Legyen a ti hitetek szerint!(Mt 9,29)

„Az ima tartja a lelket, a mosolyt, a kitartást, a „fel nem adom”-ot, a reményt az emberben, az ima nagy erő és fegyver!” – olvasom egy daganatos betegséggel megküzdött nő vallomásában, és tudom, milyen nehezen fogalmazódnak meg az őszinte, mély, hitből fakadó imádságok az életnek ilyen próbatételeiben, mégis bizalommal kell megvallanunk, hogy: „…a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt” (Jakab 5,15).

Ima a gyógyulásért

Gondviselő Istenünk!

Kereslek Téged, Aki megismerteted velem életem útját, és élni tanítasz beteget és egészségest. Önmagamba fordulok egy pillanatra, mint annyiszor máskor, mert tudom, hogy mindig ideje van az imádkozásnak. Keresem a lehetőségét annak, hogy felmelegedjen a lélek, hogy a csend, nevednek kiejtése megnyugtasson és erőt adjon a mindennapokhoz, a mély belső békéhez.

Hajolj közel hozzám ebben a csendben, hogy elmondjam Neked: Köszönöm gyermekkoromat, amikor szüleimtől, nagyszüleimtől megtanultam tiszta szívvel imádkozni és hálát adni, aztán áldást kérni saját és szeretteim életére. Köszönöm, hogy erőt adtál az imádkozáshoz és a munkához fiatal felnőttként, amikor elő kellett teremteni a mindennapi kenyeret és kérni a Te áldásodat feladataim végzéséhez, kötelességeim teljesítéséhez, a felelősségteljes élethez.

Hála legyen Neked, Istenem, hogy az imádság erejével igyekeztem megőrizni szívem tisztaságát akkor, amikor társat választottam, és akkor is, amikor az élet legszebb csodájával, gyermekkel ajándékoztál meg.

Áldást és erőt kérek Tőled, Istenem. Adj erőt a testnek, hogy fájdalmaim enyhüljenek, állapotom javuljon. Adj erőt ahhoz, hogy mindig tudjak imádkozni, mert időnként nehezemre esik azt mondani: „…legyen meg a te akaratod”, és ahhoz is, hogy merjem Rád bízni magam, akarjak Veled együtt lenni ezen az úton és mindeközben engedjem, hogy gondomat viseld.

Bölcsességet kérek ahhoz, hogy el tudjam fogadni önmagamat jó és rossz tulajdonságaimmal, erősségeimmel és gyengeségeimmel együtt, és megértsem, hogy minden döntésemben a pillanatnyi legjobb tudásom vezérel.

Áldd meg családomat, akiknek szeretete, támogatása, kitartása, ragaszkodása, türelme és megértése táplálja bennem a reményt, biztonságérzetet ad, élni akarásra buzdít, és segít megőrizni méltóságomat a sok tűszúrás, a kezelések, a rengeteg vizsgálat, a hosszú várakozások, a mindent átitató kemószag ellenére. Légy velünk, hogy szereteted fényének sugarai világítsanak közös életünkben.

Áldj meg minden jó szándékú embert, aki ezekben az órákban, napokban velem és mellettem van akár egy bátorító szóval, egy imádsággal, egy kézfogással, egy öleléssel, egy telefonhívással, puszta jelenlétével.

Áldd meg minden beteg embertársamat a gyógyulás és megerősödés hosszú útján, és tarts meg abban a hitben, hogy „akik az Úrban bíznak, erejük megújul…”(Ézs 40,31a). Mi ezt nem egyszer megtapasztaltuk. Add a testnek az élet, a léleknek a megújulás reményét. Köszönöm, Istenem, hogy imádkozhatok és imádságomat meghallgatod.

Ámen.

Buzogány Csoma Csilla