Az alábbiakban Lőrinczi Alpár János gyergyószentmiklósi lelkész személyes beszámolóját olvashatják a szeptember 21-én tartott lelkészbeiktató ünnepi istentiszteletről.

Lelkészbeiktató istentiszteletre került sor a Gyergyószentmiklósi Unitárius Egyházközségben 2025. szeptember 21-én. Erre az ünnepi alkalomra egyházközségünkbe látogatott főtisztelendő Kovács István püspök úr, a meghívott lelkésztársak, volt teológiai társak, barátok és más meghívottak.

Ez az alkalom felemelő, meghitt és megerősítő ünn

ep volt az egyházközség számára, hiszen azt éreztük, hogy mellettünk áll egyházunk főpásztora, számtalan lelkésszel és baráttal együtt. Általuk volt igazán ünnepi ez az alkalom, és nagyszerű volt hallgatni, ahogy a kis imaház megtelik gyönyörű éneklő hangokkal. Azt éreztük a jelenlévők által, hogy Isten lelke velünk van és megszenteli ezt az alkalmat.

Bátorítás és emlékeztetőként szólt felénk Ft. Kovács István főpásztorunk Ézsaiás szavaival: „Ne félj mert én veled vagyok!” (Ézs 41,10a) Azt hiszem, hogy a gyülekezet nevében is elmondhatom, hogy ezzel a prófétikus üzenettel valóban erősítette ezt a közösséget. Nemcsak hallottuk, hanem éreztük, hogy nem kell félnünk, mert velünk van az Isten, velünk van a püspök, és a többi lelkésztárs is. Jó volt ezt megérezni gyülekezeti tagként, lelkészként és vendégként egyaránt.

Számomra még azért is volt örömteli és ünnepi ez a beiktató istentisztelet, mert láttam a gyülekezet arcán az örömöt, hogy van lelkésze, ezáltal a bizakodást és a reménységet, hogy van jövője a gyergyói unitárius közösségnek. Ezért is adtam hálát az Istennek, hogy két évvel ezelőtt megadta nekem, hogy ide jöhessek. Hiszen áldás egy ilyen lelkes gyülekezetben szolgálni, együtt dolgozni és reménykedni a jövőnkben. Éppen ezért hiszek abban, hogy a vasárnapi lelkészbeiktató ünnepély nem csak a lelkészről szólt, hanem a gyergyói unitárius közösségről is, hiszen ez az ünnepély egy üzenet a nagyvilágnak, amellyel azt üzenjük, hogy itt vagyunk, hiszünk és dolgozunk kis közösségünkért. Bár a Gyergyói-havasok ölelésében, kissé elszigetelve élünk, de itt vagyunk és fontos számunkra az unitárius vallásunk, identitásunk.

Az elmúlt két esztendőben sok Istent kereső emberrel ismerkedtem meg itt, Gyergyószentmiklóson. Ez jellemzi a gyülekezet nagy részét is: keresik mindazt, ami túlmutat a hétköznapi tapasztaláson, ami a lélek felé emel és ami értelemmel tölti fel életünk megannyi pillanatát. Éppen ezért tettem fel a kérdést magamnak már az elején: Mit hirdetek én ezeknek az embereknek, azoknak, akik sokszor bölcsebbek nálam és erősebb hittel rendelkeznek?

Az elmúlt két évben az kezdett letisztulni bennem, hogy azt kell hirdetnünk, amiért fiatal éveinket adtuk, amiről szól a hivatásunk, amiért lelkészek akartunk lenni. Így a prédikációban Pál apostol válaszát idéztem, amikor azt mondta: azt hirdetem nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg nem sejtett.

Bár kielégítő és tökéletes választ nem adhatunk erre a kérdésre, mégis annyiszor próbájuk karcolni a felszínét annak az isteni titoknak, amit szemünkkel nem láthatunk, fülünkkel nem hallhatunk és szívünk annyiszor nem ért meg. De mégis, időnként meg-megsejtünk valamit az isteni valóságból, és ez a szüntelen sejtelem hajt bennünket arra, hogy Isten valóságát keressük és hirdessük. Még akkor is, ha olyan esetlenül tesszük azt.

Mi, itt a gyergyói egyházközségben hétről hétre erre teszünk kísérletet, együtt keresünk valami magasztos értelmet, gondviselésszerű jelenvalóságot, amit eszünk fel sem foghat, de lelkünk számtalanszor megsejt. Én lelkészként azt érzem, hogy ez egy közös út, a lelkész és a gyülekezet közös útja, amelyen vasárnapról-vasárnapra együtt lépegetünk. Ezért volt ünnep a lelkészbeiktató, mert hálát adtunk egymásért, megerősödtünk küldetésünkben és mutatjuk, hogy itt vagyunk a Gyergyói-medencében, mint egyházunk egyik értékes darabja.

Az ünnepért, a találkozásokért és minden apró sikerünkért Istené a dicsőség! Ámen.

Atyafiságos tisztelettel,
Lőrinczi Alpár János, gyergyószentmiklósi lelkész

Gyergyószentmiklós
2025. 09. 25.