„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.” (lKor 16,14)

„Szeretem a hajnal érkezését, amikor a világosság győz a sötétség felett. Szeretem a harmatos, madárdalos reggelt, mert minden harmatcsepp olyan, mint a szeretteink szemében az örömkönny, minden madárdal himnusz az életnek. Szeretem a sas szabad szárnyalását, mely olyan, mint az embert formáló nagy gondolat, a ringó búzatáblát, a mindennapi kenyér áldott ígéretét, a mosolygó gyermekarcot, amely ártatlanságról, bizalomról és jóságról beszél…. Szeretek mindent, ami hozzájárul az élet gazdagításához, nemesítéséhez, ami biztonságot ad, megnyugtat, fölemel, ami Istent és embert szolgáló hivatásunkat, küldetésünket megélő életre biztat.” Idézem immár csak néhai Fazakas Endre unitárius lelkész-esperest. Ő már nincs az élők sorában, teste megpihent, hangja elnémult, de lelke örökké élni fog.

1934. december 22-én született Fiatfalván. Szülei Fazakas Károly és Varró Ágnes. Négyen voltak testvérek: Margit, Endre, Edit és Miklós. Iskolába Fiatfalván és Székelykeresztúron járt, majd Sepsiszentgyörgyön érettségizett. Az otthon és a szülőföld igézete mindvégig megmaradt szívében. Istent, egyházat és népet szolgálni nem volt könnyű, de alázattal vállalta bárhol. Bár a földet és a vagyont a családja elvesztette, a lélek és a tenni akarás megmaradt. 1957-ben lelkészi oklevelet szerzett Kolozsváron és készen állt a hivatás és lelkiismereti szabadság által igazán szolgálni. Egy évig a zsilvölgyi Lupényban, tizenöt éven át Petrozsényban, magát nem kímélve próbált Istent és embert legsikeresebben szolgálni. Soha nem volt a meghátrálás embere, erő, igazság és meg nem alkuvás jellemezte mindvégig.

1958-ban házasságot kötött a csokfalvi születésű Kádár Lídiával. Immár kéz a kézben, szívvel és igaz hittel szolgálták az igazságot, soha meg nem lankadtak. Két leánygyermekük született, Tünde és Enikő, az édesapa szeme fényei.

1973. december 1-től 2001. március 31-ig a Dicsőszentmártoni Unitárius Egyházközség lelkésze volt. Itteni szolgálata során sok mindent megélt és átélt. Nehézségek és megvalósítások, változások és változatlanságok, megtorpanások és felfelé ívelés között megmaradt embernek, lelkésznek és igazi szolgálatvégzőnek. Népét szerette, egyházát tisztelte, szolgálatát minden körülményben elvégezte, soha nem volt a megalkuvás embere. Munkájával elismerést szerzett mint lelkész és mint a Küküllői Egyházkör esperese.

Nyugdíjasként is minden vasárnapi istentiszteleten jelen volt. Érdeklődéssel figyelte, követte az eseményeket, változásokat, számára nem volt mindegy az, ami történt. Meglátásaival, észrevételeivel csak a jót, az igazat szolgálta.

2023. április 19-én szíve utolsót dobbant, lelkét visszaadta Teremtőjének. Emléke legyen áldott, pihenése csendes! Örök nyugovóra a dicsőszentmártoni temetőkertben helyezik április 22-én.

Szentgyörgyi Sándor,

lelkész-esperes