Nem mindegy, hogy miként és milyen sebességgel élünk.

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” – mondja a költő a szülőföld szeretetének egyik csodálatos zsoltárában.

Aki autóval száguld, és vezeti a járművet, az csak fél szemmel tud gyönyörködni benne, míg utasai talán többet látnak, de csak összemosódó színfoltok futnak szemük előtt az ablakokon túl.

Aki pedig lassít, megáll, sétál, nemcsak az úti cél, nemcsak kiszámolt és lemért és felértékelt célok lebegnek előtte, hanem bele tud időnként az út szépségébe feledkezni, az észreveszi az apró részleteket, melyek között ott van a csoda, ott van az Isten.

Múlt héten busszal, nyitott járművön és gyalog is gyönyörködtem a Hargita felé vezető út szépségeiben. Mindhárom szempont érdekes, különleges volt. Nem beszéltünk Istenről, de a táj szépségében és a társaság, a közösség ölében tagadhatatlanul éreztük, hogy ott van közöttünk.

Jöjjetek, próbáljunk néha lassítani! Elfelejteni a sokszor megszállottan követett célokat, és szétnézni, gyönyörködni a tájban, az arcokban, az eseményekben, a lelkekben, miénkben és másokéban. Kevesebbet rohanjunk, kevesebbet emlegessük Isten nevét, többet hallgassunk és figyeljünk, mint amennyit beszélünk és mutatunk, s talán olykor-olykor eláraszt minket a szent bizonyosság: Ő itt van közöttünk!

Lehet, hogy Jézus is erre gondol, amikor azt mondja: „… az Isten országa közöttetek van!”

Szabó Előd, Székelykeresztúr