Homoródszentpál unitárius közössége október 5-én ünnepelte temploma felszentelésének 180. évfordulóját. A jeles alkalomra a gyülekezet tagjai és a meghívott vendégek együtt adtak hálát elődeik munkájáért és a közösség megmaradásáért.

Az ünnepség zászlófelvonással kezdődött a templom előtti téren, a Hannover hagyományőrző huszárok közreműködésével. Az istentiszteletet Kovács István, az Unitárius Egyház püspöke tartotta, a Zsolt. 127, 1–2 versei nyomán: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” Erre a bibliai gondolatra építve egyházi beszédében arról beszélt, hogy a templom felépülése 180 évvel ezelőtt a közösség áldozatos összefogásának eredménye volt, és ma az a feladatunk, hogy ez az örökség ne maradjon üresen: a falak között továbbra is legyen élet, hit és közösség.

Az istentiszteletet követően Tőkés-Bencze Zsuzsánna helyi lelkész idézte fel röviden a templom történetét. Mint elmondta, a mostani épület elődje egy gótikus templom volt, amely már 1333-ban szerepelt a pápai tizedjegyzékben, Szent Pál tiszteletére építve. Az előző templomot 1842-ben bontották le, mivel addigra már kicsinek bizonyult a növekvő gyülekezet számára, és állapota is megromlott. Helyére 1844–45 között emelték a mai, klasszicista stílusú templomot. A bejárat fölötti felirat 1845-ös évszáma alapján a gyülekezet ezt tekinti az építés befejezési évének.

A gyermekek – a helyi iskola harmadik és ötödik osztályos tanulói – rövid műsort mutattak be, majd a köszöntőbeszédek következtek. Tódor Vendel, az egyházközség gondnoka, Csíki Áron felügyelő gondnok és Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke szóltak az egybegyűltekhez.

A templom portikusába helyezendő, az évforduló emlékére készített márványtáblát Kovács István püspök leplezte le és áldotta meg.

Az ünnepi alkalom részeként Dr. Gidó Csaba történész rövid előadást tartott „A homoródszentpáli esperesi levéltár a közösség szolgálatában” címmel. Mint elmondta, a levéltári anyagokat Dr. Pál János homoródszentmártoni lelkésszel együtt rendezték, és mostantól méltó körülmények között, rendszerezve őrzik az irodában. A történész néhány különleges dokumentumot is bemutatott, például egy 19. századi válási jegyzőkönyvet, amely érzékletesen mutatja, milyen sokrétű volt a lelkészi munka régebben is.

Az ünnepség közös áldással és a Himnusz eléneklésével zárult, majd a résztvevők az Ürmösi József Kultúrotthonban tartott közös ebéden vettek részt, kötetlen beszélgetéssel, találkozással, emlékezéssel.

Tőkés-Bencze Zsuzsánna lelkész hálával és büszkeséggel tekint az ünnepre. „Hálás vagyok, hogy mindezt megszervezhettük, és fontosnak tartom, hogy büszkék legyünk a templomunkra, a közösségünkre és a múltunkra. Azt kívánom, hogy ezzel a reménnyel a jövőben is együtt tudjunk munkálkodni, és példát mutassunk, ahogyan elődeink tették.” – fogalmazott.