpát-medencében élő magyar kisebbség tagjaként: építeni Isten országát. Isten munkatárssá tesz bennünket ebben a teremtő munkában.

Rámutatott, mennyire szép a teremtett világ és az épített örökség, amely mind-mind arról tanúskodik, hogy Isten társává fogadta az embert az alkotásban. A kő, a mész önmagában nem lenne elég – kellett hozzá a láthatatlan kötőanyag is: a honszeretet, a hit égbe emelő ereje, és az a leírhatatlan csoda, ami által templomot, otthont, közösséget tudunk építeni. Péter apostol is erre buzdít: legyünk élő kövei a lelki háznak, mert közösséget is csak így lehet építeni.

Szólt arról is, milyen fontos a mindennapi munka, a kenyér, a ház, az infrastruktúra, de figyelmeztetett: ne feledkezzünk meg a lelki kincsekről sem. Hiába minden anyagi javunk, ha a közösség széthullik, akkor elveszítjük önmagunkat is. A világ ma azt sugallja, hogy az ember önmagában is elég a boldogsághoz, de ez nem igaz: a lét alfája és omegája a közösség, csak így érdemes élni.

A vargyasiaknak szánt üzenetének központi gondolata az volt, hogy alkossanak erős közösséget, és maradjanak meg a templom mellett. Zárásként kiemelte: komoly tudományos kutatások igazolják, hogy az ember belepusztul a magányba, míg azok élnek a legtovább, akik közösségbe járnak, imádkoznak és hálát adnak Istennek.

Évfordulók ünnepe Vargyason

A templom felszentelésének 205., az orgona felszentelésének 100. évfordulója, valamint a püspöki vizitáció alkalmából tartott ünnepségen Gáll Hajnalka, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja is köszöntötte az egybegyűlteket. Hangsúlyozta, hogy ezek a jeles események nemcsak a múlt értékeire irányítják figyelmünket, hanem közösségünk hitének és összetartozásának élő tanúságai.

Egy templom és orgonája több mint építmény és hangszer – az imádság, a hűség és az isteni jelenlét szimbólumai, amelyek generációkon átívelő üzenetet hordoznak. E falak között nemzedékek imádkoztak, az orgona pedig immár száz éve kíséri az istentiszteleteket. A konzul asszony jókívánságát fejezte ki, hogy a megújult hangszer továbbra is Isten dicsőségét hirdesse, és a templom maradjon a lelki megnyugvás, a közösségi összetartozás és a hitbéli megújulás helye.

Imecs Lajos polgármester is a két évforduló jelentőségét emelte ki, hangsúlyozva, hogy ez valódi közösségi ünnep. Mint fogalmazott, a templom nem csupán egy épület Vargyas szívében, hanem közösségi identitásunk és hagyományaink szimbóluma, ahol generációk nőttek fel, őseink őrizték a hit lángját, és ahol ma is átadjuk azt. Imecs Lajos szerint ez az a hely, ahol mindig otthon lehetünk, elcsendesedhetünk, és rátalálhatunk azokra az értékekre, amelyek megtartanak bennünket. Ez a templom mindannyiunké, szilárd kő és bizonyosság, hogy Isten velünk van, hangzott el.

A vizitáció záróakkordjai: lelki útravaló és összegzés

A testvérfelekezetek közül elsőként Bod Péter református lelkipásztor szólalt fel, az 50. zsoltár 23. versét idézve hangsúlyozta: az Istennek tetsző áldozat a hálaadó szív, és aki hálával szolgál és Isten útját követi, az megtapasztalja az ő üdvösségét, áldását. A római katolikusok nevében Artur Prenkiewicz lengyel minorita szerzetes magyarul köszöntötte a résztvevőket. Az általa idézett allegóriában az élet fontos „hajói”, a szeretet, a gazdagság, a büszkeség vagy az idő, az emberi létezést vélt vagy valós értékeit képviselik. A példázat arra hív bennünket, hogy éljünk szeretetteljes életet, mert múlandó értékek helyett ez az egyetlen dolog, amire az időnek nincs hatása.

A templom 205. évfordulója alkalmából Fehér János művészettörténész átfogó betekintést nyújtott a vargyasi templomok történetébe, majd Ilkei Árpád az orgona történetét elevenítette fel. Román Ábel fiatal orgonaművész zenei időutazásra hívta a hallgatóságot többek között a barokk, a romantikus, a korai modern zenei korszak műveit érintve. Az orgonaavató Kovács István püspök áldásával zárult.

Az ünnepség fénypontját a helyi közösség tagjainak előadása jelentette: a Dalárda, a gitárosok és a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nemcsak szívhez szóló zenei élménnyel gazdagították az alkalmat, hanem egy tanulságos jeleneten keresztül a hit mélyebb értelmét is megmutatták.

A püspöki vizitáció utolsó momentumaként Szabó László, a püspöki Hivatal vezetője összefoglalta a Főhatósági Vizsgálószék által tapasztaltakat, Sándor Krisztina főgondnok pedig a püspöki vizitáció összegzését nyújtotta. Végezetül Kovács István osztotta meg zárógondolatait és tette fel a püspöki vizitáció kanonikus kérdéseit a gyülekezet tagjainak. Ebből egyértelművé vált, hogy elégedettek mind a lelkész, mind az énekvezér, mind az egyházközségi vezetők hivatásgyakorlásával.
A tapasztaltak alapján Kovács István megállapította: Vargyason van keresztény, unitárius és magyar jövő.