A tavaszi reggel első napsugarába lépett és lehunyta szemét. Mert úgy jobban érzékeli mindazt, ami körülveszi. Bensőjében is megmoccan az Élet.

Ma reggel úgy döntött, hogy gondosan megmunkált talajba ágyazza a gondolat magját. Hogy aztán minden reggel úgy döntsön, aznap is megsimogatja elhatározásával, megöntözi őszinteséggel, melegséggel árasztja el, ragaszkodásával táplálja, és gyönyörködik növekedésében.

Minden nap leült és figyelt rá. Arra, ahogy megtisztul, erősödik lelkében. Amikor épp erőtlennek, képtelennek érezte magát az aznapi szelídítésre, a növekedés szépségének csodája árasztotta el, és visszamosolygott rá az addig befektetett erő, ragaszkodás, szeretet.

A megszokás szőnyegét szálaira bontva most új, szertartásos időt teremt. Odafigyelés, elhatározás, kitartás. Örömteli választása ez a böjti ösvényen való másfajta lépegetésnek. Lemondás helyett elköteleződés, önmarcangolás helyett vidám választás.

Számára ezt jelenti a böjt: naponként úgy dönt, hogy időt szakít és figyel arra, amit választott: a készülődés ösvényére. Ragaszkodik hozzá, megszelídíti újra és újra, hogyha kell. Minden mást kizárva, a többezernyi ingerkép valóságát is elcsitítva egy választott időre minden képességével, erős akarásával, önfeledt örömével a gondolat csírájára összpontosít.

Mert lényünk csodálatos módon alkalmazkodik ahhoz, amit üzenünk neki, amire figyelünk magunkban. Meghallja és meghallgatja a bennünk zajló rezdüléseket és minden várakozást fölülmúlva válaszol. Csak üljünk le, tárjuk szélesre figyelmünk kapuját, és időről időre legyünk résen.

Napfényes, kitartó, szelíd és növekedésben gazdag böjti ösvényeket. Hogy a változásnak, megszelídítésnek, ragaszkodásnak és szeretetnek csírája védőburokként hálózza be önnön és közösségi világunkat.

Bodor Emese, Medgyes