Asszonyi közösségeink számára a heti vagy alkalmi gyülekezeti tevékenységeken, találkozásokon túl igazi ünnep, amikor a teljes egyházkör nőszövetségi képviselőivel tekinthetünk vissza arra a sokrétű egyházszolgálatra, amit kisebb és nagyobb közösségeinkben egy év során végzünk.
Idén a köri nőszövetségi találkozások, közgyűlések sorát a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkörben kezdtük el, április 26-án, szombaton, Gagyban: 17 gyülekezetünk közel 100 résztvevőjével.
Szeretetteljes, minden részletre odafigyelő, gondoskodó házigazdáink jóvoltából a tavaszi színek, illatok és ízek bőségét tapasztalhattuk meg. Együttlétünk kezdő mozzanata a népviseletbe öltözött zászlósok templomba való bevonulása volt az unitárius induló kíséretében, amikor Lukács Mária és Molnos Éva választmányi tagok feltűzték a találkozó emlékszalagját. A reggeli áhítat során Makkai-Ilkei Ildikó bencédi lelkésznő gyönyörű imája simogatott körül, és erősítette meg bennünk azt a bizonyosságot, hogy a hit, amely mindennapi kenyérként ragyog asztalunkon, mennyire lételeme mindannak, ahogy megnyilvánulunk a világban.
Ezt követően Vida Rozália alsóboldogfalvi lelkésznő, UNOSZ alelnök, Gál Zoltán helybéli lelkész és Csáki Levente lelkész- esperes köszöntötte az asszonyokat.
Múlt évben készült el egyházkörünk nőszövetségeinek szépséges vándorabrosza, ami egy éven át a bencédi templom éke volt, most azonban átadták Gagy asszonyainak. Gál Magdolna tiszteletesasszony és Katona Klára örömmel és szeretettel vette az egy évre szóló, megtisztelő befogadást.
A közgyűlés során Dénes Erzsébet siménfalvi lelkésznő, köri nőszövetségi elnök felolvasta a lelkészi jelentések alapján készült, összesített nőszövetségi jelentését, amiből rengeteg inspirációt, ötletet nyerhettünk idén is: hogy hány és hány területen alkothatnak, szépíthetnek, gyarapíthatnak tevékeny, önfeláldozó, együttműködésre kész asszonyaink gyülekezeteikben és azok határán túl is. Megható és felemelő érzés tudatosítani önmagunkban, hogy összefogással mi mindent meg tudunk valósítani, hány rászorulóhoz, beteghez, kisgyermekhez, vigaszra és meghallgatásra vágyóhoz el tudunk érni, és hogy a támogató jelenléten túl bizony számos alkalommal anyagilag is támogatni tudtuk őket.
A szünet percei is tartalmasan teltek: (újra)találkozásoknak, ismerkedésnek, élménybeszámolóknak áldott alkalmai ezek, amikor kötetlen beszélgetéseink során erősödik az egymáshoz való kötődésünk.
Törekszünk arra, hogy az évi közgyűlésnek legyen egy különajándéka, meglepetése is, ami a meghívottjaink előadásai révén nyilvánul meg, és ami kötődik egyházunk évi témájához. Ezúttal Buzogány-Csoma Csilla és István lelkészpár volt a vendégünk, akik a küldetés évének jegyében, Tűben, cérnában, dalban, kórházi ágy mellett Isten országa címmel egy élő zenés-dalos, vetített képekkel gazdagított, személyes vallomásokkal, felismerésekkel és bizonyságtevéssel tűzdelt bemutatót tartottak találkozónk résztvevőinek. Ebből is kiviláglott, ahogy a lelkésznő fogalmazott: erő vagyunk egymás számára! Az elhangzott dalok, újragombolt egyházi énekek, megható történetek elkísérnek még sokáig, és táplálni fognak csendes hétköznapjainkon. Mostantól másképp tekintünk a kórházlelkészi hivatásra is sokan, úgy hiszem, és A Szakkör tevékenységeire is nyitottabbak leszünk, bizonyára.
Istentisztelettel zártuk együttlétünket, amikor Szász-Cserey Katalin firtosmartonosi lelkésznő szószéki szolgálata során eltűnődtünk azon, hogy amikor kisgyerekként világgá indultunk, vajon milyen indíttatással tettük azt, és hogy vajon mit érezhettek akkor szüleink. Édesanyaként, saját gyermekeink hamuba sült pogácsáját tarisznyálva vajon visszaemlékezünk-e még ezekre a pillanatokra? Milyen most, felnőtt fejjel az elengedés? A tékozló fiú történetét sokféleképpen meg lehet közelíteni. Mi, most ilyen komfortzónából kimozdító kérdésekkel, az otthonról szóló személyes vallomásokkal tettük.
Hála az együttlét minden pillanatáért, hogy visszatekintve elért sikereinkre, megvalósított terveinkre, áldások bőségét nyugtázhatjuk munkánkon. Ez a nap sok szép, mély és magasztos lelkiélménnyel gazdagított mindünket! Köszönjük minden résztvevőnek, hogy eljött, velünk ünnepelt, házigazdáinknak hálásak vagyunk a meleg fogadtatásért, Fazakas Júliának köszönjük a kántori szolgálatot, Pál Nórának a fotókon, Kibédi Enikőnek a jegyzőkönyvben megörökített mozzanatokat!
Hadd teljesedjék be rajtunk Makkai-Ilkei Ildikó imájának zárómondata: “Add, Istenünk, hogy a mai napnak, találkozásnak is meglássuk ajándékait, szívünkbe zárjuk üzenetét, lelkünk megteljen örömmel és hálával, hogy hazatérve otthonainkba, közösségeinkbe Rólad tudjunk bizonyságot tenni továbbra is életünkkel, szeretetünkkel! Ámen” Hát teljesedjen be ez más egyházkörök nőszövetségeinek találkozásán is!
Mátéfi Timea
lelkész, egyházköri nőszövetségi (társ)elnök