Az örök ifjúság illatos szelencéjét kevesen tudják egy életen át megtartani valahol a zakójuk belső mellényzsebében, szív közelben. Immáron néhai Dombi Gyula gondnok úrnál mindig kéznél volt az a míves kis láthatatlan dobozka, amelyből, mint értékes fűszert vette elő gondolatait, humoros történeteit, tanításait. Idősödő ujjai között is mindig morzsolt egy kis jegyzetet, egy csipetnyi humoros vagy éppen versidézetre építő köszöntőbeszédet, amellyel elő lehetett rukkolni. Jelenlétében a különbnél különb egyházi gyűléseken és más alkalmakon nem lehetett unatkozni. Szívében hűen hordozta az evangéliumi parancsot, miszerint nekünk, Jézus követőinek nem szabad megízetlenülni, hisz „Ti vagytok a föld sója!”. A humoros lelkület mellett a pontosság, következetesség és mértékletesség megjelenítője is volt. Gondnokként a vasárnap szent volt az életében. Egész családi környezetét, így gyülekezetét is a templom, a Gondviselő felé fordította.

1939. november 21-én született Homoródszentmártonban. Testvéreivel együtt szeretetben nevelkedett. A községi általános iskola után Székelyudvarhelyen a ma Tamási Áron nevét viselő líceumban érettségizett 1956-ban. Ezután könyvviteli főiskolára iratkozott be, majd a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem közgazdaság szakán szerzett oklevelet. 1969-ben feleségül vette a vargyasi származású Soós Ibolyát. Házasságukból négy gyermek született: Levente, Erika, Boglárka és Gyula. Általuk nyolc unoka életével ajándékozta meg nagyszülői szívüket a Teremtő. Munkahelyein mindig pénzügyvitellel foglalkozott: a vargyasi és földvári Állami Gazdaságban, a Hargita megyei Pénzügyi Hivatalban, illetve a Hitelszövetkezetnél. Óraadó tanárként is tevékenykedett a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Líceumban. Nyugdíjas éveiben az Alcsíki Leader Kistérségi Fejlesztési Irodának és az alcsíki önkormányzatoknak nyújtott pénztárvizsgálati és leltári szaktanácsadást, auditálást.

1968-tól tagja a Csíkszeredai Unitárius Egyházközségnek. Közel harminc évig volt gondnoka a gyülekezetünknek. 2008-2021 között a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör rangidős felügyelőgondnokaként példásan kivette részét az egyházköri tanács munkájából. Felügyeletével Csíkszeredában templom épült, Gyergyószentmiklóson imaházat vásárolt a helybeli unitárius gyülekezet.

„Ha menni kell, magammal sok mindent vinnék,/ Az egész édes, megszokott világot…” Búcsúsoraiban a csodás pennájú költő, Reményik Sándor eme versfelütését választotta. Búcsúzása, akárcsak élete: átgondolt, érzelmekkel teljes, szép, pedáns nyom, könnyes vallomás. Gondnokként utolsó erejét is összeszedve önéletírást hagyott a lelkészre, ki szolgatársi és emberbaráti kötelességből a koporsója mellett megállni kényszerül. Lelkipásztori szolgálatom során mindig ettől a búcsúzástól tartottam a leginkább. Mindent köszönök, köszönünk gondnok úr! Isten örök szeretete aranyozza be égig érő jó kedvedet!

Végtisztesség mellett december 11-én 13 órakor kísérjük örök nyughelyére Csíkszereda Kalász negyedi sírkertjében.

Solymosi Alpár lelkész, esperes