„A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el.” (Gal 6,9a) – e bibliai üzenet jegyében tartották szeptember 12-én a 27. Szejkefürdői Unitárius Találkozót. Erdély különböző vidékeiről és Magyarországról mintegy 1200-an érkeztek az egyház hagyományos őszi találkozójára, hogy együtt ünnepeljenek, találkozzanak, imádkozzanak és részesüljenek az úrvacsora közösségében.

A nap programja a hagyományoknak megfelelően Székelyudvarhelyen kezdődött, ahol megkoszorúzták Orbán Balázs szobrát. Ezt követően Szejkefürdőn a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred és a Homoródalmási Fúvószenekar közreműködésével kezdődött az ünnepi bevonulás. A nap műsorvezetői Költő Csenge ötödéves és Széll Róbert Pál hatodéves teológiai hallgatók voltak.

A nemzeti zászló átvételét követően Kovács István püspök köszöntötte az egybegyűlteket. A főpásztor a Szejkefürdőre való megérkezést hazatérésként, Isten szabadtéri templomába való visszatérésként fogalmazta meg, ahol a résztvevők ismét megtapasztalhatják Isten közelségét és a közösség megtartó erejét.

„Örvendjünk, adjunk hálát a Jóistennek, hogy itt lehetünk. Adja a Jóisten, hogy itt, ebben a megerősödött közösségben és ott azokban a közösségekben, ahol vasárnapról vasárnapra, hétköznapokon imádkoztok és dolgoztok, Isten áldása minden nap megmutatkozzék életünkön” – fogalmazott Kovács István.

A házigazda gyülekezetek nevében László Bernadett, a Székelyudvarhely 1. Számú Unitárius Egyházközség lelkésze köszöntötte a résztvevőket. A régi szejkefürdői találkozók kitűzőire utalva idézte fel, hogyan változott az évek során a találkozó, és hogyan változnak vele együtt azok is, akik évről évre visszatérnek. Saját életútján keresztül – a nagymamája kezét fogó gyermektől a teológiai hallgatón és szórványlelkészen át a házigazda gyülekezet lelkészéig – mutatta meg, hogyan kísérheti végig Szejkefürdő több életszakaszon át az embert. A 90. zsoltár szavaira utalva hangsúlyozta: a változások közepette Isten nemzedékről nemzedékre várja és újra egybegyűjti a közösséget, hogy tagjai találkozzanak vele és egymással, megerősödjenek unitárius hitükben és összetartozásukban.

A találkozás és az összetartozás jelképeként három éve útjára indított vándorkopjafát – Balázs Antal fafaragó mester és Lőrinczi Lajos közügyigazgató adományát – idén is továbbadták. A Magyarországi Unitárius Egyházkerület és a Küküllői Unitárius Egyházkör képviseletében Kriza János püspöki helynök és Márkos Hunor Elemér esperes adta át a kopjafát Csécs Márton Lőrincnek, a Kolozs-Tordai Unitárius Egyházkör esperesének.

Az istentiszteleten Bartha Mária Zsuzsanna kocsordi unitárius lelkész imádkozásban szolgált. Fohászában azért imádkozott, hogy Isten szeretete az emberek életén keresztül váljon láthatóvá, hitük a nehézségek között is megtartsa őket, és Isten áldása kísérje az egybegyűlt közösséget.

A szószéki szolgálatot Kriza János, a Magyarországi Unitárius Egyházkerület püspöki helynöke végezte. Beszédének alapgondolatául János első levele 4. részének 12. versét választotta: „Istent soha senki sem látta. Ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.”

Beszédében abból indult ki, hogy miközben korábban soha nem volt ennyi lehetőségünk kapcsolatban lenni egymással, a személyes találkozás könnyen háttérbe szorulhat. Arra kereste a választ, hogyan válhat a láthatatlan Isten jelenléte megtapasztalhatóvá az ember életében. A segítő kézben, a meghallgatásban, a megbocsátásban, a türelemben és az egymás mellett való megmaradásban Isten szeretete válhat láthatóvá. Három képpel erősítette meg ezt a gondolatot: valaki ott maradt a szenvedő mellett, Jézus nevén szólította Zákeust, az irgalmas szamaritánus pedig megállt. Mindhárom találkozásban a másik ember vált fontossá.

Szejkefürdő jelentőségéről szólva arra mutatott rá, hogy a különböző gyülekezetekből, falvakból és városokból érkezők útjai ezen a napon ismét találkoznak. „A találkozó annak a bizonysága, hogy igenis szükségünk van egymásra” – hangsúlyozta. Szejkefürdőt a közösségi élet egyik metszéspontjaként fogalmazta meg, ahol az egyéni utak egy időre közös úttá válnak. Beszédét azzal a gondolattal zárta: „Istent a szereteten keresztül tudjuk megmutatni egymásnak. És ahol ez a szeretet történik, ott Isten közel van, bennünk, közöttünk és rajtunk keresztül.”

Az énekvezéri szolgálatot Dezső Margit Hajnalka, a Magyarsárosi Unitárius Egyházközség kántora végezte, a közös éneklést pedig a Székelyudvarhely 1. Számú Unitárius Egyházközség kórusa segítette.

Az úrvacsoravételre előkészítő beszédet Márkos Hunor Elemér, a Küküllői Unitárius Egyházkör esperese mondta. Alapgondolatát Pál apostol szavaiból választotta: „Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedtünk.” (1Kor 10,17)

Szejkefürdőről olyan lelki otthonként beszélt, ahol a hit, az emlékezés és a családi együttlét összekapcsolódik. Saját életútját is felidézte: egykor teológiai hallgatóként érkezett a találkozóra, később lelkészként vett részt rajta, az utóbbi években pedig feleségével és gyermekeivel együtt tér vissza Szejkefürdőre. Ezzel összefüggésben a hit továbbadásának fontosságát hangsúlyozta: a vallásos nevelés a tanítás mellett a közösen megélt pillanatokon keresztül is történik.

Az úrvacsorát közösségvállalásként értelmezte: az egy kenyérből való részesedés Istenhez és egymáshoz egyaránt kapcsolja az embert. Az Erdélyből, Magyarországról, történelmi gyülekezetekből és szórványközösségekből érkezők különbözősége nem akadálya az összetartozásnak. Az úrvacsora egyszerre a hála és az egymásért vállalt felelősség alkalma. Kiemelte, hogy önmagában a sokaság még nem jelent megtartó erőt: valódi közösséggé akkor válunk, ha egymásért is jelen vagyunk. „A hit örökség, amelyet meg kell élnünk. Az emlékezés hála, amelyből erőt meríthetünk. A család és a közösség pedig ajándék, amelyért felelősséggel tartozunk” – fogalmazott.

Az úrvacsorai kenyeret és bort a Magyarországi Unitárius Egyházkerület és a Küküllői Unitárius Egyházkör adományozta. A színpadon helyet foglalóknak Kovács István püspök, Andrási Benedek főjegyző és Lőrinczi Lajos közügyigazgató osztott úrvacsorát, míg a gyülekezet tagjai az úrvacsorás sátraknál részesültek a jegyekből.

Az úrvacsoraosztást követően Szombatfalvi Csongor, a Désfalvi Unitárius Egyházközség lelkésze, a Küküllői Unitárius Egyházkör jegyzője mondott záró imát és áldást. Fohászában az egység és az összetartozás mellett azért imádkozott, hogy a találkozás és az úrvacsora erősítse meg a résztvevőket abban, hogy hazatérve tegyenek gyülekezeteikért és közösségeikért. Az idei találkozó mottójához visszakapcsolva kérte: „Segíts, hogy a jó cselekvésben ezután se fáradjunk el.”

A találkozó ideje alatt több kísérőprogram várta a résztvevőket. A gyermekek számára a Székelyudvarhely 1. Számú Unitárius Egyházközség által működtetett Mustármag Műhely kínált foglalkozásokat. A munkába pedagógusok, nyugdíjas pedagógusok, nőszövetségi tagok, keblitanácsosok kapcsolódtak be. A gyermekeket festéssel, rajzolással, kézműves és papírmunkákkal várták.

A Lelki sátorban Szász-Cserey Katalin firtosmartonosi unitárius lelkész fogadta a személyes beszélgetésre, meghallgatásra vágyókat. A Nőszövetségi sátorban a Magyarországi Unitárius Egyházkerület, a Küküllői Unitárius Egyházkör és a Székelyudvarhely 1. Számú Unitárius Egyházközség nőszövetségi közösségei mutatkoztak be kézimunkákkal, kézműves alkotásokkal és festett kazettákkal, betekintést nyújtva a nőszövetségi életbe.

A résztvevők a nap folyamán ingyenesen látogathatták az Orbán Balázs Látogatóközpontot, az Erdély MINI PARK pedig kedvezményes belépést biztosított számukra.

Az istentisztelet és az úrvacsoravétel után a résztvevők a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred és a Homoródalmási Fúvószenekar vezetésével vonultak Orbán Balázs síremlékéhez. A sírnál tartott megemlékezést a bethlenszentmiklósi fúvószenekar műsora vezette fel.

Sinka Arnold Hargita megyei tanácsos Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke nevében is köszöntötte az egybegyűlteket. Szejkefürdőt olyan helynek nevezte, amely összeköti a múlt örökségét, a jelen közösségét és a jövő reménységét. Kiemelte az egyházak közösségmegtartó szerepét, az anyanyelv, a hit és a hagyományok továbbadásának fontosságát, valamint az önkormányzatok, az egyházak, a civil közösségek és a helyi emberek együttműködésének jelentőségét. Orbán Balázs örökségéhez kapcsolódva arra hívta fel a figyelmet, hogy ismerjük meg, becsüljük és őrizzük azt a közösséget, amelyhez tartozunk. „Egy aszfaltozott út, egy épület vagy egy felújított tér önmagában még nem teremt közösséget. A közösséget az emberek teszik élővé” – hangsúlyozta.

Dávid Endre, Székelyudvarhely alpolgármestere az Orbán Balázs sírjánál való megállásból és az emberi élet végességéből kiindulva beszélt arról a felelősségről, amely minden nemzedéket saját közössége jövőjéért terhel. Hangsúlyozta: a múlt öröksége önmagában nem biztosítja a megmaradást, minden nemzedéknek újra meg kell válaszolnia, kik vagyunk, mihez ragaszkodunk, és mit kívánunk továbbadni. A mai világ kihívásairól szólva úgy fogalmazott: „Meghódítottuk a távolságot, de elveszítettük a közelséget. […] Összekötöttük a világot, de közben magányossá tettük az embert.” Beszéde végén összefogásra és cselekvésre hívott: „Megalkuvás helyett mindig mondjuk ki az igazat, széthúzás helyett pedig ma nyújtsunk kezet egymásnak.”

A köszöntőket követően elhelyezték a kegyelet koszorúit Orbán Balázs síremlékénél.

A 27. Szejkefürdői Unitárius Találkozó a Himnusz és a Székely himnusz közös eléneklésével zárult.