„Ma ismét összegyűlt egy kis közösség, / Hogy lelkipásztorunknak a legjobbat kérjék. / Engem, mint gondnokot kértek, hogy megtegyem, / E köszöntőt elmondjam közösségünk nevében.”

2022. július 3-án, a homoródoklándi lelkészbeiktatón rigmusba szedett gondolataival szólt Tőkés Lóránt lelkészhez a gyülekezet örvendező hangján Elekes Zoltán gondnok. A lelkészbeiktató minden perce emelkedett volt. Fúvószenekar fogadta az érkezőket, orgonaszó és áhítat emelte a szíveket. Beköszönő prédikációjában a lelkész az apostoli küldetés hangján szólt: „a tűz majd megmutatja, hogy kinek mit ér a munkája.” Főtisztelendő Kovács István püspök lelkesítő beszéde a gyülekezet előtt megnyíló új lehetőségről, az igazi gyülekezetépítés új kontextusáról szóltak. Lelkesítő szavai üdítőleg hatottak az ünneplőkre. A szertartás centruma a kinevezés ismertetése, valamint a templom kulcsának, a Bibliának, az egyházközség kelyhének és pecsétjének ünnepélyes áttestálása volt. Tőkés Lóránt alázattal és egyben elköteleződéssel a szívében vette át e jegyeket és a mögöttük rejlő lelki, szellemi és anyagi felelősséget. A köszöntők rendjén felszólalt Csíki Áron köri felügyelőgondnok, Nagy Adél, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének titkára és Bíró Barna Botond, Hargita megye tanácsának alelnöke is. Mindnyájan a személyes lelki kötődés hangján erősítették a szolgálatot vállaló lelkészt. Dsida Jenő „szürke ólomkarikájának” varázslatába Egyed Álmos konfirmandus avatott be, majd Frunzea Ádám csellójátéka révén Bach-futamok szálltak a templomi csendben. A himnusz eléneklése megerősítette bennünk a tudatot, hogy Isten egy jó őrállót helyezett Oklándra, ahol a múlt és jelen között szoros a kapocs, és ahol vigyázni kell a lelki kincseket. Az ünnepi vacsora is inkább mennyegzőhöz volt hasonlatos , a lelkészt és családját a hat évig általa mentorált szovátai néptánccsoportja tánccal, népdalcsokorral, a helyi énekvezér pedig gyermekműsorral éltették, míg a Frunzea testvérek hegedűszóval érzékenyítették a lélek húrjait. Az ínycsiklandó étkek mellé az Abásfalvi banda húzta a fülbe valót. Gondolom, később talp alá való is lett belőle! A leginkább mégis az érintett meg, hogy a nagy ünnepben néhány csókfalvi atyafi is velünk együtt ünnepelte, siratta csendben a gyülekezetükből kirajzott kedves Tőkés családot, kik a kis hegyes tornyú sóvidéki templom tövéből most a homoródi tájak szerelmesei lettek. Isten aranyozza útjukat!

Solymosi Alpár, lelkész-esperes

Fotó: ifj. Csedő Attila