Az elmúlt két évben összesen nem figyeltük olyan gyakran az időjárás előrejelzéseket a Székelykeresztúri Egyházkörben, mint június első hetében, amikor a VI. Firtosi Unitárius Egyházköri Találkozónkra készültünk. Nehéz szavakba önteni azt a csodát, aminek több mint 600-an voltunk részesei a Firtos lábánál. Egyházköri találkozó volt, a hatodik, de annál sokkal-sokkal több.
Rendezvényünk helyszíne a Firtos lova alatti dombos tér, a kilátó előtt pár éve megépített színpad pedig türelemmel várta, hogy újra történjék ott valami fennséges, szép. Mivel célunk, hogy a tájba simulva, a lehető legkevesebb beavatkozással, változtatással készítsük elő a terepet a több száz unitárius és más felekezetű zarándok találkozására, a szabad ég alatt felállított sátrak csak végső esetben jelenthetnek menedéket. Minden kütyü, híradás arra figyelmeztetett, hogy ország szerte egész hétvégén zuhogni fog az eső, vihar várható, épp ezért sokan vakmerőségnek tartották konok kitartásunkat, főszervezőként pedig csak abban bíztunk, hogy ami tőlünk telik, ha megtesszük, akkor a Teremtő is gondviselőn kacsint ránk. Ugyanakkor sűrű imádkozásra hívtunk mindenkit a közösségi médián, istentiszteleti hirdetések rendjén, rádió hullámain keresztül, hogy a rossz idő elkerüljön, és ne lehetetlenítse el a tervünket. Péntek este készen állt a terep: a firtosváraljai és énlaki férfiak felállították a sátrakat, fát hordtak és aprítottak a bográcsoknak, rögzítették a színpad fellazult deszkáit, tábortüzet raktak össze, bokrot irtottak.
Június 11-én, szombaton reggel elindultunk a hegyre, mind többen és többen. Bencéd, Énlaka, Firtosmartonos, Firtosváralja, Gagy, Kissolymos, Kobátfalva, Kőrispatak, Nagymedesér, Siménfalva, Szentábrahám, Székelykeresztúr, Székelyszentmihály és Tarcsafalva főzőcsapatai voltak a korán kelők-érkezők. Mire a zarándokok zöme leterítette takaróját a kakukkfűtől illatos domboldalra, a 14 üstben finomabbnál finomabb falatok rotyogtak, szakácsaink a friss alapanyagok mellé belefőzték a találkozás feletti örömüket is minden ételbe. A völgyek falvaiban sült páratlan ízű házikenyerek is velünk vándoroltak Gagyból, Kadácsból, Kissolymosból és Fiatfalváról.
11 órakor a házigazda gyülekezetek lelkészeinek köszöntése töltötte be a tájat, hívta egybe a zarándokokat, majd Vida Rozália alsóboldogfalvi lelkésznő bátorító, lelkesítő istentiszteleti szolgálatára került sor. A kántori teendőket László Attila végezte. Megtisztelő volt mindnyájunk számára Főtisztelendő Kovács István püspök úr, Jill McAlliester amerikai lelkésznő, és Csáki Levente esperes úr jelenléte, köszöntése.
Istentisztelet után kulturális műsorok követték egymást a színpadon: a Forgórózsa Néptáncegyüttes magyarforrói, mezőségi, nyárádselyei és sóvidéki táncokkal mutatta be Erdély sokszínűségét, gyönyörűen énekelt Nagy Nikoletta (Kőrispatak), Nyergestetőre hívogatott Balázs Hegedüs Csenge versmondó (Szentábrahám), az alsóboldogfalvi Őszirózsa Nyugdíjas Klub tagjai daloltak, a székelyszentmihályi citerazenekar muzsikált, az énlaki asszonyok népdalokkal, a firtosváraljai fiatalokból álló Firtos Band felemelő dallamokkal, Deák Boglárka pedig csodaszép énekhangjával örvendeztetett meg.
Délre minden üstben megfőtt az étel (babgulyás, csirkepaprikás, báránypörkölt, székelykáposzta, krumplitokány, stb.), illatát messziről érezhették a műélvezők. Fülöp Domokosnak és Kóré Mózesnek köszönhetően szólt a nóta is egész délután a jó ebédhez. Tárogatójával Tódor Csaba lelkész is csatlakozott hozzájuk. Gyermekeinket Orbán Lívia-Borbála kézműves tevékenységekkel, agyagozással várta a gyermeksátorban, fiataljainkkal az egyházkör ifjúsági egyletesei foglalkoztak. A Székelyföldi Legendárium jóvoltából az óriás társasjáték is remek szórakozást nyújtott kicsiknek és nagyoknak. Sokan felkeresték a 2018-ban, helyben kifaragott emlékkövet, amit Egyházunk fennállásának 450. évfordulóján avattunk fel.
Lukács Mária egyházköri nőszövetségi képviselőnk (Székelykeresztúr) fánkokat süttetett erre az alkalomra, amiket helyben értékesített, és a befolyt összeget a Lóködi Öregotthon támogatására szánta egyházkörünk nevében. Köszönjük mindazok adományait, akik a pánkók elfogyta után is hozták felajánlásaikat!
A LóFő Lovascsapat Demény Elemér vezetésével külön színfoltja volt együttlétünknek. Az igazán kitartóak este tábortűz köré gyűltek, énekeltek.
A megélt pillanatok rögzítéséért köszönet Czire Alpárnak, Farkas Antalnak, Simó Mártonnak, Szabó Károlynak.
Martin Buber szerint a lényeges az életben a találkozás, ha abbahagyjuk a találkozást, olyan, mintha nem lélegeznénk többet. Mikó Ferenc kollegánknak köszönjük, hogy felhívta erre a gondolatra figyelmünket. A bezártságban, elszigetelődésben töltött, kétségekkel teli hosszú hónapok alatt bizonyára sokszor éreztük úgy, hogy elfogy a levegő, hogy simogatásra, igazi, szemtől szembeni találkozásokra, kézfogásra, derűs beszélgetésekre vágyunk, amikor közösségi lényekként tudunk feloldódni, kiteljesedni, töltekezni azok között, akikkel együvé tartozunk. Hisszük, hogy ez ott, akkor adva volt, sikerült.
Köszönet minden résztvevőnek, gyülekezetnek, önkéntesnek, közreműködőnek, gyermeknek és fiatalnak, önkormányzatnak, akik e találkozó sikeréért együtt munkálkodhattunk! Istennek hála, hogy a völgyeken végigvonuló zivatarok elkerültek, és egy örömteli együttléttel ajándékozott meg bennünket aznap! Találkozzunk jövőre ugyanitt!
Mátéfi Timea, Énlaka