Az 1797. szeptember 13-án, 226 évvel ezelőtt, Székelykálban született és 1852. január 27-én, 171 évvel ezelőtt Marosszentkirályon elhunyt püspökre, költőre, íróra, tanárra, a nagy műveltségű, szépen hegedülő Aranyosrákosi Székely Sándorra emlékeztünk Székelykálban, az idősek vasárnapján és zene világnapján. Az esemény a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által támogatott Közösségi kontextuális lelkigondozás pályázatunk folytatása volt.
A közösségi lelkigondozás első alkalma augusztus első felében, a XVII. században épült iszlói unitárius műemléktemplomban vette kezdetét, amikor a Bocskai Eszter Gizella által betanított Nyárádszeredai Kicsinyek Kórusa a Tűzvarázs Együttessel közösen énekelt. Az eseményt a kis lélekszámú gyülekezet szervezte, és a vidék vállalkozói is támogatták. A résztvevők a kicsinyeket elkísérő szülők mellett a helyi önkormányzati vezetők és a faluközösség lakói voltak. A közösségi lelkigondozás célja ez alkalommal az önazonosság erősítése mellett a közösségi értékek megtartó erejére való rámutatás volt a zene eszközeivel.
Augusztusban került sor a székelykáli unitárius gyülekezet keblitanácsa és a helybeli ősi Kaáli Nagy-birtokon lakó Szaniszló Ferenc és neje, Szaniszlóné Kaáli Nagy Borbála által első alkalommal megszervezett Kaáli Nagy családi találkozóra. Ebből az alkalomból a székelykáli műemléktemplom szomszédságában a Kaáli Nagy ősök tiszteletére leplezték le a Sándor János faragó által készített, a Kaáli Nagy család által adományozott fejfát. Az istentiszteleten összegyűltek a Kaáli Nagy családhoz tartozók, vagy levélben üzentek a messzi távolból. Vida Rozália, a Kaáli Nagy családhoz tartozó lelkész végezte a szószéki szolgálatot, Bíró Jenő református lelkész és Hána László zenetanár magyar népi zsoltárokat adott elő. A szabédi leszármazottak részéről Jenei Sándor szabédi lelkész, köri jegyző szólt az emlékszoba megnyitása előtt, majd Pavelka Attila kórházlelkész ismertette Kaáli Nagy Árpád felügyelőgondnok életét és korát. Sándor Szilárd helyi lelkész a családról és a közösségről lelkigondozói szempontok alapján beszélt, majd az emlékszobába hívta a megjelenteket. A találkozó az ősi Kaáli Nagy-birtokon, a jelenlegi Székelykáli Lovasfarmon folytatódott, ahol a lovasparádé után felléptek a helyi és erdőcsinádi táncegyüttesek. A szeretetvendégség sátra mellett, a tizenhárom négyzetméteres családfa előtt a családtagok üdvözölték egymást, beszélgettek, ismerkedtek. A közösségi lelkigondozásnak többirányú célja is volt. Ezek közül teljesség igénye nélkül említek néhányat: a családfa szakszerű – Buksa Ferenc református lelkész, családfakutató mester – elkészítése által a közös gyökerek megtalálása és tisztelete (a közösségi lelkigondozás első, kapcsolati valóságának a része: a tények dimenziójának a látható eredménye), a család belső rendszerén túl, a család a többi családdal, egyházközséggel, nemzettel és más közösségi értékekkel való kapcsolatának a megnyilvánulása, a kapcsolati erkölcs dimenzió iránya felé való közös fordulás, a nemesi gyökerek által meghatározott lojalitás mint motivációs erőnek gyógyító megnyilvánulása, az ősök rehabilitációjának az jogigényével.
Az Aranyosrákosi Székely Sándor-emlékistentisztelet ennek a közösségi lelkigondozásnak a következő alkalma volt. Az eseményre a zene világnapján került sor. Erre az alkalomra dr. Csiky Boldizsár professzor, művész kórusműre komponált zenét. Így első alkalommal hangzott el Aranyosrákosi Székely Sándor A székelyek Erdélyben c. eposzának megzenésítése, amelyet hangszeres kísérettel Bíró Jenő református lelkész, karvezető a Barátok kórusával adott elő. Szintén első alkalommal hangzott el Dávid Ferenc Adjunk hálát mindnyájan c. éneke, melyet a zeneszerző kórusra és hangszeres kíséretre komponált. A Barátok kórusa és karvezetője a közösségi lelkigondozásnak meghitt alkalmaival ajándékozta meg a gyülekezetet. Az eseményen részt vett id. dr. Csiky Boldizsár zeneszerző is, akit már a Kaáli-Nagy találkozón köszönthettünk gyülekezetünkben. Az istentiszteleten a szószéki szolgálatot Kovács István püspök végezte, aki prédikációjában kitért a család, a lojalitás, az otthonkereső és az otthonra találó erdélyi önazonosság megtartó közösségi erejére és az Istenbe vetett hit fontosságára. Az istentisztelet után Gál Aba nyárádszeredai kisiskolás elénekelte a Hazám, hazám… c. részletet a Bánk bán operából az Aranyosrákosi Székely Sándor emlékszoba előtt, majd Pavelka Attila lelkész Aranyosrákosi Székely Sándor püspöksége idejéből osztott meg érdekes adatokat. Ezt követően e sorok írója az emlékszobáról, Aranyosrákosi Székely Sándor szellemi hagyatékáról beszélt, ismét lelkigondozói szempontok szerint. Az ünnepség a kultúrotthonban a helyi Székelykáli Tánccsoport fellépésével folytatódott, ahol Jánosi Ferenc helyi polgármester és Kolcsár Károly képviselő köszöntötte az ünneplőket, majd Varga Enikő, az egyházközség jegyzője, tanító mutatta be a Székelykáli Néptánccsoportot. Az esemény közös ebéddel zárult.
A közösségi lelkigondozói szempontokról röviden: a családfa tudományos értékeinek a hangsúlyozása, egy nevében kihalt család szellemi örökségének ápolása, közösségteremtő erejének megtapasztalása, az alkalomra írt zenemű összhangjának a megtapasztalása a lelkigondozói csendben.
Október 8-án a kisillyei unitárius templomban a Cantuale Énekegyüttes énekel majd, amit közebéd követ. Az esemény lejártával még visszatérünk a közösségi lelkigondozói események összegzésére.
Köszönet a székelykáli gondnoknak, egyházközségi jegyzőnek és mindazoknak a társ-gondnokoknak és keblitanácsi tagoknak, akik részt vettek a közösségi események megszervezésében. Istennek legyen hála!
Sándor Szilárd, lelkész