2018. május 10-én a Berde Mózes Unitárius Gimnázium hármas évfordulót ünnepelt,  a Magyar Unitárius Egyház fennállásának 450. évét, a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium alapításának 225. évét és újraindulásának 25. évét. Az ünnepséget megnyitva Varró Margit igazgatónő azt mondta, hogy „az újraalakult Unitárius Gimnázium létét annak a belső földindulásnak köszönheti, ami elsősorban a lelkünkben, akaratunkban, minden követ megmozgató hitünkben, és végül a tettek mezején vált nyilvánvalóvá: őseink szellemi örökségéhez ragaszkodva azért küzdöttünk, hogy a kövek visszakerüljenek méltó helyükre. … S ma azért mondunk köszönetet, hogy munkánk nyomán áldás született.”

Bálint Benczédi Ferenc püspök az áldozócsütörtöki öntudatra ébredés fontosságának gondolatával indította ünnepi köszöntőjét. Az iskola felemelkedést és megmaradást jelent – mondta. Az egyház olyan ifjak nevelését tűzte ki célként, akik a tudást és a hitet egymás szolgálatba állítva készülnek hivatásukat betölteni. Tóth László csíkszeredai főkonzul méltatta, hogy a magyar lelki és szellemi élet meghatározó felekezeteként, az unitárius egyház kiemelt értéket hozott létre az iskolával. Méltatta az iskola azon törekvését, hogy az erkölcsi értékek szerzését is biztosítsa az ismeretszerzés mellett. Raffai Emil, Székelykeresztúr polgármestere az évfordulós évszámok (450, 225, 25) játékával kereste a választ arra, hogy melyiknek van nagyobb súlya. Üzenetében arra biztatta az iskolát és a jubiláló egyházat, hogy keresse az egyensúlyt céljai megvalósításában. Lőrinczi Lajos esperes az iskola egykori diákjaként, személyes élményekből táplálkozva vallotta: Az embert emberré az iskola teszi; a kősziklára épített oktatási intézmény azt nyújtja, ami az élethez kell: tudást és emberséget. Bíró Barna, a Hargita Megyei Tanács alelnöke az intézmény véndiákjaként köszöntötte a jelenlevőket. A 225 éve alapított és 25 éve újraindított iskola 450 éves, „kőbe vésett” szellemi alapra épült. Kiemelte az iskola történetének jelenben is megszívlelendő sajátosságát, miszerint azt a székely közösség építette fel, saját elhatározásból és saját erőforrásból. Sándor-Zsigmond Ibolya a Molnár István Múzeum igazgatója az iskolának a város fejlődésében betöltött szerepét, illetve felekezeti nyitottságát méltatta.

Az ünnepi beszédeket Szombatfalvi József nyugalmazott unitárius lelkész által faragott haranglábra helyezett iskolaharang megkondítása zárta.