A sátor programja Kovács István lelkész, közügyigazgató köszöntőbeszédével kezdődött, aki kiemelte, hogy a 29. Tusványos a szabad eszmék helye, ahol idén a vallásszabadság gondolata
is helyet kapott. Az egyház jubileumi évében különösen fontos, hogy egy ilyen helyen is ünnepelni tudjuk a tordai országgyűlés törvényét, amely máig élő elveket és üzenetet hordoz magában. Az ünnepi évben felelősséget kell vállalnunk e kincs iránt, amelyet az őt megillető szinten kell felmutatni és egyúttal visszaadni a közösségnek. Kovács István felhívta a figyelmet arra, hogy a vallásszabadság törvényét a történelemi felekezetek közösen kell képviseljék, együttes munkával és befektetéssel kell Erdély kincsévé tegyék. Ezt követően bemutatta azokat a témaköröket, amelyek a sátorban kerülnek majd terítékre: a család, az oktatás, az 1568-as törvényhozatal történelmi perspektívái.

Az Oktatás mint út a szabadság felé című beszélgetés meghívottjai Aáry-Tamás Lajos, Magyarország oktatási jogainak biztosa, Barothi Brigitta, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet alelnöke és Vass Orsolya, az EVS (Európai Önkéntes Szolgálat) önkéntes koordinátor, az Udvarhelyi Fiatal Fórum elnöke beszélgettek Solymosi Alpár csíkszeredai lelkész moderálásával. A meghívottak röviden összefoglalták személyes véleményüket arról, hogy hogyan értelmezhető a szabadság az oktatás tükrében. Aáry-Tamás Lajos első felszólalóként életszerű példákat sorolt fel az oktatás külföldön megtapasztalt megvalósításairól, rávilágítva arra, hogy a magyar társadalomnak meg kell tudnia fogalmaznia, hogy mi a célja az oktatással. Az oktatásból nem lehet kimaradni, mivel törvény kötelezi az egyéneket a tanulásra, tehát az embernek művelődésre való joga van. A művelődés pedig nem más, mint út a szabadság felé. Az elődök sok mindent megfogalmaztak a szabadsággal kapcsolatban, s a mai emberek felelőssége az, hogy ezeket a gondolatokat a jelenkorhoz igazítsák, megtalálják azt az utat, amellyel aktuálissá tehetik azokat – hangzott el összegző gondolatként.

A harmadik beszélgetés során az Erdélyi Országgyűlés 1568. évi vallásügyi törvényének történelmi perspektíváiról cserélt eszmét Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Darvas-Kozma József római katolikus pápai káplán, plébános, Rácz Norbert Zsolt kolozsvári lelkész. A moderátor Kovács István lelkész, közügyigazgató volt. Darvas-Kozma József bemutatta az erdélyi reformáció állomásait, kitért arra, hogy az egyházon belül mindig is voltak reformátorok, köztük olyanok, akik az egyéni változást szorgalmazták, és olyanok, akik a rendszert kívánták megváltoztatni. Majd hozzátette, hogy Erdély történelme során mindig a kisebbségek hivatkoztak a vallásszabadságra, amely a szeretet parancsát hivatott követni. Kató Béla a jelenkorra vonatkoztatva reálpolitikai szempontból értelmezte a vallásszabadság kimondását, kiemelve azt, hogy az erdélyi társadalom örököse az 1568-as eseménynek. Az országgyűlés óta nem sok minden változott, hisz ugyanazok a kényszerítő erők hatnak a mai erdélyi egyházakra, mint egykor. Ezért a közösségek megtartása, az identitás erősítése, a megmaradás a bevett egyházak közös felelőssége és célja kell legyen. Az egyházak a társadalmi szolgálatot tekintve az egészet kell szolgálják, mert a hit Isten ajándéka, amelyet halandó embernek megváltoztatnia bűn lenne. Rácz Norbert megerősítette, hogy az erdélyi identitás része a vallásszabadság, hozzátéve, hogy az 1568. évi döntés egy olyan minta, amely ma, 2018-ban példaként kell szolgáljon azoknak, akik a közösségeinket vezetik. E példa üzenete az is, hogy a békesség, tolerancia és felebaráti szeretet szelleme kell uralkodjon a közösségi életben.