Idén, szokásunkhoz híven a Balatonra készültünk nyaralni, kiegészítve egy budapesti megállóval. Annak ellenére, hogy egy ilyen szabadságolás általában a gyerekek szórakoztatásáról szól s nem a felnőttek pihenéséről, mégis ezt tervezgettük, mígnem egy nagyobb családi befektetés miatt átalakultak a nyári kiadások. Nem mentünk a Balatonra.

Nyaralás lemondva, de a naptárban ott maradtak a szabad napok. Négy nappal azelőtt, hogy a Családos Tábor elkezdődött volna, felhívott Bíró Attila, árkosi unitárius lelkész, hogy nem lenne kedvünk elmenni Csehétfalvára… családi szerepkörök a téma!

Volt kedvünk, elmentünk. Úgy éreztük, hogy ennél jobbkor nem is jöhetett volna ez a meghívás. A témát feldolgoztuk…s jobb volt mint a Balaton! A táborban töltött idő alatt volt lehetőség elmélkedni a családból hozott mintákról, újra megfogalmazásra kerültek álmaink és félelmeink, megneveztük szeretteinket és démonjainkat. Csendben imádkoztunk, sétáltunk, ízleltük a helyi konyha házias ízeit, dézsafürdőből szemléltük a hullócsillagokat… mindeközben gyermekeink futkároztak mezítláb a zöld fűben, leveleket keresve a festéshez.

A családi szerepköröket kiselőadások, kiscsoportos beszélgetések, közös imádságok, kézműves tevékenységek, önismereti és közösségépítő játékok, filmnézés, közös éneklés, rövid séták alatt több odafigyeléssel gyakoroltuk mint a  mindennapok forgatagjaiban.

Csehétfalva csendje, a természet kézzelfogható közelsége ideális környezetet biztosított pihenésre, ismerkedésre, olyan beszélgetésekre, amelyekre a hétköznapok mókuskerekében nincs idő vagy alkalom. Érdekes volt belehallgatni mások családi történeteibe, párhuzamokat vonni, elgondolkodni egy- egy mondaton, majd egy ahá-val helyre tenni azt. Olyan élmény volt, mintha egy nagy színes puzzle-t raktunk volna közösen, mindenki a maga- maga kis darabkáját illesztve hozzá.

Számba vettük családjainkat, őseinket, elmeséltük egymásnak rejtett történeteiket s végül családfára fűztük őket. Jó volt ott lenni! Nem lemerülten, hanem feltöltődve jöttünk el Csehétfalváról. Mi felnőttek is játszottunk! Hol komolyan, hol nevetve, sok-sok zenével és énekléssel. Újra megismertünk egy darabot magunkból, egy darabot azokból akikkel egy körben ültünk.

Külön élmény volt gyermekeinket figyelni a tábor forgatagában, a pár hónapos babáktól a nagyobbacskákig mindenki megtalálta a maga helyét, szórakozását, pajtását. Nagyobbik lányunknak, Fanninak az tetszett a legjobban a táborban, hogy a pap bácsi lányával, Orsival együtt tudtak lábujjhegyen járkálni a dézsában. Jó volt még neki, hogy a családfa lapjának szélére rajzolhatott virágokat. Kuckókat építettek az emeletes ágyakban, közösen aludtak és játszottak, kézműveskedtek, kifestőztek. Napokig mesélte még az élményeit.

Nem volt rajzfilm, nem volt bevásárlóközpont, még kocsma sem. Ott voltunk. Megérkeztünk. Testben és lélekben is. Hazaértünk a családba. Hála és köszönet illeti a tábor szervezőit:  Buzogány Csoma Istvánt és Csillát, Bíró Attilát és Annamáriát és Székely Kinga Rékát. A tábor házigazdáinak, Lőrinczi Lajos és Tünde, szakácsok, gondnok, ezúton is sok kitartást és örömet kívánunk a Hagyományos Székely Jövő Központ működtetéséhez.

Ferenczi Á. Orsolya és Ferenczi Z. Sámuel