2026. október 18-án Kovács István püspök és a püspöki vizitáció küldöttsége a csekefalvi unitárius gyülekezetbe látogatott. Az érkező vendégeket a lelkészi lak udvarán Moldován-Szeredai Noémi lelkész és Major Lehel egyházközségi gondnok fogadta a gyülekezet tagjainak jelenlétében. Major Lehel köszöntőjében az elődöktől örökölt hit és az egyházhoz való ragaszkodás fontosságát hangsúlyozta, felidézve a korábbi püspöki látogatásokat is.

Major Eszter verssel üdvözölte a vendégeket. Kovács István püspök megköszönte a szeretetteljes fogadtatást, és az ünnepi székely viseletbe öltözött gyülekezet láttán úgy fogalmazott, hogy erre a találkozásra a lelkek is ünneplőbe öltöztek. A vizitáció céljaként a közösség eredményeinek számbavételét és az egymás hitéből, munkájából merített kölcsönös bátorítást emelte ki.

A vizitáció tagjai a szentábrahámi polgármesteri hivatalban Simó Dezső-Szabolcs polgármesterrel és Lőrinczi Endre alpolgármesterrel találkoztak, akik beszámoltak a községben zajló, pályázati támogatásokból megvalósuló fejlesztésekről, köztük az utak aszfaltozásáról, valamint a vízgazdálkodás jelentőségéről. Kiemelték, hogy míg számos vidéki település elnéptelenedéssel küzd, Szentábrahám községbe egyre több fiatal család költözik, részben Székelykeresztúr közelségének köszönhetően, és sokan külföldről térnek haza, hogy itt teremtsenek otthont. Kovács István püspök a közösségépítés kihívásairól szólva hangsúlyozta, hogy az emberek bevonásában különösen fontos a személyes megszólítás és a kezdeményezőkészség. Az egyházak támogatása kapcsán felmerült a különböző felekezetek lelkészei közötti egyeztetés szükségessége.

A vizitáció következő állomása a csekefalvi egyházközséghez tartozó rugonfalvi leányegyházközség volt, ahol a hívek a példásan felújított, középkori eredetű református templomban gyűltek össze. Kovács István püspök az „Ujjongjatok az Úrnak!” kezdetű 100. zsoltárt idézve kezdte áhítatát. A különböző településekről beköltözött hívekkel gyarapodó unitárius közösség kapcsán hangsúlyozta a saját gyülekezeti hely megteremtésének fontosságát. „Kell egy hely, amit otthonotoknak tudhattok” – fogalmazott, utalva arra, hogy a korábbi próbálkozások ellenére ez az igény mindmáig megoldatlan. A püspök arra bátorította a közösséget, hogy ne mondjon le erről a célról. A kovásznai leányegyházközség példáját felidézve hangsúlyozta, hogy a közösség lelkesedése és összefogása új lehetőségeket nyithat meg. Kiss László egyházköri felügyelőgondnok a püspöki látogatás jelentőségét méltatva kiemelte, hogy az megerősíti a közösséget abban, hogy nincs egyedül.

A püspöki vizitációk megszokott rendje szerint a küldöttség a keblitanács tagjaival is találkozott, hogy közvetlenül tájékozódjon az egyházközség életéről, eredményeiről és kihívásairól, majd a csekefalvi unitárius templomban, ünnepélyes keretek között sor került a közgyűlésre. Lázár Levente esperes köszöntő beszédében arról szólt, hogy a püspöki vizitáció megmozgatta a lelkeket, és felébresztette a tenni akarás vágyát is. Lőrinczi Lajos közügyigazgató a főhatósági vizsgálószék következtetéseit és meghagyásait ismertetve kiemelte a gyülekezeti élet fejlődését, hangsúlyozva, hogy a csekefalvi unitáriusok személyes megszólítás révén aktívan bevonhatók a közösség életébe. Sándor Krisztina főgondnok a nap történéseit foglalta össze, hangsúlyozva, hogy a püspöki vizitáció célja, hogy előbbre vigye a helyi közösség ügyét.

Kovács István püspök közgyűlési felszólalásában a püspöki vizitáció intézményének történetét, működését és jelentőségét ismertette. Felidézte, hogy az egyházlátogatások évszázadokon át az egyházi élet valamennyi területére kiterjedtek, és már Bethlen Gábor korában is fontos szerepet töltöttek be a gyülekezetek életének számbavételében. Emlékeztetett arra, hogy Csekefalván legutóbb 1982-ben, Kovács Lajos püspöksége idején tartottak püspöki vizitációt, az azóta eltelt évtizedekben azonban több püspök is felkereste a közösséget különböző ünnepi alkalmakon. Felszólalásában kiemelte a templomba járás és a gyülekezeti életben való aktív részvétel fontosságát, hangsúlyozva, hogy a templom akkor töltheti be közösségmegtartó szerepét, ha a hívek rendszeresen megtöltik élettel. Arra biztatta a gyülekezet tagjait, hogy érezzék személyes felelősségüknek az egyházi közösség jövőjét, és gyermekeiket is az egyházhoz való kötődésre, a hit és a közösségi értékek megőrzésére neveljék.

Ezt követően a püspöki vizitációk hagyományos részét képező kanonikus kérdésekre a gyülekezet egyhangú igenlő válasszal fejezte ki elégedettségét a lelkész és az egyházközség vezetőségének szolgálatával.

Az egész napos püspöki vizitációt a templomban tartott istentisztelet foglalta ünnepélyes keretbe. Lázár Levente esperes előfohászát követően Kovács István püspök végezte a szószéki szolgálatot, igehirdetésének alapjául Mózes első könyve 28. fejezetének 15–16. verseit választva. A püspök a vizitációt hiterősítő, kölcsönösen megerősítő találkozásnak nevezte, amely alkalmat ad arra, hogy a mindennapokból kilépve ráébredjünk életünk valódi értékeire és küldetésünkre. Jákób történetén keresztül arra irányította a figyelmet, hogy Isten jelen van életünk minden pillanatában, ám sokszor csak egy-egy különleges találkozás, ünnep vagy istentisztelet alkalmával ismerjük fel jelenlétét.

A szülőföld, a család, a kultúra, a templom és a közösség olyan természetes részei életünknek, mint a levegő, amelynek nélkülözhetetlenségét gyakran csak akkor érezzük igazán, amikor hiányzik. A püspök arra figyelmeztetett, hogy ne várjuk meg értékeink elvesztését ahhoz, hogy felismerjük jelentőségüket. Mint fogalmazott: „Nem más kincsekre van szükségünk nekünk ahhoz, hogy boldogak legyünk, hanem arra van szükségünk, hogy a saját kincseinket felfedezzük, meglássuk, értékeljük.” Külön kitért a csekefalvi közösségben rejlő lehetőségekre, a fiatal családok és gyermekek jelenlétére, amelyek bizakodásra adnak okot a gyülekezet jövőjét illetően. Hangsúlyozta, milyen fontos, hogy a felnövekvő nemzedékek is megtapasztalják: jó itt élni, jó ehhez a közösséghez tartozni. Arra buzdította a híveket, hogy a hagyományokat a jelenben is élővé téve, egymás iránti felelősséggel és tevékeny közösségi élettel építsék tovább gyülekezetüket, felismerve és megbecsülve mindazt, amivel Isten megajándékozta őket.

Moldován-Szeredai Noémi helyi lelkész köszöntőjében a gyülekezet sokszínűségét a templomban elhelyezett rózsacsokorhoz hasonlította: ahogyan a különböző rózsaszálak együtt alkotnak igazán szép csokrot, úgy alkotnak közösséget a különböző korú, természetű és élethelyzetű emberek. Hálával szólt azokról a családokról, amelyek közel három évtizede támogatják szolgálatát, valamint a Csekefalvára beköltözött fiatal családokról, akik új erőt hoznak a gyülekezet életébe. Hangsúlyozta, hogy a vizitációra való készülődés során a kezdetben komoly feladatnak érzett egyházlátogatás valódi közösségi ünneppé formálódott, amelynek megszervezése ismét megmutatta az összefogás erejét.

Az istentisztelet során a gyülekezet tagjai ünnepi műsorral köszöntötték a püspöki vizitáció küldöttségét.

Az ünnepi alkalmon Barabás Csaba rugonfalvi református lelkész is köszöntőt mondott. A szeretet és a békesség Istenének jelenlétéről szólva hangsúlyozta, hogy minden ember küldetése az Istenhez vezető tökéletesség felé törekedni, és ehhez nap mint nap megtenni a maga lépését. Arra biztatta a jelenlévőket, hogy mindenki vállalja ezt a személyes feladatot, és tegye meg a maga lépését.

Simó Dezső-Szabolcs, Szentábrahám község polgármestere köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy soha nem volt akkora szükség az egyházak szolgálatára, mint napjainkban. Kiemelte szerepüket az értékek megőrzésében, a családok megerősítésében és abban, hogy a fiatalok számára vonzó és megtartó közösségeket teremtsenek szülőföldjükön.

Köszönet illeti a csekefalvi közösséget, amely különös gondossággal és szeretettel készült a püspöki vizitációra. A vendégeket helyi termékekből, kézműves finomságokból és saját készítésű ajándékokból összeállított csomagokkal is meglepték, amelyek a vidék értékeit és a közösség tagjainak szorgalmát, kreativitását tükrözték. Mindez jól példázza, mennyi érték és lehetőség rejlik egy közösségben, és mi minden valósulhat meg, ha tagjai összefognak egy közös cél érdekében.