Isten iránti hálával tekintünk vissza 1989 adventjének sorsfordító temesvári népfelkelésére. Harminc éve ezekben a karácsonyváró napokban tört felszínre az évtizedek alatt elfojtott elégedetlenség, és vezetett sok tüntető embert az utcára. A rendkívüli bátorságról bizonyságot tevő temesvári református egyházközség – élén Tőkés László lelkésszel – 1989. december 15-én elindított egy tüntetéssorozatot, mely napokon belül a romániai kommunista diktatúra bukását eredményezte. Illesse elismerés a hős gyülekezetet, akárcsak az élő láncszemként hozzájuk csatlakozó más felekezetűeket, a magyar, román és más nemzetű népfelkelőket. Az áldozatok emléke legyen áldott!
A népfelkelés kerek évfordulója ismételten számadásra késztet. Az utóbbi három évtized értékelését közösségi életünk minden területén érdemes elvégezni. Harminc évvel ezelőtti reményeink és elvárásaink sokasága szétfoszlott, amint időben egyre távolabb kerültünk 1989 megváltó karácsonyától. Közösségi céljaink tekintetében a legnagyobbakat nem sikerült valóra váltani: a közösségi jogok elismertetését, a társnemzeti jogállást, a többszintű autonómiaformákat. Ahogyan távolodtunk a harminc évvel ezelőtti rendszerváltoztatástól, úgy lankadt az igény az egykori politikai szereplők átvilágítására, elakadt a kommunista diktatúrában és az államhatalmi fordulat napjaiban elkövetett bűncselekmények kivizsgálása, a felelősök számonkérése. Az állam által elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok, erdő- és földterületek, kegytárgyak és levéltári állományok visszaszolgáltatási folyamata csak részeredményekkel járt, esetenként újraállamosítással.
Mindeközben erdélyi magyar közösségünk bizonyította, hogy egyenrangú társnemzetként képzeli el jövőjét a szülőföldjén, bár számtalan területen és helyzetben a megmaradás mindennapos küzdelmet igényel. Jogaink gyakorlásában rendszeres zaklatás ér, és a román államhatalmi érdeket szolgáló hatóságok a magyar közösséget változatlanul nemzetbiztonsági kockázatként kezelik. Sajnos, jelentősen eltávolodtunk Temesvár ’89-es szellemiségétől, amelynek része volt a közös jövőkép, valamint a magyar, a román, a német és más államalkotó közösségek kölcsönös tisztelete.
Csalódásaink ellenére bizakodva tekintünk a jövőbe, és köszönetünket fejezzük ki mindazon társadalmi szereplőknek, akik munkásságuk révén hozzájárultak a harminc évvel ezelőtti reményeink részleges megvalósulásához. Isten áldását kérjük ez irányú törekvéseink folytatásához!
Kolozsvár, 2019. december 13.
A Magyar Unitárius Egyház Egyházi Képviselő Tanácsa