A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) első hivatalos napján megkezdődtek a Magyar Unitárius Egyház 1568 sátrának programjai. A nap során a résztvevők személyes történeteken, kerekasztal-beszélgetéseken és kötetlen találkozásokon keresztül gondolkodhattak együtt a küldetés, a hivatás, a közösség és a szolgálat kérdéseiről.

A napot Lőrinczi Levente, kissolymosi unitárius lelkész és Moldován–Szeredai Noémi, csekefalvi unitárius lelkész beszélgetése nyitotta. A Lavanda Montana Transylvania levendulabirtok megálmodójaként Moldován–Szeredai Noémi arról mesélt, hogyan vált a gyógynövénytermesztés és a kézműves termékek készítése a család életének meghatározó részévé, valamint milyen örömöket és kihívásokat rejt ez a különleges elfoglaltság.

A „Küldetés: férfi” című kerekasztal-beszélgetésen Bartha Alpár, székelykeresztúri unitárius lelkész, Tőkés Lóránt, oklándi unitárius lelkész, valamint Szűcs-Olcsváry Gellért, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színművésze osztották meg gondolataikat Erdő Imola, brassói unitárius lelkész moderálásával. A beszélgetés középpontjában az állt, miként válik személyessé a küldetés, hogyan formálódik a férfi identitása, és milyen szerepe van ebben a családnak, a közösségnek, az örökölt mintáknak és a személyes döntéseknek. Szó esett a férfivá válás egykori és mai útjairól, a beavatási rítusok eltűnéséről, az apaság felelősségéről, valamint arról is, hogy az elhívás és a küldetés között a tudatos, személyes vállalás teremti meg a kapcsolatot.

A délután második kerekasztal-beszélgetése „Küldetés: papnő és papné” címmel a női szolgálat különböző formáit állította a középpontba. Székely Kinga Réka, homoródszentpéteri unitárius lelkész, Bandi Márta, halmágyi evangélikus lelkész és Czirjék Katalin, lelkészfeleség, a Női vállalkozók Erdélyben közösség alapítója Szűcs-Olcsváry Gellért színművész moderálásával beszélgettek arról, hogyan változtak az elmúlt évtizedekben a lelkésznőkkel és a lelkészfeleségekkel szembeni elvárások. Személyes történeteiken keresztül szó esett a család és a szolgálat összeegyeztetéséről, a lelkésznők és lelkészfeleségek előtt álló elvárásokról, a női szerepek változásáról, valamint arról is, hogy miközben a korábbi modellek fokozatosan háttérbe szorulnak, az új minták még ma is formálódnak.

A napot a hagyományos „Sörözz a papoddal!” program zárta, amely idén is lehetőséget adott a kötetlen beszélgetésekre. A résztvevők a misszió mindennapi formáiról, az unitárius közösségek erejéről és a személyes vallásosságról osztották meg gondolataikat. A beszélgetések során hangsúlyozták, hogy az egyház egyik legfontosabb küldetése a közösségek építése és az emberek személyes megszólítása. Az unitárius hagyományban a hit továbbadása nem rábeszéléssel, hanem hiteles jelenléttel, nyitottsággal, közösségi élményekkel és személyes példamutatással történik.

Az 1568 sátor programjai a hét további napjain is folytatódnak: újabb beszélgetések, kerekasztalok és személyes találkozások várják mindazokat, akik szívesen kapcsolódnak be a hitről, a hivatásról és a közösségről szóló párbeszédbe.