„A szétszórtakat összegyűjtöm, az elűzötteket visszahozom, a sérülteket bekötözőm, a gyengéket erősítem…” Ezékiel 34,16

Állami kitüntetésben részesült Koppándi Zoltán Attila lelkész: a Magyar Ezüst Érdemkeresztet a dél-erdélyi magyar közösségek felekezeti és nemzeti azonosságának ápolásáért, közösségeik szervezéséért, valamint a dévai Dávid Ferenc Szórvány- és Zarándokközpont létrehozásában vállalt szerepéért ítélték oda számára. A díjat 2026. máricus 24-én, a Vallásszabadság Házában adták át – a Kovács István püspök által írt laudáció az alábbiakban olvasható.

„Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a Balázs Ferenc emlékévben és a küldetés évében egy olyan lelkészünk állami kitüntetése alkalmából mondhatok laudációt, akinek eddigi szolgálata – Balázs Ferenc híres szóhasználatát megidézve – ízig-vérig a szórványban vállalt rög alá temetkezés küldetéséről tanúskodik.

Koppándi Zoltán Attila lelkész 1977. március 25-én született Kolozsváron. Középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Elméleti Líceum matematika­–fizika szakán végezte, majd családi hagyományt követve – anyai nagyapja és testvérbátyja nyomdokain ­– felvételizett a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karára, ahol 2001-ben lelkészi oklevelet szerzett.

Teológiai tanulmányai elvégzése után rögtön megmutatkozott küldetéstudata, amikor önként jelentkezett dr. Szabó Árpád néhai püspöknél, hogy Bálint Róbert évfolyamtársával együtt szívesen vállalja azt, ami akkortájt büntetésnek számított: a Zsil-völgyi unitáriusok pásztorolását.

Egy igencsak emlékezetes napon, 2001. szeptember 11-én kezdte meg a lelkészi szolgálatát a jobb sorsra érdemes, megfogyatkozóban lévő lupényi, vulkáni, továbbá dévai, temesvári, vajdahunyadi és más szórványvidékek unitáriusai között.

A tettrekész fiatalember lelkesen fogott neki a közösségépítő munkának. Egy évtizednyi Zsil-völgyi szolgálata idején felújították a lupényi templomot és paplakot, valamint a vulkáni imaházat. A falak építése mellett fontos volt számára a lelkek és a közösség épülése is. A legteljesebb ökumené jegyében, a magyar testvéregyházak lelkészeivel közösen a Zsil-völgyi magyarság számára bálokat, farsangi összejöveteleket, konferenciákat szervezett.

Egyháza és nemzete szenvedélyes szeretetén túl éppen a más felekezetek és a többségi nemzet iránti nyitottsága tette a legalkalmasabbá szórványlelkészi szolgálatát. A március 15-i, augusztus 20-i, október 6-i és október 23-i ünnepségek szervezésében élen járt, a híveknek műsorokat állított össze, vendégelőadókat hívott, tartalmas kulturális életet teremtett, de megtalálta a hangot a többségi nemzet egyházaival és vezetőivel is. Lelkésztársával együtt elindították az Unitáriusok – A Zsil-völgyi szórványban élő unitáriusok hírújsága című lapot. Megszervezték a Zsil-völgyi magyar gyermekek táboroztatását, társszervezője volt a Hunyad Megyei Magyar Napoknak, a Zsil-völgyi Magyar Kulturális Hétnek, illetve előadásokat tartott a szórványkonferenciákon. Nagy futballrajongóként, Orosz Gergely Zsil-völgyi magyar fiatallal együtt összegyűjtötték a helyi magyar fiatalokat, focicsapatot alapítottak, és évente megszervezték a Strázsa Focikupát, ahová a nemzeti összetartozás jegyében a Kárpát-medence minden régiójából hívtak csapatokat, ez a rendezvény még ma is él! Ekkortájt, amikor az én lelkészi szolgálatom idején gyülekezeteink testvéri kapcsolatot ápoltak, lehetőségem volt kölcsönös látogatásaink alkalmával megtapasztalni azt a mély emberi kötődést, amellyel gyülekezete minden egyes tagjához ragaszkodott, valamint megtapasztalni azt az igazi szeretetközösséget, amely a lelki vezetése alatt összekovácsolódott. Ebben a vonatkozásban a szórványgyülekezetek egyébként is utolérhetetlenek; nem csoda, ha ő maga is valósággal függővé vált ettől a rá is visszasugárzott szeretettől.

Neki köszönhető, hogy valóra válhatott a dévai unitáriusok 1910 óta dédelgetett álma, hogy templomuk legyen. 2003-ban a gyülekezet – amerikai egyesült államokbeli testvéregyházközségi és egyházi segítséggel – Déva szívében megvásárolt egy ingatlant, és Koppándi Zoltán koncepciója alapján 2008-ig elkészült az istentiszteleti hely, 2012-ig a lelkészi lakás, és 2022-re, a tetőtér beépítésével a vendégszobák, amelyek segítik a gyülekezet önfenntartását. A dévai álom valósággá vált, a Dávid Ferenc Szórvány- és Zarándokközpont ma egyházunk egyik büszkesége. Külön elismerést érdemel, hogy amiként lelki építkezésben ugyanúgy a tárgyi megvalósításokon -szószéken, padokon, bútorzaton, berendezésen, mindenen – átsugárzik a szeretetteljes igényesség, a nagy odaadással kivitelezett minőség.

A két évtizedes, szórványban eltöltött szolgálat elismeréseképpen 2013-ban Barcsay Ákos-díjat kapott, „közösségteremtő és ökumenikus együttműködést szorgalmazó munkásságáért.” 2018-ban Ezüstfenyő-díjjal jutalmazták „a magyarság szülőföldön való megmaradásáért, kultúránk és értékeink továbbörökítéséért, a közösség megerősítéséért” végzett tevékenységéért. Munkásságának legfőbb elismerői kétségtelenül egykori hívei: a Zsil-völgyi, a dévai, vajdahunyadi és temesvári magyarok, akik szelíd szavú, szorgalmas, lelkiismeretes, a közösségért és a szórványért szívvel-lélekkel dolgozó igazi lelki emberként tisztelik és szeretik.

A Magyar Unitárius Egyház Püspöki Hivatala 2022 óta Koppándi Zoltán Attila szórványreferensi megbízatása révén igyekszik hasznosítani más szórványközösségeink javára is a fentiekben összegzett, a szórványért lehetetlent nem ismerő szórványgondozói szolgálatát.

Kedves Zoltán, szívemből köszönöm legközelebbi munkatársunkkal, hitveseddel Julcsival végzett hűséges szolgálatotokat, szenvedélyes szórvány-szeretetedet. Remélem, megbocsájtasz, hogy a többre hivatás szándékával elszólítottunk ebből az általad annyira hűséggel végzett szolgálatból, éppen a megvalósítások tetőpontján, amikor a dévai szórvány- és zarándokközpont elkészült, és már csak élvezni kellett volna, amit nagy erőfeszítések árán megvalósítottál.

Köszönöm neked ezt a szolgálatot, amellyel nemcsak a rád bízott dél-erdélyieket őrizted meg egyházunk és nemzetünk számára, hanem a szórvány-lét értő szeretetével, a makacs, „csak azért is megmaradás” csodáját munkáló töretlen hiteddel egész egyházunkban szemléletváltást hoztál a szórványokhoz való viszonyulásunkban. A te munkád által nem a lassan elfogyás letargiáját látjuk szórványainkban, hanem a minden körülmények között megkeresendő lehetőségeket – nemcsak a megmaradásra, hanem a teljesség megélésére! Mindezeket megköszönve kérem a Gondviselőt, hogy áldja meg további szolgálatodat, szerető családod és egyházunk közösségében!”

Kolozsvár, 2026. március 20.

Kovács István, püspök
Magyar Unitárius Egyház