Egy évvel ezelőtt hasonló címmel írtam egy rövid elmélkedést az Unitárius Közlöny számára. Akkor még nem tudtam, hol van Wuhan, mit jelent a COVID-19, hogyan kell viselkedni vészhelyzet, szükségállapot idején és fogalmam sem volt arról, hogy hogyan lehet előkészítő osztályosoknak online vallásórát tartani.

Röpke fél év alatt rengeteget tanultunk mindnyájan: diákok, szülők, nagyszülők, tanárok és még egy nagyon hosszú tanulási folyamat előtt állunk.

Az új tanévre gondolva, Zorán szavai jutottak eszembe:

„Készülj a hosszú télre, kedvesem

Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem

A szíved melegét tedd el nekem

Én majd a szemed fényét őrizem

Szedd össze mindazt, ami megmarad

Csak lassan égesd el a vágyakat

Csavard a lángot lejjebb, kedvesem

A tűzre szükség lesz még, úgy hiszem” és valahogy a „Ne várd a májust” gondolata is ott motoszkált a fejemben.

Mert ez a tanév alapjaiban véve más lesz, mint amit megszoktunk: maszkos, távolságtartó, talán hibrid, talán online, talán… De egy biztos: szeptemberben megkezdődik az iskolai, októberben az egyetemi oktatás és mindnyájunknak, akik részt veszünk ebben a folyamatban – diákok, tanárok, szülők/nagyszülők – helyt kell állnunk.

Szedjük össze mindazt, ami megmaradt régi, szép, lassan „álombeli világunkból”, és a lángot óvatosabban „lejjeb csavarva” őrizzük a tüzet…

A tanév során pedig fontoljuk meg Lukács evangélista szavait, melyet Károli Gáspár szép veretes magyar nyelvre így fordított:

„Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni.” (Lk 18, 1).

Isten áldása legyen a diákok igyekezetén és eredményén, a tanárok és nevelők munkáján, a szülők és nagyszülők áldozatos segítőkészségén!

Andrási Benedek oktatási előadó-tanácsos