A jelenlegi templom építésének kezdetére és felszentelésének 70. évfordulójára emlékezett szeptember 27-én, az őszi hálaadás ünnepén a Székelymuzsnai Unitárius Egyházközség. A templom építése 1936-ban kezdődött, 1940-re fejeződött be, felszentelésére pedig 1956. augusztus 19-én került sor dr. Kiss Elek püspök jelenlétében.
A székelymuzsnai unitáriusok jelenlegi temploma a gyülekezet negyedik temploma, egyben a harmadik, amelyet maga a közösség épített. A mostani épület Nagy Béla lelkész és Gedő Elek gondnoksága idején, a székelyderzsi unitáriusok és a helyi reformátusok segítségével készült el.
Az ünnepi istentiszteleten Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke hirdetett igét, az úrvacsorai ágendát Solymosi Alpár esperes végezte.
Az istentiszteletet követően Mester Lóránd gondnok ismertette a templom és a muzsnai unitárius közösség történetét. Felidézte, hogy az évszázadok során a gyülekezet többször is elveszítette vagy le kellett bontsa templomát, mégis újra és újra képes volt saját hajlékot teremteni magának. A jelenlegi templomot az elmúlt évtizedekben több alkalommal javították: 2005-ben teljes belső felújítás történt, 2019-ben eltávolították a régi padokat, 2021-ben drénezési munkálatokat végeztek, 2022-ben pedig megújult a templom tetőzete, új padokat helyeztek el, és új papi szék is készült.
A jubileumra a templombelső újabb elemekkel gazdagodott. Zoltáni Ilona, a Székelymuzsnai Unitárius Egyházközség lelkésze és a gyülekezet kezdeményezésére az új padokra visszakerültek a korábbi templombelsőt idéző festett minták, és új varrottasok is készültek. A munkálatokban a közösség tagjai is részt vállaltak, így az emlékünnep egyben a megújult templombelső ünnepe is volt.
Az ünneplő közösséget id. Máté Zoltán, a Székelymuzsnai Baptista Gyülekezet vezetője, István Adrián, Székelyderzs község polgármestere, valamint Karsai Kinga, a Székelymuzsnai Nők Egyesületének elnöke köszöntötte. Az ünnepi műsorban Dézsy Erika előadásában elhangzott a Halleluja, Nemes Előd verset szavalt, majd a Derzsi Zenekarocska ünnepi műsora következett.
Az alkalom különleges pillanata volt Bodó Lujzika néni szereplése, aki négyéves gyermekként, hetven évvel ezelőtt, az 1956-os ünnepségen verssel köszöntötte dr. Kiss Elek püspököt. Hetven év elteltével ugyanazt a köszöntő versikét mondta el ismét, személyesen kapcsolva össze az akkori ünnepet a jelennel.
Az ünnepség püspöki áldáskéréssel és közös énekléssel zárult, majd a résztvevőket közebéd várta.
Az emlékünnep ugyanakkor nemcsak a múltra irányította a figyelmet. A templom mennyezetén és déli falán újabb repedések jelentek meg, így a közösség előtt ismét jelentős feladat áll az épület megóvásában. Mester Lóránd templomtörténeti ismertetőjében az „élő kövekké épülés” gondolatával fogalmazta meg az előttük álló feladatot: összefogással megőrizni és továbbörökíteni a templomot a következő nemzedékek számára.
Fotó: Zoltáni Botond
