Kecskés Lajos 1928. december 1-én született az erdők ölelésébe rejtezett Maros megyei Ravában. Tündérmesék és legendák földjén, gazdálkodó, munkás családban. Szerető szülei és testvérei körében, az akkor még népes, gyermekzsivajtól hangos faluban eszmélt rá Isten teremtett, szép világára, tanulta meg Istent imádni, embert szeretni. Itt tanulta meg a természet, a föld, a munka tiszteletét és szeretetét. A kilenc testvér közül négyen, az abban az időben még nem gyógyítható gyermekbetegségben vesztették életüket. Édesapja és testvérbátyja a második világháború hősi áldozatai lettek. Az özvegy édesanya nagy szeretettel és nagy küzdelmek árán tartotta össze a családot, félárván maradt gyermekeit. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, Ravában végezte, ahol szakképzett tanítók nevelték, oktatták a népes gyermeksereget. A jól tanuló kisdiákot szülei a helybéli unitárius lelkész javaslatára a székelykeresztúri Orbán Balázs Unitárius Főgimnáziumba íratták. Itt végezte középiskolai tanulmányait 1940–1948 között, nagy tudású és elhivatott tanárok irányítása mellett. A székelykeresztúri unitárius gimnázium szellemisége, összetartó közösségi élete egész további életét meghatározta. Az érettségi oklevél sikeres megszerzése után rövid ideig tanítóként, majd könyvelőként dolgozott, és két éven át nehéz munkaszolgálatot teljesített. Unitárius teológiai tanulmányait 1954–1958 között végezte Kolozsváron. A teológiai évek során Kiss Elek püspök már hosszabb-rövidebb ideig tartó helyettesítő lelkészi szolgálatokra kérte fel Torockón és Küküllődombón, amelyet örömmel vállalt és végzett. A teológiai évek után, negyvenegy évre terjedő lelkészi szolgálatának első állomáshelye kilenc esztendeig Jobbágyfalva és Nyárádszereda volt.
1963-ban kötött házasságot hűséges hitvestársával, Nyitrai Gyöngyvérrel, akinek szülei ekkor még ártatlanul, koholt vádak alapján börtönbüntetésüket töltötték. 1964-ben a jobbágyfalvi unitárius lelkészi lakás lett az a hajlék, ahol a meggyötört és sokat szenvedett lelkészszülők, Nyitrai Mózes és Nyitrainé Deák Berta otthonra találtak. Házasságukat a gondviselő Isten három fiúgyermekkel ajándékozta meg. A nagyobb fiúk, Levente-Dénes és Jenő a jobbágyfalvi lelkészi évek alatt születtek, a kisebbik, Csaba, pedig az új állomáshelyen, a székely Mezőség határfalujában, Szabédon. A szabédi lelkészi szolgálat harminc esztendejének legnagyobb részében, a hűséges hitvestárs a templomi istentiszteleteken, szertartásokon énekvezérként is segítette, kiegészítette férje hivatását. A három évtized legnagyobb megvalósításai Szabédon: a falu járdásítása 1971-ben, az új papilak felépítése 1978-80 között, a templom többszöri javíttatása. A kommunista diktatúra megpróbáló évtizedei során végezte kitartással és nagy lelkesedéssel gyülekezet- és faluépítő szolgálatát. Az 1989. évi államhatalmi változást követően hitvestársával és Farkas Ernő magyar szakos tanárral együtt álmodták meg a Szabédi László emléknapot, amelyet az Erdélyi Magyar Közművelődési Eegyesület is felkarolt, méltó emléket állítva ezáltal a falu „fogadott fiának”, Szabédi László mártírsorsú költőnek, írónak, egyetemi tanárnak, unitárius lelkészunokának. A Szabédi László emléknapot azóta is esztendőről-esztendőre megszervezik Szabédon.
1999-ben, hetvenegy éves korában vonult nyugdíjba. A több mint négy évtizedes kitartó munka és lelkészi szolgálat után, a gondviselő Isten megajándékozta közel huszonnégy szép nyugdíjas esztendővel, amelyet hitvestársa mellett, családja körében tölthetett, a marosvásárhelyi unitárius hívek, gyülekezetek szeretetével és megbecsülésével körülvéve. Új otthonra leltek a marosvásárhelyi unitárius közösségben, gyülekezetekben. Felkérésre örömmel vállalt szolgálatokat a marosvásárhelyi és környékbeli unitárius templomokban. Önkéntesként segítette a marosvásárhelyi unitárius egyházközségek szociális alapítványának, az Unitarcoop Alapítványnak a működését. Gyakran részt vett a Marosvásárhely-kövesdombi új unitárius templom építése során szervezett kalákákban. Az új templom felépülése és felszentelése után, az ott szolgáló lelkészfiának állandó segítsége volt. Gyönyörű kézírásával, gyöngybetűivel minden év elején vezette be az egyházközség aranykönyvi bejegyzéseit.
Egy évvel ezelőtt fizikai és egészségi állapota gyengülni kezdett. Gyengélkedése közepette nagy elégtételt és örömöt jelentett számára, hogy Magyarország Kormánya és szeretett Egyháza a Magyar Arany Érdemkereszt átvételére érdemesnek találta, hűséges szolgálata és életműve elismeréseként. Hisszük, hogy a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán személyesen átvett szép elismerés hozzájárult földi élete további egy évvel történő meghosszabbodásához.
2023. július 30-án, vasárnap, rövid szenvedés után visszaadta nemes lelkét teremtő Istenének. Áldott emlékét szívünkben, lelkünkben őrizzük!
A nyilvános virrasztásra 2023. augusztus 2-án, szerdán 18 órától kerül sor a marosvásárhelyi református temető ravatalozójában. A gyászistentisztelet 2023. augusztus 3-án, csütörtökön 11 órakor kezdődik, ugyancsak a marosvásárhelyi református temető ravatalozójában. A temetési szertartás befejező részeként a homoródkarácsonyfalvi unitárius temetőben kerül sor a hantolásra, 2023. augusztus 3-án, csütörtökön 15 órától.
Kecskés Csaba
lelkész