Nyitrai-Németh Csongor nyugalmazott unitárius lelkész életének 80. évében rövid szenvedés után, január 10-én a székelyudvarhelyi kórházban elhunyt. A Zsil-völgyi Lupényban született 1943. december 1-jén, Nyitrai Mózes és Nyitrainé Deák Berta unitárius lelkészházaspár legkisebb, negyedik gyerekeként. Ikertestvére Szegedi sz. Nyitrai Tünde. Idősebb testvérei Nyitrai Levente nyugalmazott lelkész és Kecskésné Nyitrai Gyöngyvér tiszteletes asszony, nyugalmazott énekvezér.

A második világháború végén a szülők gyermekeikkel az udvarhelyszéki Kénosba költöztek, ahol folytatták lelkészi szolgálatukat. Nyitrai-Németh Csongor Kénosban végezte elemi iskolai tanulmányait, majd a községközpontban, Homoródszentmártonban folytatta tanulmányait, az V–VII. osztályokat. 1957 tavaszán Homoródkarácsonyfalvára költözött a család, ahová meghívta a szülőket lelkésznek az unitárius gyülekezet. Ebben az időszakban a székelyudvarhelyi inasiskolában kezdett el szakmát tanulni.

1958 augusztusában édesapjával és testvérbátyjával együtt letartóztatták, és koholt vádak alapján az államvédelmi szervek (Securitate) vizsgálati fogságában volt, Brassóban, három hónapon keresztül. Mint kiskorú fogvatartottat három hónap múltán szabadon engedték. Miután édesanyját is letartóztatták a mészkői Nyitrai nagyszülők fogadták be otthonukba unokájukat. Ettől kezdve a gyermekembernek kemény munka, hányattatás jutott osztályrészéül. A tordai cementgyárban, majd építőtelepeken, Tordán, Kolozsváron és a Fekete-tenger üdülőtelepein dolgozott, így keresve meg az élet fenntartásához szükséges mindennapi kenyeret. Szülei és testvérbátyja hat év nehéz börtön és munkaszolgálat után szabadultak. Ezután Nyitrai-Németh Csongor sorkatonai szolgálatot teljesített, majd ezt követően beiratkozott esti tagozatra Kolozsváron, ahol sikeresen érettségizett. Hálásan emlegette mindig Mikó Imre írót és családját, akik a fiatalembert a nehéz időkben befogadták és mindenben segítették.

Érettségi után a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karára nyert felvételt, amelyet bátyjával, Nyitrai Leventével egyidőben végzett el.

Lelkészi szolgálatának első állomáshelyei Csokfalva és a hozzátartozó leányegyházközségek, Erdőszentgyörgy és Szováta voltak. Innen hívta meg lelkészének az Ádámosi Unitárius Egyházközség. Végül lelkészi szolgálatát a Nyikó menti Kobátfalván fejezte be, ahonnan nyugdíjba ment. Lelkészi szolgálata során nemcsak a gyülekezeteket, az emberi lelkeket építette, hanem épített, javított, szépített templomokat, lelkészi lakásokat, templomtornyot, egyházi épületeket is. Nugdíjas éveikre Nagykadácsban építették fel házukat hűséges hitvestársával, segítőtársával, Vilma tiszteletes asszonnyal. Itt töltötték nyugdíjas éveiket. Itt írta meg az elmúlt években kétkötetes önéletrajzi írását Magam nyomában címmel, amelyet egyházszerte sok helyen bemutattak.

Egész életében népét szolgálta hűséggel és alázattal. Életeleme a szeretet és jóság volt. Úgy szerette és szolgálta Istent, övéit és anyaszentegyházát, hogy példamutató életén keresztül mások is szeretni és szolgálni tanulják.

Kecskés Csaba

unitárius lelkész