Nagy öröm számomra, hogy földimet, Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkészt laudálhatom jeles kitüntetése alkalmából. Olyan ember ő, aki születésétől mostanáig csekély megszakításokkal Erdővidéken élt, alkotott, lámpásemberként közösségépítő munkát végzett, és végez napjainkig. Öröm számomra az, hogy mindezt nemcsak mi, erdővidékiek látjuk, hanem e munka már Budapesten, Budapestről is látszik.
Fekete Levente 1963. június 4-én született Oklándon, de valódi szülőfaluja Felsőrákos, ahol édesapja, Fekete Dezső unitárius lelkészként szolgált. Családja kebelében igényes kulturális miliőben nevelkedett. Felmenői, a nagyfalusi–gálfalvi Feketék és a szentábrahámi Lőrincziek mindkét ágról lófők.
Teológiai tanulmányait a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte 1983–1988 között. 1988 novemberében kihelyezték Sepsikőröspatakra lelkésznek, majd hét év után, 1995 májusától a nagyajtai unitárius eklézsia megválasztotta lelkipásztorának, azóta is ott szolgál.
Lelkészi pályafutása elején vette feleségül Durugy Juditot, aki mindvégig hű társa és segítője volt, három gyermekük édesanyja.
1994-től két évtizeden keresztül szervezte a Jurta Expedíció nevű honismereti kerékpártúrát. Fontosnak tartotta, hogy a diákok, fiatalok először szűkebb hazánkat, Erdélyt ismerjék meg, mielőtt a nagyvilággal ismerkednének, ezáltal is erősítve szülőföldhöz való ragaszkodásukat.
2000–2010 között felépíttette a gyülekezet modern, meleg, befogadó otthonát, multifunkcionális közösségi terét, az Áldás Házát. Az otthon elnevezése sugallja, hogy az épület megvalósulása nem végcél volt, hanem eszköz arra, hogy az isteni áldás fénye és ereje legyen jelen, és kiterjedjen azokra, akik éheznek és szomjaznak erre az áldásra.
Közben nagyajtai lelkészi pályafutása kezdetétől aggódva figyelte, hogy a vártemplom állaga egyre romlik, és bár kisebb állagmegóvási munkákat tudtak rajta végezni, a nagyobb munkálat, a teljes felújítás lehetősége sokáig váratott magára. Végül kitartó munkával, pályázással, több kudarcot követően 2019-ben megnyílt a lehetőség, hogy az Európai Unió és a Magyar Kormány jelentős anyagi támogatásával a templom és a romos várfal teljesen megújuljon. A három évig tartó munkálat egyik fő eredménye, hogy az évszázadokig vakolat alatt rejtőző középkori Szent László-freskó is napvilágra került. A várban falutörténeti múzeumot és Kriza János-emlékkiállítást hoztak létre. A vár udvarán olyan közösségi teret alakítottak ki, hogy a Fekete Levente által korábban évekig gondolatban dédelgetett Várfesztivál is megszervezhetővé vált, immár három egymást követő esztendőben.
A Jurta Egyesület elnökeként számos közösségi program szervezője, amelyek sok esetben Nagyajta határain túlmutató hatásúak. Kriza János hagyományának egyik fő ápolója, számos további civil szervezet és unitárius egyházi főhatóság vezetőségi tagja volt, és az a jelenben is. Fontos szerepe van az évente sorra kerülő Péterffy családtalálkozó megszervezésében, valamint a hosszú időre visszatekintő Áfonya Citera együttes működtetésében, a fiatalok zenei nevelésében.
Mindebben felesége, Judit mindvégig hű társa, erősítője, nehéz helyzetekben vigasztalója is. Három gyermekük, Ágnes, Hunor és Kincső kirepültek a családi fészekből, de szüleik örömére a szülőktől tanult, látott szellemben folytatják munkájukat, közülük Hunor Nagyajtán.
Fekete Levente munkásságát az unitárius egyház Díszoklevéllel, a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület pedig Erdővidék Kultúrájáért Díjjal ismerte el. A most átadásra kerülő Magyar Arany Érdemkereszt méltán koronázza az elismerések sorát.
Demeter László, az Erdővidék Múzeuma muzeológusa
Fotó: Veres Nándor, Borbély Fanni / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda