A mai program A család mint a kiteljesedés útja című beszélgetéssel kezdődött. A meghívottak, Ábrám Noémi, a marosvásárhelyi Diakónia Keresztyén Alapítvány ügyvezető igazgatója, Biró Attila lelkész, Grezsa István nemzetpolitikus és Kovács István lelkész, közügyigazgató közösen járták körül a család fogalmát a szabadság perspektívájából Rácz Norbert Zsolt lelkész moderálásával.

A meghívottak megosztották személyes felfogásukat a család fogalmáról, kitértek arra is, hogy társadalmi, nemzetpolitikai stratégiai szempontból miként közelíthető meg a fogalom. Ábrám Noémi felvezető beszédében megosztotta meglátását, amely szerint a család és a gyerekek jelentik a járható utat az egyéni kiteljesedés felé. Öt gyermekes anyaként az a véleménye, hogy szakmailag és a magánéletben is sikerült kiteljesednie családja révén. Grezsa István nemzetpolitikai szempontból kifejtett gondolataiban kitért a Magyar Kormány által támogatott bölcső- és óvodaprogramra, amely véleménye szerint a nemzeti önazonosság megerősítését szolgálja, és szorgalmazza az otthonmaradást, a családvállalást. Felvezetőjében idézte Németh László író gondolatait, amely szerint az élet értelmezhetetlen család nélkül. Biró Zsolt hozzátette, hogy a családról nem kell nagy igazságokat megfogalmazni, mivel ez az életnek természetes velejárója. Kovács István megjegyezte, hogy nagyon fontos az eszköztár, amellyel a társadalom és a politikum él a család fenntartása és kibontakoztatása érdekében, de ennél hangsúlyosabb az ige, a hit. A megfelelő értékrend nélkül nem telnek meg az óvodák, iskolák és a templomok sem. A meghívottak egyhangúan megfogalmazták, hogy kötődés és hit nélkül nem lehet családot, jövőt, nemzetet építeni és megtartani. Ábrám Noémi búcsúzóul a közönségre bízta, hogy népszerűsítsék, a családban élni jó.

Az Emléktörvény született – Az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a vallásszabadság napjárólcímű tanácskozás során Kovács István lelkész, közügyigazgató, Németh Zsolt, a Külügyi Bizottság elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az Európai Parlament képviselője szólaltak fel Szabó László lelkész moderálása mellett.

A köszöntésben elhangzottakra reagált beszédében Tőkés László, amelyben összekapcsolta az 1989-ben Temesváron zajlott események vezető eszméjét a vallásszabadság vezető gondolataival, amelyek erőt adtak az akkori törekvések megvalósításához. A képviselő a továbbiakban felidézte a január 13-án zajlott tordai ünnepi eseményt, a Brüsszelben megfogalmazott gondolatokat és vágyakat, a nagyváradi Szent László Napokon zajlott unitárius vonatkozású programot, az Országházban történő találkozást, kiemelve, hogy a vallásszabadság éve mindannyiunk számára párját ritkító, történelmileg jelentős törvényt emel az erdélyi magyarság közkincsévé. Majd hozzátette, hogy a XVI. századi vallástörvény megalkotásának körülményei párhuzamba állíthatók a jelenkor küzdelmeivel, mivel Európát tekintve egy válságos korszaknak lehetünk tanúi, amelyben háttérbe szorul az egyház, a hitélet, a kereszténység. Tőkés László kiemelte, hogy a hazát egyaránt meg kell védeni a belső úgy a külső veszélytől is, mert egy önmagában meghasonlott ország képtelen felvenni a harcot a rá váró küzdelem során. Zárszóként elhangzott, hogy a vallásszabadság törvénye iránymutató kell, hogy legyen, azzal a reménnyel, hogy majd Európa és Bukarest is elismeri e törvény jelentőségét.

Németh Zsolt felvezetőjében megemlékezett az emléktörvényben megfogalmazott gondolatokról, arról a szellemi örökségről, amely által a szabadság kézzel fogható volt már az 1568-as Erdélyben is. Ennek köszönhetően elmondható, hogy a valós magyar szabadságtudat Tordáról ered. Hozzátette, hogy ez egy igazi hungarikum, a legsikeresebb magyar „találmány”, amely a világot átfogó karriert futott be. Ez a békét és toleranciát hirdető törvény hozzátartozik minden magyar ember identitásához. Ugyanakkor hozzátette, hogy a ma Európájának szüksége van a kereszténység által képviselt értékteremtő életvitelre, amelyben az egyházaknak közre kell működniük annak érdekében, hogy Európa megmaradhasson. Ennek politikai jelentősége az ökumenikus párbeszédben rejlik, amelynek tétje, hogy hogyan tudnak összefogni az egyházak a közös cél érdekében. Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy a világi közérdek a párbeszéd erősítése lenne.

Kovács István felszólalásában kifejezte reményét, hogy Tusványoson állandósulni fog a Vallásszabadság sátor jelenléte, hiszen a szabadság mindenkit összeköt. Többször is megfogalmazta, hogy a jubileumi év során a Magyar Unitárius Egyház törekvése az volt, hogy nagyot alkosson, kirívó legyen, hiszen ez az ünnep minden erdélyi és minden magyar közös kincse, amelyet a testvérfelekezetekkel közösen kell megmutatni. A vallásszabadság eszméjét nem kívánják kisajátítani az unitáriusok, hanem közös párbeszédre és együttműködésre hívják a többi egyházat az eszme közkinccsé tétele érdekében. A közügyigazgató felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarságnak szüksége van ünneplést kívánó momentumokra, amelyek a nemzeti büszkeség, az identitás erősítői. Szellemi értékbe és kultúrába érdemes energiát, időt befektetni, mert ezek gyümölcsei tudják a megtépázott magyar öntudatot megerősíteni. Kovács István elmondta, hogy a vallásszabadság törvénye több vonatkozás miatt is kiemelkedő számunkra, elsősorban erdélyiként erre büszkék kell legyünk, mivel ez a világi törvény egyedi módon a Szentírásra hivatkozik, mondván, hogy a hit Isten ajándéka, amely ember által nem ítélhető meg. Ugyanakkor e törvényben értelmezhető a demokrácia fundamentuma is, amely már a XVI. században kimondta az elfogadás szükségességét, amely révén a felekezetek békésen élhetnek azóta is egymás mellett. Egy másik vonatkozásban e törvény a szubszidiaritás elvét is képviseli, mert kimondta, hogy a gyülekezetek szabadon választhatják saját lelkészüket. Majd hozzátette, hogy a vallásszabadság törvénye felekezetek feletti kincs, amely összeköti őket és utat mutat a jövő megformálásához.

A Szabadság a közéletben és politikában című panelbeszélgetés alkalmával Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány igazgatótanácsának elnöke, Kovács István lelkész, közügyigazgató és Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke osztotta meg gondolatait Orbán Árpád székelyudvarhelyi polgármester moderálásával.

Sándor Krisztina felvázolta meglátását, amely szerint a szabadság árnyalt fogalom, amelynek meg lehet különböztetni két szintjét. Beszélhetünk a szabadság egyéni és közösségi szintjéről. Véleménye szerint közéleti és politikai szférában az egyéni szabadság viszonylag elég nagy, amelyhez, ha társul a megfelelő kontextus is, akkor lehetőség van jó döntések meghozatalára. Sándor Krisztina megállapította, hogy az aktuális román helyzetben a közösségi szabadság sokkal inkább korlátozva van az egyénivel szemben. Viszont kiemelte, hogy bár nehéz az emberek ingerküszöbét kimozdítani és mozgásba lendíteni a közösséget, valamilyen érezhető változás már folyamatban van a romániai magyar társadalomban. Majd kihangsúlyozta a pozitív hozzáállás fontosságát, hogy közösségi szinten többet kell arról beszélni, hogy mit lehet, mit kell megtenni, mintsem azt előtérben tartani, hogy milyen hibákat követtünk el.

Kolumbán Gábor elmondásában kiderült, hogy egész élete során a szabadságkeresés volt az a vezérfonal, amely által döntéseit meghozta. Az ő szabadságfelfogásában is két paradigma létezik, az egyik szerint az egyén annyira szabad, amennyire megengedik neki, illetve a szabadság mindent megenged, ameddig az nem sérti más ember szabadságát. Véleménye szerint a második paradigma a valóságos, amely szerint formálni kellene a közéletet és a politikai szférát is. Hozzátette, hogy az egyéni szabadságigény kötelező módon ki kell legyen elégítve a társadalom által, amennyiben az nem jogsértő. Az összes szabadságfosztás az egységből való kizárást jelenti. Ezért a szabadságkeresés során nem valami vagy valaki ellen kellene harcolni, hanem az egységre kellene összpontosítani, ennek jegyében kellene szabadságnak lennie itt Romániában is.

Kovács István egyetértett a szabadság definíciójának paradox mivoltával, amely csak a kötődésben élhető igazán meg. Elmondása szerint létezik egyéni belső szabadság, amelyik a legfontosabb, és amelyből hagymaszirmokhoz hasonlóan épül fel a külső szabadság. Egy tömeg nem tud szabad lenni, csak a közösség, amelynek megvannak a maga értékei – tette hozzá Kovács István. A megtalált belső szabadságból áradhat majd a kötődés a család, a nemzeti öntudat, a magyar kultúra és elvek iránt. Ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy a belső szabadság ad erőt a közösség szolgálatában végzett munkához is.