A Magyar Unitárius Egyház az 1568 elnevezésű programsátrával képviseltette magát a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban Tusnádfürdőn, amit idén A béke ideje címmel szerveztek meg.

Jelenlétünk révén a vallásszabadság eszmeiségét kívánjuk átemelni a mába. A sátorban elhangzó előadások és beszélgetések évről évre az egyház és társadalom kapcsolatának aktuális kérdéseire keresik a választ, felmutatva azokat az értékeket, amelyek által számtalan területen lehetnek egyházaink közösségeink hasznára. Célunk őszintén, nyíltan, kötetlenül beszélgetni vallási, kulturális és társadalmi kérdésekről.

Idén az 1568 sátor programkínálata olyan témákra fókuszált, amelyek túlmutatnak az intézményes egyházi kereteken, de időszerűségükkel és lehetőséget teremtenek a tartalmas párbeszédre és a mindennapokat meghatározó kihívásokra való megoldáskeresésre. A sátor a vallásszabadság szellemiségének jegyében ökumenikus találkozási pont, a meghívott előadók között ugyanis évről évre megtaláljuk a történelmi egyházak képviselőit.

A béke ideje címmel meghirdetett szabadegyetemen programkínálatunk három nagy tematika köré épült. A délelőttök folyamán közös kávézásra hívtuk az érdeklődőket Hitköznapi beszélgetések egy kávé mellett címmel. A szerdától péntekig tartó sorozatban beleleshetünk egy református lelkész nem szokványos lelkészi naplójába, ugyanis Kondor Enikővel a közösségi médiában időszakosan megjelenő, leplezetlen őszinteséggel vezetett naplóbejegyzéseiről beszélgettünk. Megtudtuk azt is, hogyan látják az úgynevezett világiak a történelmi egyházak valóságát, a jelent és jövőt. A programsorozat utolsó beszélgetésén lelkészek gyermekei beszéltek jóízűen és őszintén Istenről, hitről, vallásosságról és az életről a parókián.

Személyes vallásosság és szolgálat címmel hívtunk be sátrunkba politikai képviselőket és a Republic frontemberét azzal a szándékkal, hogy megismerjük, hogyan határozza meg az Istenbe vetett bizalom és egyéni hit az ember-, haza- és nemzetszolgálatot. Hogyan és miért kulcsolja kezét imára egy politikai képviselő vagy zenész? A jó hangulatú, őszinte beszélgetések számos útravalóval gazdagították a hallgatóságot:

„Úgy kellene élni, hogy reggel felkelünk, és keresztet vetünk, este pedig szintén ezt tesszük, a kettő között eltelt nap pedig az ima kellene legyen” – jelentette ki Nacsa Lőrinc miniszteri biztos.

„A hit, a vallás a legszemélyesebb közügy, mert ahogyan megélni próbáljuk, azzal példát mutatunk” – fogalmazott Nagy János államtitkár.

„Úgy kellene élni, hogy ne gázoljunk át másokon.” – mondta Boros Csaba, a Rebuplic zenekar frontembere.

Programkínálatunk harmadik nagy területe a Sörözz a papoddal! elnevezésű sorozat volt, amelyen délutánról délutánra a sátrunk egy nagy beszélgetőkörré alakult át. Az ökumenikus körben lelkészek, lelkipásztorok, esperesek és Kovács István püspök ültek az érdeklődőkkel, akiknek azt a lehetőséget kínáltuk fel, hogy személyes formában, elvárások és megkötések nélkül tegyék fel kérdéseiket hitről, egyházról, vallásosságról, papságról, bármiről, ami őket foglalkoztatja. A személyes, kötetlen beszélgetések célja az volt, hogy minél fesztelenebbül tudjunk beszélgetni arról, ami fontos, ami kérdés, ami előre lendítheti egyházainkat.

A fentiekben bemutatott három programsorozat mellett olyan időszerű előadások színesítették a kínálatot, mint például: Van-e még szükség papra? Az egyház kihívásai a 21. században, a mesterséges intelligencia égisze alatt, de terítéken volt A kereszténység jövője a woke világában is. Ugyanakkor előkerült a protestáns egyházakban újra és újra felmerülő téma: hogyan viszonyulnak gyülekezeteink a női lelkészekhez, mennyire kihívás a 21. században nőként lelkésznek lenni? Erről beszélgettek Az erdélyi protestáns egyházak átalakulása a női papság megjelenésével címet viselő panelbeszélgetésen ökumenikus formában női lelkészek egy férfi lelkésszel. Emellett a szabadegyetem témájáról is beszélgettek az 1568 sátorban az egyházi vezetők, boncolgatva az egyházak küldetését a fenyegető háború árnyékában, az egyházak lehetséges szerepéről a béketeremtésben.

Az 1568 sátor idén is a rég látott barátokkal való találkozások tere volt a beszélgetések mellett. Az ide betérő tudta, hogy a háborúskodás semmire sem megoldás. Ez volt az 1568 sátor ereje, arca és hangja. Ez a volt a békéje a háború idején.

Magyari Zita Emese

Fotó: Magyari Győző, Szennyes Krisztián, Pap Zoltán