Az első dolog, amit a Pécs felé közeledő ember a síkságról megpillant, még nem a város, hanem a mögötte magasló hegy, a Mecsek. Jóleső érzés, főleg sok órás vezetés után, már messziről meglátni a hegyet, és oldalában a várost: a megérkezés jó érzése az. Unitárius szempontból van egy értékesebb dombja is Pécsnek: a Tettye, oldalában a Mindszentek templomával. Azért különösen kedves az a domb, és az a templom, mert egy kicsit az enyém is, a miénk is, az unitáriusoké is, a 16. századtól napjainkig.

November végén szép őszi fényben fürdött a város is, a domb is, a templom is, amikor a Magyarországi Unitárius Egyházkerület és a pécsi egyházközség emlékünnepet szervezett az 1588-as Pécsi Disputára, annak 430. évfordulóján. Köszöntőmben a Hegyi beszédből olvastam fel Jézus meglátását arról, hogy milyenek legyünk mi, keresztény emberek: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város”. Találó volt a fényre és a hegyen épült valóságokra való hivatkozás, mert a Mindszentek templomát aznap igazi jézusi fény és melegség töltötte be. A római katolikus, református és evangélikus lelkészek, sőt a politikusok köszöntője a múlt méltatásáról és a jelen közösségvállalásáról is az elfogadás és az értékelés hangján szólt. Amit egyikük ki is mondott: hogy testvéri szeretettel jöttek, nemcsak hallatszott, hanem érződött is Pécs legrégibb, a 12. század elején épült templomában.

Így történt, hogy Pécsen nemcsak a hegyen épült város, hanem a dombon épült templom élő valóságát is megtapasztaltuk. Együttlétünk is ugyanazt a jelentést hordozta, mint az újszövetség képe, mert kifejezte az egyháznak mint szeretetközösségnek a természetét, a lényegét. Kimondta azt az örök tanítványi hivatást is, amivel ma is azt kell megmutatni, hogyan munkál azon a helyen, ahol élünk, a mindenkori hegyeken és dombokon és síkságokon a templomokban, és körülöttük az otthonokban, iskolákban, a munkahelyeken és a többi élettérben, a fény: az emberség, a hit, a szeretet és a jóakarat.

Hogy hogyan, miként tegyük mindezt, arra mutatott jó példát a Mindenszentek temploma. 1588-ban ott tartotta hitvitáját, a pécsi disputát, Skaricza Máté református pap és Válaszúti György unitárius lelkész úgy, hogy annak az eszmecserének az öröksége ma is világít és utat mutat. A templom a 17. sz. közepén unitárius lett, azelőtt pedig a pécsi kereszténység továbbélésének otthona volt: amikor ugyanis az oszmánok a keresztény templomokat bezárták, azt az egyet nyitva hagyták. Sőt olyan is történt benne, ami máshol nem volt jellemző: békében megfértek egymással a katolikusok, a reformátusok és az unitáriusok, és mindenki ott tartotta miséjét vagy istentiszteletét.

Jó érzés volt felidézni azt a jó példát, amelyet Pécsen Válaszúti György és Skaricza Máté, később a katolikusok, reformátusok és unitáriusok különbözőségben is egymás mellett állásáról kapunk. Jó érzés volt értékelni azt a mintát, amit a Mindszentek temploma békéről, elfogadásról és együttélésről nyújtott. A római katolikus dombról ezzel a jó érzéssel ereszkedtünk le az evangélikus egyházközséghez, ahol szakavatott tudósok tudományos konferencián méltatták a pécsi disputa történeti jelentőségét. Különösen sokatmondó volt a baranyai és az erdélyi unitáriusok kapcsolatáról, és a török Pécs 16. századi keresztény világáról hallani, valamint megnézni a baranyai reformáció történetét taglaló kiállítást. Fontos lehet a jövőre nézve az a bejelentés, hogy a Magyarországi Egyházkerület vezetői Válaszúti György Pécsi Disputa című munkájának újrakiadását tervezik.

Pécs, ez a hegyoldalra épült város, közepében az a dombi templom, rajta az 1993-ban állított emléktábla, a maguk kőből és márványból levő valóságában és a jelképes, lelki értelmükben is arra tanítanak, amit Kőműves Kelemenné balladája és Dávid Ferenc sorsa is tanít Déva váráról, egy másik hegyen épült városról. Azt üzenik, hogy az építéshez, az alkotáshoz, az értékteremtéshez, a szolgálathoz a pénz, az anyagiak, a kő és a márvány előtt lelki, érzésbeli indítás kell: szenvedély és áldozat, türelem és elfogadás, emberség és összefogás, hit és szeretet. Pécs és Déva és bennük a sok templom jelenlétével jelzi, hogy ma is nagyon fontos, ami Jézus korában, a 16. században és azóta is lényeges volt: szerető emberként, Istenben hívőként, Jézus tanítványaként és a nemzet tagjaként a fény, a világosság hivatását élni.

Gyerő Dávid

főjegyző

Az albumban Egry Dóra és Gyerő Dávid képei láthatóak.