„Mindig éreztem, hogy Isten mellettem és nem felettem áll. Szolgájának szegődtem, hogy az emberek lássák, az élet nem üresség. Jósággal és megértéssel sok mindent meg lehet oldani. Mi mind összetartozunk, mint Isten teremtménye, az ember, mint Jézus tanítványai, a keresztények és magyarként is” – mondta Bálint Benczédi Ferenc nyugalmazott unitárius püspök, aki december 2-án a Magyar Érdemrend Középkeresztje polgári tagozatát vehette át Mile Lajostól, Magyarország kolozsvári főkonzuljától. Az érdemrend ünnepélyes átadására a Vallásszabadság Házában került sor. A Magyar Unitárius Egyház részéről Rácz Norbert Zsolt főjegyző köszöntötte a püspök urat. Laudációt Márkos Albert hegedűművész mondott, aki Béres Melinda hegedűművésszel R. Glier- és Bartók-hegedűduót adott elő.
A laudáció szövege az alábbiakban olvasható:
„Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Bálint Benczédi Ferenc püspök urat méltathatom a Magyar Érdemrend Középkeresztje polgári tagozata kitüntetés átadása alkalmával.
A magyar kormány által adományozott kitüntetésen szereplő elismerő szavak címzettje mögött egy rendkívüli jellemmel, erkölcsi tartással rendelkező szerény ember áll. Erős hite adta számára a biztonságot, hogy mindenkor, minden helyzetben, az iskolai padoktól a püspöki székig jelleme, alapvető tulajdonságai változatlanok maradhassanak. Embertársaihoz való viszonyulásában, saját státusza viselésében a rang, a hatalom, a vagyon, az érdek sohasem volt számottevő tényező.
Bálint Benczédi Ferenc 1952. november 15- én született Segesváron. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd Udvarhelyen folytatta 1971- ig, az érettségiig. A líceumi évek alatt nagy hatással volt rá magyar tanárnője, Tamás Margit, aki életreszólóan megszerettette vele az irodalmat, a színházat.
1971-től 1975-ig a kolozsvári egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának hallgatója. Tisztelettel és hálával emlékszik dr. Erdő János és dr. Juhász István tanáraira, akiknek szakmai tudása nagy részét köszönheti. Ebben az időszakban kerül kapcsolatba a Vasas klubbal, ahol a kolozsvári magyar diákok gazdag kulturális tevékenységet folytattak. A kóruséneklés, az új zenész barátok (Pávai István, Simonffy Katalin, Porzsolt Viktor és mások) hatása elmélyítette a zene iránti szeretetét, vonzalmát. Ez a vonzalom a mai napig tart. A hűséges koncertlátogatás, koncertszervezés és -támogatás mellett a zenét beépítette későbbi lelkészi, majd püspöki munkájába is. Tanulmányai befejeztével 1976 januárjától Marosvásárhelyen segédlelkészkedett. 1977 szeptemberében Désfalvára nevezték ki lelkésznek, ahol 17 éven keresztül szolgált. És valóban szolgált: közösséget épített, oldotta a hívek, az emberek közötti távolságtartást. Lelkészi munkája áthatolt a templom kapuin, ahogy csak tehette, bőkezűen szórta a kultúra magvait.
1993 decemberében a Kolozsvári Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkészének választották, majd 1994. február elsején dr. Kovács Lajos unitárius püspök ki is nevezte hivatalába. Désfalvi tapasztalatait felhasználva kezdte kolozsvári szolgálatát. Változtatott a szokásos protokoll egyes pontjain. Például bevezette, hogy az istentisztelet végén nem a gyülekezet után hagyja el a templomot, ahogyan az korábban szokás volt, hanem elsőnek ment a kijárathoz, hogy kézfogással búcsúzzon, néhány baráti szót váltson a távozó gyülekezettel. E gesztusát számíthatjuk akár tizennégy éves szolgálata pars pro toto-jának.
2008 december hatodika újabb nagy változást hozott életében. A Fehéregyházi Zsinat a Magyar Unitárius Egyház 31-ik püspökévé választotta. E magas tisztség sem változtatott Bálint Benczédi Ferencen. Ezután is ugyanaz a mindenkit megértő, minden jó szándékú véleményt, tettet tisztelő, közvetlen, segítőkész, szókimondó, jó humorú, szerény ember marad. Amit elítélt és bárkivel szemben szóvá is tett, az a képmutatás, a kapzsiság, a rosszindulat, a pöffeszkedés. Mindezen tulajdonságainak és az ezekből fakadó cselekedeteinek köszönhetően példátlan népszerűségre tett szert. Mivel a hatéves ciklus lejárta után újraválasztották püspöki hivatalába, tizenkét éven át, 2021 szeptemberében bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig állt unitárius egyházunk élén.
A következőkben felsorolnék néhány megvalósítást, melyek Bálint Benczédi Ferenc nevéhez kapcsolódnak, természetesen közös szándék és munka eredményeként: sikerült január 13-át, mint a vallásszabadság napját a köztudatba juttatni, a Magyar Országgyűléssel elfogadtatni, és évente méltó módon megünnepelni. Magyarország szétszakítása miatt az unitárius egyház is két részre oszlott, egységét 2012-ben sikerült helyreállítani. Bálint Benczédi Ferenc püspöksége alatt az unitárius egyház elnyerte a Magyarországi Egyházak Ökuménikus Tanácsának megfigyelő tagja státusát, mely egy lépés lehet a négy magyarországi történelmi egyházhoz való tartozás irányába. (Itt megjegyezném, hogy az unitárius vallás az egyetlen magyar alapítású vallás…) A fentieknél nem kevésbé fontos vívmány, hogy továbbra is sikerült az unitárius egyházi iskolákat, a kolozsvári János Zsigmond Unitárus Kollégiumot és a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziumot megtartani, szellemiségüket fenntartani. Ugyancsak fontos eredménynek számít az egyház szerkezetében eszközölt ügyosztályok létrehozatala és működtetése, a központi vezetés és a vidéki egyházközségek közti távolság csökkentése. Ebben az időszakban szerezte vissza az egyházközség a Kossuth Lajos utcai Román Kereskedelmi Bank épületét. A felsorolást a teljesség igénye nélkül a Vallásszabadság Házának létrejöttével zárnám. Ennek a gyönyörű, a közösséget több módon is szolgáló ház felújításának elindítója Bálint Benczédi Ferenc volt, aki ellenezte a Román Kereskedelmi Bank építésekor keletkezett károk, sérülések gyors, felületes orvoslását. Ilyenformán az épület kiváló szakemberek által szakszerűen megtervezett és kivitelezett, a magyar kormány által támogatott felújításon esett át. Végül, mint a laudált személy jó barátja, eltérvén a laudációs szokásoktól úgy érzem, hogy meg kell említenem Bálint Benczédi Ferenc nyugalmazott püspök úr családjával szembeni helytállását. Példaértékű, ahogy beteg feleségéről, majd anya nélkül maradt két gyermekéről, Rékáról és Ferkóról gondoskodott.
Előre is elnézésüket kérem, hogy a protokoll kereteiből újra kilépve beszédem rendhagyó köszönetnyilvánítással zárom, amely a zene nyelvén, Reinhard Glier és Bartók Béla művein keresztül fog elhangzani Béres Melinda hegedűművész közreműködésével.”
Fotó: Márkos Tamás