2022. március 31-én állami kitüntetésben részesült id. Szombatfalvi József nyugalmazott lelkész. Csíkszeredában, a Mikó vár Bástya-termében megtartott ünnepségen Tóth László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője adta át a díjazottaknak az elismeréseket.

Szombatfalvi József a több évtizeden át végzett közösségi szolgálata, valamint az állam által elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésében és az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége rendszerváltozás utáni újraalapításában, valamint a Gondviselés Segélyszervezet megalapításában és irányításában, illetve Bözödújfalu szellemi örökségének ápolásában vállalt meghatározó szerepe elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapta.

Az alábbiakban Szabó László, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke által írt, az ünnepségen elhangzott méltatást olvashatják:

Id. Szombatfalvi József fontosabb önéletrajzi adatai és méltatása

Szombatfalvi József 1952. november 8-án született Erdőszentgyörgyön, négygyermekes családban. Gyermekkorát szülőfalujában, Bözödújfaluban töltötte, ahol szülei földműveléssel foglalkoztak. A kulákcsaládnak minősülés sok nélkülözést és megaláztatást eredményezett a nacionál-kommunista diktatúra részéről, másfelől azonban alapvetően meghatározta életszemléletét és az államhatalmi rendszerhez való viszonyulását. Szülőfalujának vízzel történt elpusztítása mély nyomot hagyott minden falutársa lelkében. Az erdőszentgyörgyi gimnáziumi éveket követően 1971–’75 között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet keretében szerezte meg a lelkészi hivatás gyakorlásához szükséges elméleti alapvetést és oklevelet. 

1975-ben nevezték ki a Csehétfalvi Unitárus Egyházközség lelkészi állásába, ahol 1997-ig szolgált. A gyülekezet lelki és közösségi építése közben lelkészi lakást és templomot javíttatott több alkalommal, valamint útjavításokat is szervezett. Kilenc éven át a szomszédos tarcsafalvi egyházközségben ellátta a beszolgáló lelkészi feladatokat, és irányításával új lelkészi lakást építettek. 1988-tól kezdődően tíz éven át gondozta a balánbányai unitárius szórványgyülekezetet, havi rendszerességgel istentiszteletet tartva a 120 km távolságra levő településen.

1998-tól a 2015-ben történt nyugdíjba vonulásáig a nagy létszámú Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség lelkésze volt. Itteni megvalósításai címszerűen: a gyülekezeti élet újjászervezése; a templom és a paplak teljes körű felújítása; az állam által elrabolt egyházi földek visszaszerzése; segédlelkészi lakások kialakítása; a pusztulásra ítélt régi gimnáziumi konviktus újjáépítése, s ezáltal a Barátság Háza nevű gyülekezeti és szociális központ, valamint vendégház létrehozása; az egykori kántortanítói lakás felújításával a Hűség Házának létrehozása vendégházként és gyülekezeti központként; kihelyezett nyári táborok szervezése vasárnapi iskolás gyermekeknek és sok más gyülekezeti közösségépítő program megvalósítása.

A Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör élén 1996 és 2008 között három megbízatási időszakban töltötte be az esperesi tisztséget. Az egyházkörbeli gyülekezetek érdemleges segítésének része volt az anyagi megerősítésükhöz való hozzájárulása, elsősorban az állam által elkobzott egyházközségi erdők visszaszerzése által.

1994–1996 között az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének (ULOSZ) újraalapító elnöke volt.

1993–2008 között a Tiszadobi Ökumenikus Tábor szervezője és aktív résztvevője. Életének meghatározó jellemzője a más vallású és nemzetű embertársai iránti tisztelete, valamint a gyakorlatias felekezetközi együttműködése.

A 2005. évi Nyikó menti árvizet követően kiemelkedő szerepet töltött be a segélyezési és helyreállítási munkálatok koordinálásában öt településen. A Nyikó menti Árvízi Segélyező Bizottság-beli munkatársaival közösen kezdeményezte a Magyar Unitárius Egyház szeretetszolgálatát keretbe foglaló és irányító Gondviselés Segélyszervezet megalapítását, amelynek 2007–2018 között elnöke volt, azóta pedig a tiszteletbeli elnöki tisztséget tölti be. 

Nagy érdeme van a romániai kommunista diktatúra utolsó éveiben vízzel elárasztott szülőfaluja, Bözödújfalu emlékének ápolásában az évenkénti falutalálkozók és táborok szervezésével, a kopjafa-park és emlékhely létrehozásával, valamint a felekezetközi emléktemplom felépítésében betöltött szerepe által.

Házastársa Szombatfalvi Anna tiszteletes asszony, aki több mint négy évtizede áll mellette családanyaként, valamint elkötelezett segítőtársként az egyház- és nemzetszolgálatban. A jó Isten két gyermekkel és öt unokával áldotta meg családjukat.

 Csíkszereda, 2022. március 31.

Fotó: Borbáth Katalin