Szerető Istenünk!

Adventi vágyakozásunkban ma újból hozzád emelkedünk lélekben. Vágyainkat és reményeinket zsoltáros szavakra formáljuk, és reméljük, hogy elhozod számunkra a nagy találkozás lehetőségét, amikor a szeretet ünnepel. Várjuk a te világosságodat, amikor véget érnek a csillagtalan sötét éjszakák, amikor a betlehemi csillag alatt újból összedobbannak a szívek.

Fülünkben már a jászolban mocorgó gyermek hangja és az angyalok éneke, és érezzük, hogy egy égi kéz készül helyrerázni a világot, készül megállítani a szennyben pörgő világ tengelyét, hogy legalább egy este tegyék le a fegyvert az egymással szembenállók. Ez az égi kéz, a te kezed Istenünk, mely minket is arra int, hogy legalább egy este fordítsuk egymás felé tekintetünket, és az ökölbe szorított kéz lendüljön ölelésre.

Segíts meg Istenünk, hogy amikor felcsendül az ősi ének, szemünkben az örömkönnyek meséljenek arról, hogy szívünk és szándékunk tiszta. Beléd vetett hitünk erejével jöttünk Betlehem felé, a békesség felé, a fényesség felé, egymás felé.

Beismerjük Istenünk, hogy sok mindent helyre kellene rakni annak érdekében, hogy újra gyermekekként tudjunk megállni a jászolbölcső mellett, s szívünk legszebb ajándékait tudjuk adni a békesség fejedelmének.

Annyi minden meg kellene változzon, hogy megérthessük karácsony titkát, a szeretet csodáját.

Arcodnak fényessége, a teremtett világot tápláló szereteted vezessen ezen az úton, hogy valóban megérkezhessünk Karácsony áldott ünnepéhez.

Tégy minket erőssé, hogy megmaradhassunk ezen az úton, s végül megérdemeljük azt, hogy szereteteddel fölemelj, hogy legyünk még egyszer angyalok.

Ámen.

Buzogány-Csoma István