„Legyen bőven gabona az országban, a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok, mint a Libánon, virágozzanak a városok, mint földön a fű!” (Zsolt 72,16)

Az éhség veszedelmes, mert az állat ösztönszintjére hajtja a máskor szellemi magasságokon járó embert. Az éhség könyörtelen ragadozóvá tesz minket, arra indít, hogy élőt és holtat,

mindent, mi minket táplálhat, magunkba faljunk. Mi, mai emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezen a földön mindenki minden nap olyan jól lakik, mint mi, és nehezen akarjuk elfogadni azt a valóságot, hogy amíg mi bőségesen lakmározunk, addig mások csak a saját nyálukat nyelik. De ha van időnk és türelmünk meghallgatni nagyszüleinket, dédszüleinket az átélt veszedelmekről, akkor családi történetekből ismerhetjük meg az éhezés kínzó valóságát. A ciberelevesek, korpalevesek, takarmányrépa-levesek hónapjait, a minden esti zsíros kenyeret, a minden reggeli ízes kenyeret nem egy héten egyszer, hanem hónapokon keresztül. Őszi hálaadás ünnepére készülve időzzünk el egy rövid időre annál a titokzatos folyamatnál, amelyben a földműves elveti a magot a termőföldbe, s addig követi azt gondoskodva róla, míg kenyérként, eledelként ott nem díszeleg a mi asztalunkon. Milyen fenséges ajándéka a jó Istennek a mindenkori termőföld, a mindenkori gabonamag és a mindenkori földműves, akik a termékenység szent áldásával kenyeret, eledelt adnak nekünk. Őszi hálaadás ünnepére készülve adjunk hálát a Mindenhatónak az életért, a földért és a földművesért. Miközben minden körülöttünk élő talpalatnyi földet leaszfaltozunk és lebetonozunk, hogy kényelmesen és gyorsan utazhassunk, kényelmesen és gyorsan élhessünk, miközben a hatalmas üzletláncok hűtött polcain egyre csak turkálunk és turkálunk a rogyásig kínált húsok, gyümölcsök, félkész áruk, pékáruk között, és keressük a finom, de olcsó ételeket, gondoljunk bele abba, hogy saját magunk tesszük tönkre az életünket az olcsó kényelem örökös keresésével.

Az egészséges és finom, a környezetet nem károsító eledelt itthon, itt, a Kárpát-medencében termeljük meg és állítjuk elő, és nem lehet a legolcsóbb, mert nem szemét, hanem érték. Az egészséges és finom eledelnek is ideje van, mint a szalmakalapnak. Mekkora emberi butaság (például) az epertől elvárni, hogy öt nap helyett két hétig legyen vérpiros, édes és ép!? A természetes eper nem bírja öt napnál tovább, hogy édes, piros és ép legyen. De ha mégis kapunk ilyet egy áruházban, az biztosan vegyszerezett vagy génkezelt. Ezt az egész barbárságot, amit a nagybani termelés elkövet az állatokkal, a növényekkel és a gyümölcsökkel, egy egyszerű hasonlattal tudom szemléltetni. Olyan ez, mintha az asszonyoktól hatvan éves korukban is elvárnánk, hogy gyermeket szüljenek e világra. Őszi hálaadás napján mi, unitáriusok hálát adunk a földért és a földművesért, a mindennapi betevő falatért. De képmutató lesz hálaadásunk, ha vonakodunk megtalálni az önfenntartásnak azokat az útjait, melyek a földet nem teszik teljesen tönkre, a természetet nem károsítják a végletekig. Képmutató lesz hálaadásunk, ha nem vesszük észre a köztünk élő éhezőt és a köztünk élő egészségtelenül táplálkozót. Jó készülődést az ünnepre!

Székely Kinga Réka